Az érintett közösségek képviselői, az EKD, valamint a magyarországi evangélikusok és reformátusok egyeztetésén új modellről döntöttek: a magyar nyelvű lelkigondozás kezelésére egyesületet hoznak létre.
A németországi magyar közösségek gyakorta egy helyi német gyülekezet részeként, a gyülekezet presbitériumának egy bizottságaként működnek, de vannak önálló gyülekezetek, illetve gyülekezeti központok is. A gyülekezetek képviselői, a Német Protestáns Egyház (EKD), valamint a magyarországi evangélikusok és reformátusok nemrégiben tartott egyeztetésén egy új modell mellett döntöttek: a magyar nyelvű lelkigondozás kezelésére egyesületet hoznak létre az érintett közösségek.
A Hannoverben 2011. február 22-én tartott egyeztetésen a Német Protestáns Egyház (EKD) legfelsőbb szinten is kifejezésre juttatta, hogy a magyar nyelvű lelkigondozást a jövőben is biztosítani kívánja. Thorsten Leisser, az ügyben felelős egyházi főtanácsos, az EKD migrációs és emberjogi referense úgy fogalmazott, hogy „a szív és a hit nyelvének” megtartását az EKD a jelentősen szűkölő forrásai ellenére is támogatni kívánja. A támogatás mikéntjében azonban paradigmaváltásra van szükség, ami nem személyekhez, hanem a közösség által megfogalmazott célokhoz és stratégiai elképzelésekhez igazodik.
Az éves szinten 208 000 euró (mintegy hatvanmillió forint) támogatást egy a jövő év közepére létrehozandó egyesület kapná, amelyet a magyar nyelvű protestáns közösségnek kell megalapítania, bejegyeznie és bölcsen vezetnie. Michael Hübner, az EKD közép- és kelet-európai referense, a tanácskozás moderátora kiemelte, hogy a felajánlott megoldás, amely más idegen nyelvű és eredetű közösség kapcsán (finnek, lettek, hollandok) már megvalósult, alapvetően az érintettek önszerveződésére és az egységes, célhoz igazított terveik közös megvalósítására épít.
Mennyit ér a támogatás?
Magyarországi viszonyok között a fenti összeg jelentősnek tűnik, hiszen több, akár hat nagyvárosi gyülekezet összköltségvetését is kiteszi. Vagy egy másik összehasonlításban a Magyarországi Református Egyház (a vonatkozó bérköltségeket is figyelembe véve) csupán ennek az összegnek a harmadát tudja összesen külkapcsolataira, azaz a nemzetközi kapcsolattartásra fordítani. Sok magyarországi szórványközösség jövőjét is lehetne anyagilag biztosítani a pénzből.
Németországi viszonyok között ugyanakkor ez éppen két és fél, legnagyobb jóindulattal is három lelkészi javadalom éves fedezete. Ez annak a fényében, hogy az egész országot valamelyest lefedő lelkigondozói hálózathoz hat gyülekezeti központra lenne szükség, valóban nem tűnik elegendőnek. És akkor még nem is beszéltünk a helységbérletről, utazási költségekről, kiadványok gondozásáról és megannyi másról, ami egy gyülekezet életéhez hozzátartozik. Mindez már előre jelzi: a gyülekezetek jövője nem függhet csupán az EKD-tól.
Az egyeztetés jelentősége
Első alkalommal ült tárgyalóasztalhoz az EKD, a németországi magyar gyülekezetek képviselete, három tartományi egyház képviselője, valamint a magyarországi református és az evangélikus egyház vezetői. Az EKD-val az MRE hosszú évek óta folytat kétoldalú egyeztetéseket. Az EKD képviselője a magyar gyülekezetek által szervezett közös fórumokra is ellátogatott már. De ebben a körben, valamennyi, az ügyben érintett fél bevonásával formális egyeztetésre korábban még nem került sor.
