A rákoskeresztúri reformátusok száz éves álma vált valóra, amikor öt éves építési munka után felszentelték a templomukat.
Az okleveles források tanúsága szerint református hitélet kezdetei Rákoskeresztúron már a XVII. század közepéig nyúlnak vissza. A keresztúri reformátusok a mai Szent Kereszt téren álló római katolikus templom középkori elődjét használhatták az istentiszteleteik alkalmával. Ezt a feltételezést támasztja alá, hogy a XX. század második felében végzett templom körüli régészeti ásatások során egy toronycsúcsot egykor díszítő fém kakast is találtak.
A kora újkori rákoskeresztúri reformátusok egyetlen névszerint ismert lelkipásztora Püspöki János volt. 1674-ben felségsértés vádjával a pozsonyi „vésztörvényszék" elé idézték, de ő nem tett eleget a bírósági idézésnek, hanem feltehetőleg – a biztonságosabb – erdélyi területekre menekült. Az ellenreformáció támadását nem tudta kivédeni a keresztúri kálvinisták gyülekezete, a „pásztor nélküli nyáj" fennmaradása nem volt biztosított az elkövetkező kétszáz évben.
Református hitélet Rákoskeresztúron a XX. században
Rákoskeresztúron református istentiszteletet az 1900-as évek elejétől tartottak az evangélikus templomban, illetve az evangélikus iskolában – az 1950-es évek elejéig. A XX. század első felében anyagi források hiányában nem volt lehetőség a templomépítésre. 1990-től újra a rákoskeresztúri evangélikus templomban voltak a református istentiszteletek. Már ebben az évben felmerült a rákoskeresztúri református templom építésének gondolata, a Budapest-Rákosligeti Református Egyházközség presbitériuma templomépítéshez kért ingatlant a XVII. kerületi önkormányzattól. A kérelmet 1994-ben bírálták el, s 99 évre térítésmentesen adták az Újlak utcai 121047/60 helyrajzi számú 1540 négyzetméteres ingatlant.
Az építkezés – több tervvariáns elkészítése után – Cseh József (1924-2010) építészmérnök tervei alapján 1995. július 26-án az alapkőletétellel indult el; 1996 őszére szerkezetkész volt az épület. 1998-ra készült el a száz férőhelyes gyülekezeti terem, melyben a templom felszenteléséig tartották az istentiszteleteket. A templom a jubileumi 2000. évre készült el, felszentelését 2000. július 2-án Tóth Sándor püspökhelyettes végezte a Magyar Reformátusok IV. Világtalálkozója alkalmával. Az építkezést több külföldi református egyházközség segítette, így a New York-i Marble Collagiate Church és a svájci Seuzach Református Egyházközsége.
A templom bemutatása
Az épület jól alkalmazkodik a lejtős terep adottságaihoz, déli oldalán kapott helyet a főbejárat, ahonnan az előtéren át a templomtérbe érkezünk. Kelet felől az oldalbejáraton át a templomtér alatti szintre jutunk, ahol a gyülekezeti termek találhatók. A legalsó szinten urnatemetőt alakítottak ki. A templom előterében jobb oldalt a templom építésében résztvevők márvány emléktábláját találjuk, a másik oldalt a felszentelés évében szolgáló presbitérium fényképes tablója látható. Az előtér jobboldalán lépcső vezet fel a karzatra.
A negyven ülőhelyes karzat baloldalán található a holland Johannus-gyár által készített három manuálos elektromos orgona. A templomtérben 260 ülőhely található. A bejárattal szemben a mózesszékek mögött három üvegablak található, a középsőt az Isten Bárányának ábrázolása díszíti, amely a Magyarországi Református Egyház 1933-ban elfogadott címerének a részlete. A keresztes zászlójú bárány (Agnus Dei) fejét glória ékesíti, lába alatt az Ó- és Újszövetség könyveit jelképező nyitott könyveken áll, mögötte pálmafa látható. Alkotója Gregor Attiláné ajándékként készítette a templom számára.
A középtér szintjén található három gyülekezeti terem, amelyek közül a legnagyobb a száz főt befogadó nagy gyülekezeti terem. Az urnatemetőhöz a lelkipásztori iroda mellett kialakított lépcsőn jutunk. A lépcsőt az urnatemetőtől elválasztó vasrácson ALFA és OMEGA – a görög abc első és utolsó betűje – utal Jézus szavára, hogy Ő a kezdet és a vég.
A Budapest-Rákoskeresztúri Református Egyházközség 2015. július 5-én délelőtt 10 órakor kezdődő istentisztelet keretében ad hálát a templomszentelés tizenötödik évfordulójáról, amelyen az öt éven át tartott építkezés örömeiről és nehézségeiről ad visszaemlékezést Szombathy Gyula nyugalmazott lelkipásztor, aki 1975 és 2003 között volt a megépítést szervező Budapest-Rákosligeti Református Egyházközség parókus lelkésze. Áldozatos, fáradhatatlan szolgálatának a legszebb „gyümölcse" rákoskeresztúri templom. A Budapest XVII. kerület önkormányzata 2003-ban Rákosligetért díj odaítélésével ismerte el több évtizedes, a kerületben végzett munkáját. Szombathy Gyula napjaikban is hálatelt szívvel gondol a rendszerváltás utáni első évtizedre, melyben az Úr Isten megadta a rákoskeresztúri reformátusoknak, hogy saját templomuk legyen.
A rákoskeresztúri református templom a főváros XVII. kerületének értékes építészeti alkotása, amely a Budapest-Rákoskeresztúri Református Egyházközség tagjainak számára igazi „Szent Hajlék", ahol a gyülekezet különböző korosztályai otthon érzik magukat.
Millisits Máté