A nyitó áhítatot Dani László református lelkipásztor, gyülekezeti diakóniai referens tartotta, a Bábel tornya története alapján. A megjelenteket Szabó Anna diakónus, felnőttképzési vezető, a Diakonátus alelnöke köszöntötte. Beszédében rámutatott arra, hogy a körülöttünk zajló változások új kihívásokat, új helyzeteket teremtettek a diakónusok, diakóniai munkások számára, mind gyülekezeteinkben, mind pedig szeretetszolgálati intézményeinkben.
Dr. Fruttus István Levente nyugalmazott intézetvezető, egy rövid helyzettisztázó előadást tartott. Talán ez volt az első olyan szakmai napja, műhelye a Diakonátusnak, melyen a felmerülő problémákra együtt keresték a megoldásokat a diakonisszák, a rendszerváltás előtt végzett diakónusok, az egykori tábitások és a nagykőrösi főiskola diakóniai intézetének végzett növendékei. Örömteli és megszentelt alkalom ez – hangsúlyozta Fruttus István Levente.
A rendszerváltás előtti időszakhoz képest gyökeresen új társadalmi-gazdasági környezetet, elképesztő szélsőségekkel: értékpluralizmust vagy inkább értékválságot; viharos gazdasági felemelkedési lehetőségeket illetve a mélyszegénységbe történő gyors lecsúszást és vergődést; a hagyományos társadalmi struktúrák – köztük a történelmi egyházak – zavartságát és koncepcionális tehetetlenségét; a globális gazdasági történések országhatárokat átlépő, ellentmondásos hatását; a civil társadalom nagyon lassú, tétova eszmélését látjuk. Ebből a káoszból jó dolgok is születhetnek, ha Istenhez imádkozunk, ha keményen dolgozunk mindazokkal testvérként, akikkel az alapértékekben egyetértünk.
Diakónia van, diakónus nincs?
A nagykőrösi főiskola diakóniai intézete által végzett diakóniai felmérés (mintegy 120 gyülekezet, 251 strukturált interjúban megkérdezett lelkipásztor, gondnok, diakónus és diakóniai önkéntes; 2700 oldalnyi leírt jegyzőkönyv tartalomelemzésére alapozva) legmegdöbbentőbb eredménye az volt, hogy minden 4-5. református gyülekezetben tervezett/rendszeres diakóniai munka folyik. Elvétve szakképzett diakónusok, diakóniai munkások (diakóniai gondnokok) által, de elsősorban a Nőszövetség tagjainak áldott munkásai által. Munkájukat nagyrészt magukra hagyottan, önszerveződéssel végzik, Isten áldásával. A diakóniai munka gyülekezeti kultúra illetve presbitériumi, legfőbbképpen lelkészfüggő.
Kevés a jó példa a diakónusok foglalkoztatására, azzal együtt is, hogy az MRE 2000. évi II. törvénye (a Magyarországi Református Egyház szeretetszolgálatáról) előírja a diakónusok alkalmazását valamint az 1/2000. SzCsM rendelet (a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről) is több ponton felsorol munkaköröket, ami diakónus végzettséggel is betölthető. Az viszont figyelmeztető jel, hogy a kialakult gazdasági/társadalmi helyzet afelé orientálja a munkaadókat - köztük a református intézmények vezetőit, fenntartóit -, hogy inkább középfokú képzési szintre szorítsák le a szakképzett humánerőforrás állományát. Mindezeket figyelembe véve szükségesnek, és egyre sürgetőbbnek tartjuk egy átfogó, a diakónia képzés teljes spektrumára kiterjedő diakónusképzési stratégia kidolgozását, amely összefoghatná és rendszerbe állíthatná mind az önkéntes, mind a középfokú, mind pedig a felsőfokú diakónusképzést.
Számos tapasztalat utal arra, hogy a diakónusok fenti „alulfoglalkoztatása” ellenére hiány van az optimálisan felkészült szakemberek terén.
De megerősítő, örömteli hírek is vannak. Megerősödött a diakóniai tevékenység koordinációja (Szeretetszolgálati Iroda), a honlap, feltöltött módszertani anyagok, a sikeres akciók. Kifejezetten előremutatónak tekinthető a Magyar Református Szeretetszolgálat gyülekezeti képviselő rendszerének koncepciója.