A tanácskozás nem csak a széleskörű képviselet, hanem a napirend miatt is történelminek mondható annyiban, hogy korábban átfogó és egységes megoldási kísérlet a magyar nyelvű lelkigondozás jövőjének biztosítására nem történt, inkább egyes esetek, gyülekezetek rövidtávú nehézségeinek megoldása volt a szűkebb körű megbeszélések tárgya. Ennek fényében nem túlzó történelmi jelentőségűnek nevezni a találkozót. Reményre adhat okot a magyar közösségek együttműködési hajlandósága és az „anyaegyházak”, elsősorban is az MRE felelősségvállalása. Csak valamennyi érintett összefogásával születhet olyan megoldás, ami ugyan nem lesz ideális, de a rendelkezésre álló anyagi és emberi erőforrások felelősségteljes bevetésével a lehető legszélesebb körben biztosítja a Németországban élő, mintegy harminc-negyven ezer magyar protestáns lelkigondozását.
Aktuális helyzetkép
A magyar közösségek gyakorta egy helyi német gyülekezet részeként, a gyülekezet presbitériumának egy bizottságaként működnek, de vannak önálló gyülekezetek, illetve gyülekezeti központok több prédikáló állomással, amelyek egy németországi egyház szervezetének részei. A jelenlegi helyzet az érintett közösségek jogi státuszának sokszínűsége, a lelkészek alkalmazásának különbözősége (három és fél fizetett állás mellett számos tiszteletbeli), illetve a lelkészi állások fokozatos megszűnése jellemzi.
Az EKD kinyilvánított szándéka a magyar nyelvű szolgálat biztosítása a jövőben is. A korábbi rendezetlen viszony azonban nem fenntartható. Az EKD két és fél lelkészi állást fizet, a lelkésztartás alapvetően a hannoveri székhelyű Református Egyházon keresztül valósul meg (minthogy az EKD nem alkalmaz gyülekezeti szolgálatra lelkészeket). Ezen felül a Rajnai és a Vesztfáliai Egyház tartott fent egy lelkészi állást a Rajnai és Vesztfáliai Református és Evangélikus Gyülekezetben. Ez az állás a lelkész nyugdíjba vonulásával eredetileg már két éve megszűnt volna. Partneregyházunk azonban a helyzet országos rendezésére várva évente meghosszabbította a megbízatást, ami ez év augusztusában végérvényesen lejár. Ugyan a Rajnai Egyház a működési támogatást az év végéig még biztosítja a kétharmad magyarországnyi területen 8 prédikációs állomással működő gyülekezeti központnak, a lelkészi jelenlétet már augusztustól „alternatív” módon kell biztosítani. A Németországi Református Egyház sem hosszabbítja meg az érintett lelkészek nyugdíjba vonulásával előbb-utóbb megszűnő állásokat (Észak-Németország öt gyülekezettel, Nürnberg és München).
A Németországi Református Egyházról
A zsinat-presbiteri elv alapján kilenc zsinati tömörülésből álló Németországi Református Egyház ugyancsak az EKD tagja. 142 gyülekezetében mintegy 185 000 gyülekezeti tagot számlál szerte az országban, országos zsinata 57 tagból áll. Sajátossága, hogy nem területileg, hanem felekezeti identitás szerint szerveződik. Így csak a kimondottan evangélikus (lutheránus) tartományi egyházak területén vannak gyülekezetei, ahol a református hitvallási iratok nincsenek az egyházak alapvető hitvallásai között. A Németországban többségében uniált, azaz a mi fogalmaink szerint a református és evangélikus felekezetek egységesülésével létrejött protestáns egyházakban nincs gyülekezetük. Ez az egyház „foglalkoztatja”, tartja kebelén a még meglévő három magyar lelkészt az EKD anyagi támogatásával.
Visszatekintés
Az MRE évek óta keresi a megoldási lehetőséget. A 2002-ben kezdődött tárgyalások ugyan eljutottak egy négy-hat gyülekezeti központ működtetéséről szóló tervezetig, azonban az EKD pénzügyi részlege akkoriban megvétózta a megvalósítást. Évekig ad acta tették az ügyet, amelyet újra előrelendített a 2008-as diszpóra konferencia, az EKD-nak küldött levelek, a 2009-ben a Magyarországi Evangélikus Egyházzal közösen megfogalmazott, a tárgyalások újrafelvételét sürgető levél, számos szóbeli egyeztetés, valamint a partneregyházak, elsősorban is a Rajnai Egyház közbenjárása. Mindezek eredményeként 2010 nyarán Johann Weusman, a Református Egyház alelnöke és Bölcskei Gusztáv püspök első alkalommal egyeztetett, Grand Rapids-ben. A felek megállapodtak abban, hogy az EKD ez ügyben felelős egyházi főtanácsosával, Thorsten Leisser emberi jogokért és migrációért felelős referenssel a tárgyalásokat újraindítják.
