A könyvhét első napján tartott könyvbemutatón Nagy Alpár, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Karának tanára a szöveg szaklektoraként ismertette a kötetet, Adorjáni Zoltán, a Protestáns Teológiai Intézet professzora pedig ízelítőként részleteket olvasott fel a könyvből.
„Az író olyan, mint amikor valaki a dzsungelben utat tör magának. Vágott egy utat, egy ösvényt, amin el lehet indulni. Nagyon nehéz kérdésekhez nyúlt, és közben úgy tette ezt, hogy az olvasó nem a szokványos közhelyekkel találkozik" – jelentette ki Nagy Alpár. A kötet stílusáról elmondta, olvasmányos, emberközeli, magával ragadó, ugyanakkor páratlanul irodalminak találta. Rámutatott, a szerző sok filozófiai terminust használ, nehéz kifejezéseket, a szöveg mégis könnyed marad, mintha egy mesét olvasnánk, emberközeli szavakat használ, a stílusa gördülékeny, magyaros, ízes, és nem riad vissza az irodalmi képektől sem.
Elgondolkodtat
A könyv az Erdélyi Református Presbiteri Szövetség kérésére, az egyházkerület megbízására készült azzal a céllal, hogy kézikönyvként szolgáljon az erdélyi presbiterek számára, amelynek segítségével egyenes, kerek válaszokat fogalmazhatnak meg a vitatott témák kapcsán. A szerző is rámutat: a református egyház túlságosan a lelkészekre támaszkodik, a könyv pedig eszköz arra, hogy ne csak a lelkészektől várják a válaszokat, ne csak ők legyenek a mindentudók a gyülekezetben, a presbiterek legyenek felkészült munkatársak. A kötet esszéket tartalmaz, amelyek aktuális kérdéseket vesznek sorra. „A szöveg nem kertel, nem arról szól, hogy az emberek vétkeikben, gyarlóságaikban megnyugodjanak, hanem prófétai őszinteséggel mond ki dolgokat, tesz fel nehéz kérdéseket, amelyek szembesülésre kényszerítik az olvasót. Ugyanakkor ez az őszinteség nem tapintatlan, nem bántó, nem érzi kioktatva magát az ember, vagy azt, hogy ítélkeznek fölötte, de mélyen elgondolkodtat. A szövegekből sugárzik egy erős empátia az emberi gyengeséggel, krízishelyzetekkel, a nyomorúsággal szemben" – fejtette ki Nagy Alpár, majd hozzátette: Visky Béla úgy ír az igazságról és arról, aki az Igazság, hogy közben nem riad vissza a meséléstől.
A szerző elmondta, az érintett témák között sok írás személyes tapasztalatból következett, több helyzetet ő maga is mélyen átélt, megszenvedett vagy örült neki, de olyanok is előfordulnak, amelyeket konkrétan nem élt meg, mégis átélt. Rámutatott: „az öntudatom egyik alappillére az, hogy bárkik lennénk ezen a földön, bármilyen hittel vagy hitetlenséggel, mi, emberek ugyanannak az alapvető sorsközösségnek vagyunk a tagjai."
„A megtartó ismeret nem más, mint a Megtartó ismerete. De mit is jelent ez? Mi tulajdonképpen az evangélium, és miéért higgyünk benne még a 21. században is? Hogyan ragyogja át ez az ismeret az olyan mindennapi kérdések szövetét, mint például az egészség és betegség, vagy pedig a kiegyensúlyozott élet és a stressz? Mit jelent a megtartó ismeret az egyházról, nemzetről, kultúráról való gondolkodásunk számára?" – áll a könyv előszavában, rögtön felkeltve a válaszkeresők érdeklődését. Az olvasó a továbbiakban olyan témákkal találkozik, mint a test, lélek, család kérdése, az alkoholizmus, stressz, dohányzás, szenvedés, öngyilkosság, családon belüli erőszak, abortusz, eutanázia, tudomány és hit kapcsolata, vallás és társadalom. De a szerző közéleti kérdéseket is érint, a gyermek- és felnőtt keresztség kérdéséről is szól, kitér a hétköznapi spiritualitással kapcsolatos kérdésekre, például böjt megélése, álmok és okkultizmus, határozottan, de nem ítélkezve kifejti véleményét a szektákról, valamint ökológiai kérdéseket is érint, átfogó képet alkotva egyházunk és keresztyén életfelfogásunk jelenlegi helyzetéről, valóban hasznos szöveget bocsátva a református hívek rendelkezésére.
Berekméri Gabriella, fotó: Kiss Gábor
forrás: reformatus.ro