Még mielőtt azonban színre lépne a piros orrú bohóc, Trombi, az elefánt meg a Napvirág zenekar, engedje meg a kedves Olvasó, hogy kicsit körbevezessük. Felfelé kanyargunk a neurológiára, a lépcsőház kékségét a ’60-as évekből megmaradt eredeti, mesefigurákat és játékokat ábrázoló csempéi törik meg, tanúságát adva e falak a kórház és kis betegei sok évtizedes történeteinek. Az osztályon kialakított tágas és vidám közösségi térben Boros Zsuzsanna, a kórház sajtósa fogad minket és körbe is vezet. Betekintést nyerünk a fellépésnek is otthont adó szociális térbe, mely a gyerekek minden igényét kielégítő játszószoba könyvekkel, plüssökkel, babákkal.
Megtudjuk tőle, hogy az Ilkai utcai neurológiai, rehabilitációs osztályokon, az országos égés központ kórtermeiben tartósabb bentlétet igényló ellátás folyik, így nem ritka, hogy a gyermekek hosszú heteket töltenek a kórházban. Ezért is volt céljuk, hogy minél színesebb, barátságosabb közösségi tereket alakítsanak ki számukra, és ezért is fogadták nagy örömmel jó pár évvel ezelőtt a Katasztrófavédelem adventi kezdeményezését, melynek fő célja a gyermekek és szüleik jobb kedvre derítése, tehermentesítése egy kis időre, vidám és gondtalan percek szerzése számukra. „A karácsony, az advent mindig egy különleges időszak, koszorúkat, képeslapokat, kis ajándéktárgyakat készítünk, és igyekszünk felkészülni lelkiekben is az ünnepre” – avat be mindennapjaikba Boros Zsuzsanna.
Közben megérkezik a Katasztrófavédelem előörse, a pilisszentiváni önkéntes tűzoltóság fiataljai máris osztogatják a piros lufikat kicsiknek-nagyoknak egyaránt, miközben a kockás ruhájú bohóc hajtogatja a rózsaszín és sárga virágokat, kék és zöld kutyákat. A gyermekszemek nagyra nyílnak, már csillognak is. Az osztályokról megérkezett gyermekek helyüket elfoglalva várják a Napsugár zenekart, melyet a dandártábornok konferál fel, előtte pár szót szólva az alkalomról és karácsony ünnepéről, Megváltónk eljöveteléről. Ildikó és Tamás aztán mindenkit énekszóra bír, egyemberként énekelve a Hull a pelyhest és más klasszikusokat. Táncra perdülnek a lábak, az egyik kis beteg vidáman járja Trombival, míg a legkisebbek édesanyjuk ölében élvezik a felhőtlen perceket, meg sem áll a lábuk, tapsolnak, gyöngyözve kacagnak fel.
„Ahogyan az orvosok, úgy a tűzoltók is ott teljesítenek szolgálatot, ahol arra a legnagyobb szükség van, ahol baj és fájdalom van. A Bethesda-kórház égési osztályára érkező gyermekekkel, fiatalokkal tűzoltóként az első pillanatban találkozunk, hiszen veszélyhelyzetből vagy baleset során sietünk segítségükre” – mesél a kezdeményezés gyökereiről Dobson Tibor.
A kitűzött célt idén is teljesítették: mosolygó szempárokat látunk, gyermekekét és szüleikét egyaránt. A kicsik örülnek az ajándékcsomagoknak, a meglepetésnek, a kedveskedésnek, a szülők pedig hálásak gyermekük önfeledt, csillogó tekintetéért. Indulóban fél füllel halljuk még, ahogy Trombi éppen belekezd egy mesébe az egybegyűlteknek. Ezzel azonban még nem ér véget a nap, a főépületben folytatják útjukat az egyenruhás önkéntesek, ahol szintén szeretnének minden gyermeket megajándékozni. Kis csomaggal, mosollyal, örömmel, önfeledt percekkel, szeretettel.
Szoták Orsolya, fotó: Vargosz