Bölcskei Gusztáv és Ódor Balázs december 15-én Düsseldorfban találkozott a partnerekkel. A megbeszélés során körvonalazódott az az említett új együttműködési modell, amely más Németországban élő szórványközösség esetében már biztos hátteret szolgáltat az anyanyelven történő lelkészi szolgálathoz. A magyar gyülekezeteknek egy bejegyzett egyesületet kell létrehozniuk, amivel az EKD hosszú távú támogatási szerződést köt. Az EKD továbbra jelentős anyagi támogatást kíván nyújtani a magyar protestáns közösség lelkigondozására, egész pontosan a jelenleg a két és fél állás fenntartására fordított összeget. Ezen a megbeszélésen született a döntés, hogy a kétoldalú egyeztetést kibővítve, az érintett gyülekezetek, valamint a Magyarországi Evangélikus Egyház bevonásával már február folyamán tanácskozást hívnak össze az egységes koncepció közös kidolgozására.
Az új modell
Az új modell lényege, hogy az egyes gyülekezetek megtartják ugyan jelenlegi beágyazódásukat a tartományi egyházakban, vagy helyi német gyülekezetekben, de egy bejegyzett egyesületet hoznak létre. Az egyesülettel az EKD hosszú távú támogatási szerződést köt és a jelenlegi szinten tartja a támogatást. Választási lehetőség a lelkésztartási kötelezettségek az érintettek nyugdíjba vonulásával, adott esetben egyéb okból várható megszűnése okán nem mutatkozik. Az új helyzet előnye, hogy az egyesületbe tömörülő közösségek maguk intézhetik sorsukat, határozhatják meg céljaikat és stratégiájukat. Ehhez rendelkezésre álló eszközökről is maguk dönthetnek. Kihívást jelent, hogy a saját fennmaradásukért joggal küzdő gyülekezetek együttműködésre és összefogásra kényszerülnek, és a szűkös anyagi forrásokat közös akarattal kell elosztaniuk. Gondot okozhat a jelenlegi struktúrából az egyesületi felállásba történő átmenet.
A megbeszélés nyilvánvalóvá tette, hogy a jövő csakis valamennyi érintett fél együttműködésében valósulhat meg. Az egyesület a jövőben maga határozhatja meg, hol és milyen formában akarja biztosítani a lelkigondozói szolgálatot. Minthogy az EKD részéről várhatóan rendelkezésre álló összeg legfeljebb három teljes állású lelkész foglalkoztatására elegendő, alternatív megoldásokban is gondolkodni kell.
Ennek része lehet az érintett tartományi egyházakkal, az anyaegyházak partneregyházaival való megállapodás részállású lelkészek közös tartására (félállásban német, félállásban magyar gyülekezeti szolgálatra), de számos egyéb, önmagában elégtelen megoldás összehangolása is szóba jöhet. E tekintetben a németországi ösztöndíjasok „bevetésén” túl az egyik legfontosabb előrelépést az jelentette, hogy a nyugat-európai szórványközösségek segítésére január 1-től hivatalosan és kárpát-medencei szinten koordinálja a Generális Konvent elnöksége a lelkészek alkalmankénti kiküldését istentisztelet tartására. A Magyar Református Egyház elkötelezettségét azzal is kifejezésre juttatta, hogy az ehhez szükséges pénzügyi fedezetet a részegyházak közös költségvetés-tervezetébe is felvette. Többek között erről születik végleges döntés a Generális Konvent Elnökségének hétvégén zajló ülésén.
A 2008-as diaszpóra konferencia
Diaszpóra konferencia: Amerikai, kanadai, ausztráliai és számos európai magyar református egyházi közösség képviselőinek részvételével zajlott az ún. diszpóra konferencia 2008. november 17-18-án, amelynek célja az volt, hogy a világszerte élő magyar református gyülekezetek és egyházak, illetve a kárpát-medencei református egyházak hosszú távú együttműködésének irányvonalait meghatározzák. A konferencia a Generális Konvent meghívására, a Magyarországi Evangélikus Egyház részvételével valósult meg, és olyan koncepciót kívánt kidolgozni az érintettek bevonásával, amely alapja lehet ezen közösségek megmaradásának. A kárpát-medencei egyházak felelősen és egyeztetve kívánnak a különböző helyzetben élő diszpóra közösségekkel együttműködni, a helyi adottságokat figyelembe véve és partneregyházi kapcsolataikat mozgósítva. A konferencia fő kérdései a lelkészküldés mikéntje, az érintett közösségek önfenntartó képességének megtartása, az egyeztetett missziói koncepció és az összefogáson alapuló stratégia kidolgozása volt.
