Egyre több módosításra, átszervezésre kényszerül a református egyház annak érdekében, hogy orvosolni tudja az elmúlt években jelentkező legnagyobb gondot: a lelkészhiányt. Az Erdélyi, illetve Királyhágómelléki Református Egyházkerület vezetése már tavaly is több alkalommal napirendre tűzte a kérdést, és ez volt a témája a Romániai Református Egyház zsinata idei első, szerdán megtartott ülésének is.
Az Erdélyi Református Egyházkerület honlapján, a Reformatus.ro-n közzétett beszámoló szerint a döntéshozó testület több olyan kérdésről is határozott, amelyek alapján a jövőben át fogják alakítani a lelkészek szolgálatát. Többek között átalakítják a teológiai képzés utolsó évét, szorgalmazzák a városi missziót, illetve 70 éves korra hosszabbítják ki a lelkészek kötelező nyugdíjazását.
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke arra hívta fel a figyelmet, hogy több mint 50 gyülekezetnek nincs lelkipásztora, és ezek több mint fele nem is lenne képes eltartani egy lelkészt, így nagy szükség van az idős papok szolgálatára. A Romániai Református Egyház zsinata elfogadta a javaslatot. Eszerint „az állami törvényeknek megfelelően 65 éves korban lehet kérni a nyugdíjazást, de mivel minden szolgálattevőre szükség van, aki képes a további munkára, 70 éves koráig maradhat a gyülekezetben” – idézte a döntést az egyházkerület sajtóosztálya.
A beszámoló szerint a másik fontos téma a nagyvárosi szórványgyülekezetek kérdése volt, mely két évvel ezelőtt is terítékre került. Most a generális vizitációk tapasztalata alapján olyan rendszert alkottak meg, amely egyszerre figyel oda a több lelkipásztort igénylő nagyvárosi gyülekezetekre és a lassan elnéptelenedő falvakra. A jogszabály-változtatás értelmében
több kis gyülekezet összefoghat és társegyházként közösen tarthat el egy lelkészt, miközben megtartja önállóságát, a szolgálatok mennyiségét és milyenségét a presbitériumok állapítják meg egyházmegyei felügyelettel,
mutatott rá Kató Béla püspök. A másik lehetőség a nagyvárosi gyülekezeteket segíti, melyek kis gyülekezetek társai lehetnek, annak lelkészét foglalkoztathatják. A püspök úgy véli, a nagyvárosi gyülekezetekben duplázni kellene a szolgálattevőket, de nincs annyi lelkész, hogy minden helyet lefedjenek.
Megerősítik a lelkészképzést
A zsinat a teológiai oktatást érintő módosításokat is hozott, arról határozott, hogy az utolsó év – a magiszteri második év, azaz összesen hatéves képzés – elvégzése után a Protestáns Teológiai Intézet padjaiból kikerülő fiatalok egy évig segédlelkészként szolgálnak. „Elméleti és gyakorlati tudással felvértezett lelkipásztorokra van szükségünk, és mindent meg kell tenni, hogy ezt elérhessük” – mondta Kató Béla. Az elfogadott jogszabály-módosítás szerint a
mesteri záróvizsgát követően a végzősök számára egy év segédlelkészi szolgálat következik, majd a fiatalok nagypapi vizsgát tesznek és a közgyűlés keretében felszentelik őket. Így tehát a segédlelkészi év után teljes jogú lelkipásztorok lesznek.
Miközben a gyülekezetek szintjén lelkészhiány van, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben az elmúlt években nőtt a lelkészi hivatást választó fiatalok száma. „Ha négy-öt évvel ezelőtti adatokkal vetjük össze, akkor 130–135 körül volt, tavaly és idén pedig 160–170 között van a diáklétszámunk” – nyilatkozta a Krónikának Kállay Dezső rektor. Az évszázados múltú intézetben református, unitárius és evangélikus lelkészeket is képeznek, és felekezetenként változnak az arányok, akárcsak a két református egyházkerület szintjén.
A teológiai oktatás átszervezéséről Kállay Dezső elmondta, az intézet olvasatában ez a lelkészképzés megerősítéséről szól. „Ebben a tanévben indítottunk egy tapasztalati alapú képzési folyamatot. Ez arról szól, hogy főleg a gyakorlati teológiai tárgyakat úgy oktatjuk, hogy a végzős magiszteri második éves hallgatóink a gyülekezetekben konkrétan el kell hogy végezzék azt a feladatot, aminek az intézetben megtörténik az elméleti megalapozása és a gyakorlati felkészítése. Gondolok itt az ünnepnapi, hétköznapi, bűnbánati istentiszteletek megtartására, de a katekézis különböző formáit is helyben begyakorolják. Ez nem egy osztálytermi oktatási forma, nekik ezt egy bizonyos korosztályú csoporttal kell folytatni a gyülekezetben” – részletezte a módosítás lényegét a rektor.
Elmondta, az intézetben erre a képzési formára úgy tekintenek, mint amit az új felsőoktatási törvény is előír. „És amiben lehetőséget is látunk arra, hogy diákjaink megfelelő képessége, hozzáállása, gyakorlata nagyobb legyen, amikor elvégzik majd a teológiai éveket. A mi olvasatunkban ez nem a lelkészhiány pótlása elsősorban, hanem a képzési formán való változtatás a célszerűség érdekében” – hangsúlyozta az illetékes.
A most bevezetett, a teológia elvégzése utáni segédlelkészi szolgálatról Kállay Dezső kifejtette: az intézet diákjainak arra kell törekedniük, hogy ne csak elméleti tudásuk legyen, hanem a gyakorlatban is próbálják azt ki. A végzést követő év arról szól, hogy a végzős a teológia joghatósága alól átkerül az egyházéba. És a zsinat úgy értékeli, szükség van egy esztendőre, amikor a helyi lelkész irányítása, megfelelő eligazítás és szakértelem mellett a végzős a hétköznapi gyakorlatban annyira otthonos legyen, hogy készen álljon az önálló szolgálatra, magyarázta a rektor, aki szerint a lelkészi munka olyan sokrétű feladat, hogy erre a két év gyakorlati bevezetőre mindenképp szükség van.
Az összeállítás folytatását a Kórnika online oldalán olvashatják el.
forrás: Krónika, fotó: Kiss Gábor/reformatus.ro