A magyar–román határ mellett magyar többségű falvak, évszázados templomok sokasága sorakozik. Hosszú éveken át, a Ceauşescu-diktatúra élelmiszerhiányos és a nyolcvanas évek hézagos áramszolgáltatású idejében sokan nézték onnan szomorúan a csak pár kilométerre fekvő, mégis elérhetetlen távolságban lévő magyarországi falvak fényeit a sötétségben, elénekelve minden éjjel, magyarországi idő szerint éjfélkor a magyar Himnuszt. Idén viszont a Kárpát-medence figyelhet Királyhágómellék fényeire, történetére, hitvallására a hetedik Kárpát-medencei imanap kapcsán.
Hetedszer imádkozik együtt a Kárpát-medencei magyarság december 2-án a nemzet lelki megújulásáért. A szomorú emlékű, 2004. december 5-i népszavazásra reakcióul elindult, széles körű nőszövetségi összefogás imafüzetét idén a Királyhágómelléki Egyházkerület Nőszövetsége dolgozta ki és fogadta vendégül a szövetség kerületi vezetőit Horvátországtól Kárpátaljáig Szatmárnémeti Szamos-negyedében szeptember 20. és 23. között. A négy nap alatt a küldöttek végigjárták a Királyhágómellék számos gyülekezetét, kultúrtörténeti emlékhelyét, végezetül pedig közös istentiszteleten vettek részt. „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el" – üzeni az imanap választott vezérigéje, az 1Pt 2,9.
Csodák helye
A román határtól kísértek vendéglátóink a Szamos-negyedi református templom modern épületéig, amelyet minden irányból hatalmas panelházak fognak körül. Egy hetvenes évekbeli, pusztító árvíz után ezekben a gyorsan felhúzott betonszörnyetegekben lelt több tízezer ember menedékre – köztük sok magyar is. Itt kezdtek el a rendszerváltás után, 1994-ben a szabad ég alatt prédikálni Szamos-negyed lelkészei, Bogya-Kis Ferenc és Bogya-Kis Mária. Az első időkben harminc-negyven, az első karácsonykor már ezer hívő hallgatta őket a téren – és megszámlálhatatlanul sokan a nyitott ablakokon keresztül. Erre az első karácsonyra csodálatos eseményként emlékeznek.
„Akkora temploma senkinek sincs a világon, mint nekünk" – mondta akkor Bogya-Kis Máriával az egész gyülekezet. 1998-ig Isten szabad ege alatt tartották alkalmaikat, közben pedig lassan, számos adományból épült a templomuk, amely 2000-re készült el teljesen. Jelenleg négyezer lelkes gyülekezetükből kétezer-ötszáz az aktív egyházfenntartó – az egyházközség kebelében indult el Királyhágómellék első református óvodája, amely mellett ma már egy szeretetotthon is működik.
Kincset rejtegetni
Nem teljesen új sarjadék a Szamos-negyedi gyülekezet – ahogy a Szatmári Egyházmegye, úgy az egész Királyhágómellék is sok évszázados keresztyén történelemre tekinthet vissza. A Szatmárban fekvő Erdődön volt ugyanis az első protestáns zsinat 1545-ben, majd húsz évvel később ismét. Ez a település másról is híres: sokáig itt lakott Szendrey Júlia, aki itt esküdött örök hűséget Petőfi Sándornak. Most már nem tilos a magyar kultúra és történelem alakjainak szobrot állítani – a kommunizmus időszakában igyekeztek mindezeket eltüntetni. A Szatmári Református Gimnázium csodálatos, egyháztörténelmi jeleneteket ábrázoló, 19. századi szekkói is csodával határos módon vészelték át a nehéz évtizedeket: az államosításkor hatalmas szekrényeket toltak eléjük, és évtizedekig szertárnak használták a csodálatos falfestményekkel díszített tanári szobát. A jelenlegi román politikai vezetés már másfajta eszközökkel igyekszik megnehezíteni a magyar iskolák életét: a precedensértékűvé vált Székely Mikó-ügy nem egyedi. Mivel a romániai tanárok állami alkalmazásban állnak, ezért munkáltatójuk bármikor elrendelheti, hogy más intézményben álljanak szolgálatba – de az egyházaknak továbbra is fenn kell tartani a visszakapott intézményeiket.
Lerombolhatatlan emlékek
A magyar múlt emlékeit számos más módon próbálják láthatatlanná tenni: Kölcsey sződemeteri szülőháza – ahogy Kazinczyé is Érsemjénben – ma román ortodox parókia. Előbbit szeretné visszavásárolni a reformátusság – hangzott el az apró sződemeteri református templomban. A faluban 2002-ben már mindössze csak harminchat református élt – igaz, 1875-ben is csak hetvenöten voltak. Persze akadnak szép példák is – Ady Endre szülőfaluját, Érmindszentet Ady Endre falunéven ismerik a román nyelvűek. Felemelő élmény volt a naplemente vörös fényében az író szülőháza felé utazva hallgatni Adynak az Érmellékről írott sorait, majd nem sokkal később tisztelegni a bibliás vénember, Károli Gáspár szobránál Nagykárolyban, és visszagondolni az ákosi templom óriási, vörös téglából épült alakjára és a templomban álló, 1975-ben készített emléktáblára: „A tatár feldúlta, török felgyújtotta, villám sújtotta, föld rengett alatta – nyolcszáz esztendőn át az idő vasfoga emésztette, marta. Mégis áll e templom! S áll, míg az Úr akarja." Persze ez utóbbi templom is kiszolgáltatott a jelen időszaknak: mivel kiemelt műemlék, nem pályázhatnak a felújítására. Több ezer vörös tégla várja a templom mellett, hogy a szelek változzanak.
