Csáti Szabó Lajos a gyülekezetek bizalmát megköszönő beszédében kiemelte: az egyház vezetése nemcsak Jézus Krisztusra és a megválasztott tisztségviselőkre, hanem minden gyülekezetre tartozik. Az új püspök arra kért mindenkit, hogy segítsék szolgálatukat, mert minden egyháztag jóindulatára és keresztyén hitére számítanak ebben. „Így tudunk csak megmaradni, így tudjuk csak megőrizni azt, amit ránk hagytak” – fogalmazott az egyházvezető.
Lángh Endre horvát nyelven elmondott búcsúbeszédében – a horvátországi reformátusokat püspöksége alatt ért viszontagságokra utalva – az alkalmatlan időben végzett igehirdetéshez hasonlította püspöki szolgálatát. A leköszönő egyházvezető is szerepelt az újonnan választott Zsinati Tanácsba jelöltek listáján: őt a Zsinati Tanács fent említett ülése püspöki tanácsosnak ajánlotta volna. Lángh Endre azonban a szavazás előtt visszalépett a jelöléstől, ugyanakkor arról biztosította az új vezetést, ha szükséges, tanácsaival segíti munkájukat.
Még tart a kegyelem!
A laskói templomban megtartott tanácskozást Andel Károly áhítata vezette be, amelyet a Lk 19,11–26 alapján tartott. A korábbi szlavóniai esperes elmondta, hogy az Úr nem kér lehetetlent az övéitől, csak az általa adott ajándékok kamatoztatását. A lelkipásztor a HRKKE gyülekezeti küldötteitől és lelkipásztoraitól azt kérdezte, van-e bennük vágy a felelős szolgálatra. Mert ha van, az Ige alapján adatik hozzá erő és lelkesedés is; ha nincs, még az is elvétetik, ami van. Andel Károly arra figyelmeztetett: még tart a kegyelem ideje, még élhetnek a reformátusok a szolgálat lehetőségével!
Nyugodt és törvényes ülés
A zsinati ülésre a két korábbi horvátországi esperes kérésére a Generális Konvent (GK) két megfigyelőt delegált: Kocsis Márta zsinati jogtanácsost Magyarországról és Rákos Loránt zsinati tanácsost a Felvidékről, mindketten a GK Egyházalkotmányi Bizottságának tagjaként érkeztek a tanácskozásra.
Az egyházjogászok lapunk kérdésére elmondták, hogy az ülésen minden a HRKKE vonatkozó szabályrendeleteinek megfelelően zajlott, tehát jogszerűen ment végbe a zsinat. Kocsis Márta hozzátette: „Hallottunk a HRKKE-ben meglévő korábbi feszültségekről, de ezt most nem érzékeltük. Egyetértésben és nyugalomban zajlottak az események. A Zsinati Tanács jelöltállítását széleskörű, a gyülekezeteket is érintő egyeztetés előzte meg, ezért lehetett végül a szavazás eredménye is – egy-egy tartózkodás mellett – gyakorlatilag egyhangú.” A GK Egyházalkotmányi bizottságának tagjai ugyanakkor megjegyezték: a horvátországi egyházi jogszabályok kevésbé részletesek, mint akár a magyarországi, akár a felvidéki szabályozások. „Nem mondjuk, hogy ami részletesebb, az jobb is, hiszen nemegyszer a részletekben rejlenek a buktatók, de ha szükséges, a jövőben szívesen megosztjuk a tapasztalatainkat horvátországi testvéreinkkel” – fogalmazott a két szakember.
Jugoszlávia felbomlásával, az ország függetlenedését követően alakult meg a kis lélekszámú Horvátországi Református Keresztyén Egyház 1993-ban, amely azonban belső ellentétek miatt később több részre szakadt. A Horvátországi Református Keresztyén Egyház ekkor vette fel nevébe a „kálvini” jelzőt, és ekkor jött létre a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház, majd a horvát nyelvű Horvátországi Protestáns Református Keresztyén Egyház. Az utóbbi években többször kezdeményezték a maroknyi közösségek egyesítését – a Református Világszövetség megbízottja is közvetített a felek között –, mindezidáig azonban ez nem vezetett eredményre.
A horvátországi református egyházak nem tagjai az egységes Magyar Református Egyháznak. A Generális Konvent álláspontja szerint ugyanis csak egy egyházként csatlakozhatnának a Kárpát-medencei reformátusokat tömörítő szervezethez. A Magyar Református Egyház 2009. május 22-én elfogadott alkotmánya ugyanakkor nem zárja ki a későbbi esetleges csatlakozás lehetőségét. A dokumentum függeléke a közös Zsinat képviseleti számarányának megállapítása során a horvátországi egyházzal is számol, de mint fogalmaz: „A Horvátországi Református Egyház csatlakozásáig ezek a helyek a Dunamelléki Református Egyházkerületet illetik meg.”
Kiss Sándor, fotó: K. S., MESZ-sajtóiroda - Bognár Attila