A trianoni döntés következtében a Tiszántúli Református Egyházkerület keleti részét – 183 egyházközség és majd kétszázötvenezer református hívő – Romániához csatolták. Egy új egyházkerület létrehozását és megszervezését tűzték ki célul az 1920. december 14-én Nagyváradon megtartott közgyűlésen, amelynek a 90. évfordulójára emlékeztek a napokban a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) székházának Bartók-termében. 
Elsőként Csűry István, a KREK idén újraválasztott püspöke tartott nyitó áhítatot. A zsidókhoz írt reményt sugalló levélből (6,18-20) olvasott fel, majd az ige szimbolikáját magyarázta és transzponálta a hányatott sorsú, szétdarabolt magyar nemzetre. „Eltelt kilencven esztendő, és kisebbségben élünk. Olykor bizony nem örvendetes az életünk, néha halkabban, néha hangosabban mondjuk ezt ki” – mondta a püspök, a reményvesztés okait pedig Isten igéjétől való elfordulásban látta. „A nagy ellentétek emberei vagyunk” – folytatta, majd a magyar nemzetről beszélt, amely bár hatalmas sikereket ért el és akadályokat döntött le a történelem folyamán, olykor mégis a legkisebb gondokkal volt képtelen szembenézni és megküzdeni.
Ezek után három előadást követhettek figyelemmel a megjelentek, melyek a 20. század eleji Kárpát-medencében lezajló történelmi eseményeket tárták fel.
Kupán Árpád nyugalmazott történelemtanár, közíró Sulyok István néhai püspök életébe, illetve kiemelkedő szellemi és anyagi munkásságába nyújtott betekintést. A betegeken és a rászorulók támogatásán, valamint a nemzet és az egyház mellett folytatott harcokon túl olyan megvalósítások is a neve mellett szólnak, mint a KREK mostani székházának az építtetése, amely eredetileg református középületnek, kultúrpalotának és ipariskolának készült.
Hermán M. János lelkipásztor, a teológiai tudományok doktora az első világháború körülményeit, majd a trianoni döntés következményeit taglalta, illetve a KREK megalapításának nehézkes útjáról beszélt. Az új egyházkerület megszervezésével és vezetésével Sulyok István rangidős esperest, valamint Domahidy Elemér rangidős gondnokot bízták meg. A román kormány azonban majd két évtizedig, 1939. november 23-áig nem ismerte el jogi személynek az egyházkerületet. Ezt követően Sulyok Istvánt a rá következő év májusában hivatalosan is püspökké választhatták.
Pálfi József lelkipásztor, teológiai doktor az 1940-es második bécsi döntést, majd az 1947-es párizsi békét követő visszacsatolásokról, illetve ezeknek az egyházkerületre gyakorolt óriási hatásairól beszélt. Miután Magyarország visszakapta Észak-Erdélyt, két évtizednyi keserves harc után a román kormány előtt is elismert KREK-et a Tiszántúli Református Egyházkerület ismét bekebelezte, pedig ez ellenkezett a helyiek akaratával. „Ez a kerület már kész volt” – emelte ki Pálfi tiszteletes. Hét év múlva pedig megtörtént az, amire senki sem számított: a visszaszerzett hajdani magyar területeket, közöttük Észak-Erdélyt ismét elcsatolták, ez a fordulat pedig hatalmas csapást mért a már megalapított, majd bekebelezett, és immáron ismét védtelenül álló egyházkerületre.
Az előadásokat hozzászólások, illetve kérdések követték, egyesek borúsan, mások derűsen látták a magyarság, valamint az egyház jelenlegi, illetve jövőbeli sorsát, de abban valamennyien egyetértettek, hogy a harcot, melyet kilencven éve megkezdtek, folytatni kell.
forrás: Reggeli Újság