Fényleni a sötétségben
Szombaton Nagyvárad festői szépségű városa várta a nőszövetségek képviselőit, ahol Lorántffy Zsuzsanna szobra és a nagyvárad-olaszi gyülekezet múzeuma mellett a püspöki hivatalt is meglátogatták. Csűry István püspök szívélyes köszöntőjében arról szólt, hogy bár sötét korszakot élünk, nem szabad felülni saját ijesztgetésünknek, hiszen Isten kegyelme még ma is tart. Mint mondta, a 21. század egyházának is erre a lendületre, energiára van szüksége: „Miért szép a gyülekezeti élet? Mert ezek a közösségek fénylenek a sötétségben: el kell mondani az embereknek, hogy a nincsen túl is van valami." Csűry István szerint nem tagadható el a baj, hogy a valaha robbanásszerűen fejlődő Nagyvárad most egy helyben topog, és egyre nagyobb problémát jelent az elvándorlás és a szegénység. „Trianon mostohagyermekei vagyunk, mert nemcsak területileg, hanem identitásunkban is elvágott minket Debrecentől" – fűzte hozzá a püspök. A sebek ellenben gyógyulnak – erre példa az idei tavaszi debreceni nőszövetségi konferencia, amelyen több mint ezerhétszáz királyhágómelléki asszony vett részt, de a mostani találkozás tiszántúli küldöttei is többször kijelentették: otthonról jöttünk haza.
A magyar önazonosság őrzéséről beszélt a nagyvárad-réti gyülekezetben a Csillagocska Alapítvány felserdült népzenészeinek és néptáncosainak műsora, és a Nagyvárad-Olaszi Egyházközség Lorántffy Zsuzsanna Református Centrumának kiállítótere is, ahol a Váradi Biblia egyik példányát és 17. századi, skófiummal hímzett terítőket vesznek körbe királyhágómelléki templombelsőkről készült, művészi fotók és ősi, festett fa mennyezetkazetták.
Utazás a közeli múltban
A szombati kirándulás megrázó pontja volt egy rövid székelyhídi megálló után Érsemjénben Kazinczy és Fráter Lóránd szobra mellett Csiha Kálmánénál is elhelyezni az emlékezés virágait. Az 1929-ben született, öt éve elhunyt püspök felesége indította újra a Nőszövetséget Királyhágómelléken. A három híres érsemjénire rendezett park és egy múzeum is emlékeztet. A település nemcsak róluk, hanem egyedülálló szószékéről is híres: egy vándorfestő több festménye is látható rajta, többek között egy, amely Jézust és a samáriai asszonyt ábrázolja. A szomszédos Érmihályfalván az egész templomot horgolt terítők borítják – számos közülük a település mártír lelkipásztorának, Sass Kálmánnak özvegyétől származik. Sass Kálmánt harmincegy érmihályfalvival együtt 1958-ban hurcolták el a román hatóságok. Az Érmellék fővárosának nevezett falunak még ma is nyolcvan százaléka református, de sokan elmennek, mert mindössze hét kilométerre fekszik a magyar határ, és Debrecen is jóval közelebb esik, mint Nagyvárad – mondta el Balázsné Kiss Csilla lelkipásztor a templomban tartott esti áhítaton, amelyen a Jn 15,16–17 alapján arról szólt: munkánk nem hiábavaló az Úrban, aki arra hívott, hogy gyümölcsöt teremjünk az ő szolgálatában. Erre a gyümölcstermésre hívja az egész magyarságot a Kárpát-medencei imanap is december 2-án.
Nem erőszakkal
A konferencia zárásaképp ünnepi istentiszteleten vettek részt a küldöttek a Szamos-negyed templomában, ahol P. Tóthné Szakács Zita, a Dunántúli Nőszövetség elnöke hirdetett Igét az imanapi vezérige, az 1Pt 2,9 alapján. Mint mondta, a választott igerész határon innen és túl is segít megerősödni az önazonosságban, hiszen mindenfelé szorongattatást élnek meg a magyarok. „Isten szava bátorít: »Választott nemzetség, királyi papság vagytok«, azonban tudni kell, ez egyben kötelezettség is" – emelte ki az igehirdető. Emlékeztetett a Himnusz alapján: nem elég csak az első versszakot ismerni és énekelni – a vers leírja mindazt, mivel jár, ha a nemzet elszakad Istentől. „Sokat beszélünk a válságról, elfelejtkezve a váltságunkról, stratégiákon dolgozunk, hogy megoldjuk mindannak a következményét, hogy elfelejtettünk imádkozni" – fogalmazott P. Tóthné Szakács Zita, és hozzátette: fontos, hogy egy szinttel magasabbra tekintve meglássuk Isten irgalmát, amely alatt vagyunk. Hirdetnünk kell hatalmas tetteit környezetünknek, utódainknak, azt, hogy a sötétséget a világosság győzi le, nem az erőszak. Erről tanúskodik az a tény is, hogy a Szamos-negyedi templomnak helyet adó teret tavaly óta már Bethlen Gábor térnek hívják.
Író: Bagdán Zsuzsanna, A képek a cikk szerzőjének, valamint Máté Gyulánénak felvételei
A cikk a Reformátusok Lapja október 6-i számában jelent meg