Németajkú Svájcban a legrégibb egyházi énekeskönyv az volt, amit 1533-ban St. Gallenben adtak ki. Ez a reformáció korából 28 éneket tartalmaz. Az eredeti énekeskönyvből ma már csak néhány példány létezik.
Németajkú Svájcban a legrégibb egyházi énekeskönyv az volt, amit 1533-ban St. Gallenben adtak ki. Ez a reformáció korából 28 éneket tartalmaz. Az eredeti énekeskönyvből ma már csak néhány példány létezik.
A közös istentiszteleti éneklést a reformáció hozta be az egyházi életbe. Ezt jelentette be St. Gallen Kanton Református Egyháza egy nem régen tartott sajtóértekezleten. Dominik Zili iskolamester és prédikátor volt az, aki a református énekeskönyvhöz az első ösztönzést adta, s maga is részt vett az összeállításában. Az énekeskönyv címe is tőle származik: „Isten dicsőségére és köszönetül Neki”. A st. galleni teológus, korábbi egyetemi lelkész, Frank Jehle az énekeskönyvet páratlan történeti dokumentumnak és forrásnak nevezte. Az énekválogatás betekintést enged az akkori protestáns keresztyének lelkiségébe. Az egyetlen sértetlenül fennmaradt példányt a németországi Wolffenbüttel könyvtárában őrzik. Jehle lelkész történelmi és teológiai értékelést fűzött az új kiadáshoz, és az énekeket magyarázatokkal látta el. Az új kiadás nyilvános bemutatására szeptember 15-én kerül sor a st. galleni Waaghausban. A város egyházi zeneiskolájának a kórusa az énekeskönyv bemutatóján ebből fog énekeket előadni. (europa-reformata.eu – ref.ch – news/sda – 2010-09-10 – dr. békefy-röhrig klaudia – reformatus.hu)