Az anyaegyházak („származási egyházak”) lehetséges szerepe
A kárpát-medencei anyaegyházak, mint a Magyar Református Egyház részegyházai, sokat tehetnek a jövőben a németországi közösségekért, alapvetően a következő területeken:
A református anyaegyházak a jelenlegi helyzetben nem bírnak döntési jogosultsággal, de abban a tényben, hogy a tárgyalások eddig juthattak, jelentős szerepük volt. Mind az EKD, mind pedig a jövőjükért aggódó gyülekezetek számítanak a jelenlétünkre ebben a döntő folyamatban. A jövőben ez a szerep azzal is konkrét formát kaphat, hogy az EKD és a létrehozandó egyesület közötti szerződésben egy klauzúra nevesíti jogaikat és kötelezettségeiket. Arra is sor kerülhet, hogy a szerződés háromoldalúvá bővülhet, bevonva a Generális Konventet, illetve utóbbi kétoldalú szerződést is köthet az egyesülettel. Az anyaegyházak felelősségvállalásával kapcsolatban a Generális Konvent javaslatai a tárgyalások menetében fontos szerepet játszhatnak.
Tárgyalások menetrendje
Szemben a tárgyi tévedésen alapuló egyes sajtóhírekkel, az említett egyesület természetesen még nem jött létre. A tanácskozáson ugyanakkor az érintett felek a menetrendben is megállapodtak. Hamarosan feláll egy szűkebb körű munkacsoport az átmenet konkrét lépéseinek megtervezésére és megvalósítására. A cél, hogy az egyesület 2012 közepén megkezdhesse működését. A tanácskozáson nyilvánvalóvá vált az, hogy ugyan a kárpát-medencei református egyházak sok erőfeszítést tettek a külhoni magyar szórványközösségek érdekében, a közeljövőben is sok feladatot ró rájuk az elindult átalakulási folyamat. Külön kérdés lesz a folyamatba most aktívan bekapcsolódó Magyarországi Evangélikus Egyházzal folytatott együttműködés kereteinek kidolgozása.
A hannoveri konzultáció résztvevői:
Magyar gyülekezetek
Nagy Elek, gondnok, Müncheni Református Magyarnyelvű egyházközség
Ravasz Ákos, Müncheni Református Magyarnyelvű egyházközség
Máté Zoltán, gondnok, Ulmi Magyar Lelkigondozói Szolgálat
Varga Pál, lelkész, Ulmi Magyar Lelkigondozói Szolgálat
Benedek Gábor, gondnok, Észak-Rajna-Vesztfália
Gábry Sándor, lelkész, Észak-Rajna-Vesztfália
Klaus Rohrsdorfer, presbiter, Észak-Rajna-Vesztfália
Csákvári Dániel, lelkész, Észak-Németországi Magyarországi Lelkigondozói szolgálat
Dr. Sipos Zsuzsanna, gondnok, Észak-Németországi Magyarországi Lelkigondozói szolgálat
Gémes Pál, lelkész, Stuttgarti Protestáns Gyülekezet
Simon Pál, gondnok, Stuttgarti Protestáns Gyülekezet
Lázár Dalma, lelkész, Nürnbergi Református Gyülekezet
Német partnerek:
Thorsten Leisser, EKD, referens, Emberi jogok és migráció, idegen nyelvű gyülekezetek
Dr. Johann Weusmann, alelnök, Németországi Református Egyház
Michael Hübner, EKD közép- és kelet-európai referense
Christine Busch, Rajnai Egyház
Simone Röntgen, EKD pénzügyi osztálya
Costabel, Württembergi Egyház
Magyar egyházak képviselői
Fabiny Tamás, püspök, MEE
Ódor Balázs, külügyi irodavezető, MRE
arr Klára, külügyi osztályvezető, MEE
Ódor Balázs, MRE külügyi iroda