Fontosnak tartjuk, hogy az Egyesület értékei között kiemelten szerepeljen, hogy a szakképzett diakónusok legyenek önkéntes, szakmaiságuk teljes felajánlásával szereplő munkavégzők, amennyiben nincs lehetőségük munkaviszonyban lévő diakónusoknak lenni. A megkérdezett diakónusok számára fontos a támaszcsoport és a találkozókon való részvétel. A Diakonátus szívesen felvállalná a munkaerő-koordináció, legális munkáját.
Új tisztségviselők
Sor került a Diakonátus közgyűlésére. A résztvevők módosították az egyesületi alapszabályt, amely így már lehetővé teszi a diakóniában elkötelezett, de diakónusi végzettséggel nem rendelkező tagok egyesületbe történő befogadását majd több tagfelvételi kérelmet elbíráltunk és elfogadtunk. Közgyűlésünk egyik fontos pontja az Egyesület tisztségviselőinek újraválasztása. Ennek nyomán az Egyesület új elnökévé: Telek Péter Pálné Kabai Virágot, alelnökévé: Szabó Annát, titkárává pedig Birinyi Márkot választottuk.
Dr. Fruttus István Levente, nyugalmazott intézetvezető, főiskolai tanár és
Birinyi Márk a Diakonátus titkára
Tisztújító közgyűlést és szakmai napot tartott a Diakonátus
A Magyar Református Diakónusok Egyesülete áprilisban tartotta tavaszi szakmai napját, melyet tisztújító közgyűléssel együtt szervezett meg a leköszönő elnökség és a Szeretetszolgálati Iroda.
A nyitó áhítatot Dani László református lelkipásztor, gyülekezeti diakóniai referens tartotta, a Bábel tornya története alapján. A megjelenteket Szabó Anna diakónus, felnőttképzési vezető, a Diakonátus alelnöke köszöntötte. Beszédében rámutatott arra, hogy a körülöttünk zajló változások új kihívásokat, új helyzeteket teremtettek a diakónusok, diakóniai munkások számára, mind gyülekezeteinkben, mind pedig szeretetszolgálati intézményeinkben.
Dr. Fruttus István Levente nyugalmazott intézetvezető, egy rövid helyzettisztázó előadást tartott. Talán ez volt az első olyan szakmai napja, műhelye a Diakonátusnak, melyen a felmerülő problémákra együtt keresték a megoldásokat a diakonisszák, a rendszerváltás előtt végzett diakónusok, az egykori tábitások és a nagykőrösi főiskola diakóniai intézetének végzett növendékei. Örömteli és megszentelt alkalom ez – hangsúlyozta Fruttus István Levente.
A rendszerváltás előtti időszakhoz képest gyökeresen új társadalmi-gazdasági környezetet, elképesztő szélsőségekkel: értékpluralizmust vagy inkább értékválságot; viharos gazdasági felemelkedési lehetőségeket illetve a mélyszegénységbe történő gyors lecsúszást és vergődést; a hagyományos társadalmi struktúrák – köztük a történelmi egyházak – zavartságát és koncepcionális tehetetlenségét; a globális gazdasági történések országhatárokat átlépő, ellentmondásos hatását; a civil társadalom nagyon lassú, tétova eszmélését látjuk. Ebből a káoszból jó dolgok is születhetnek, ha Istenhez imádkozunk, ha keményen dolgozunk mindazokkal testvérként, akikkel az alapértékekben egyetértünk.
Diakónia van, diakónus nincs?
A nagykőrösi főiskola diakóniai intézete által végzett diakóniai felmérés (mintegy 120 gyülekezet, 251 strukturált interjúban megkérdezett lelkipásztor, gondnok, diakónus és diakóniai önkéntes; 2700 oldalnyi leírt jegyzőkönyv tartalomelemzésére alapozva) legmegdöbbentőbb eredménye az volt, hogy minden 4-5. református gyülekezetben tervezett/rendszeres diakóniai munka folyik. Elvétve szakképzett diakónusok, diakóniai munkások (diakóniai gondnokok) által, de elsősorban a Nőszövetség tagjainak áldott munkásai által. Munkájukat nagyrészt magukra hagyottan, önszerveződéssel végzik, Isten áldásával. A diakóniai munka gyülekezeti kultúra illetve presbitériumi, legfőbbképpen lelkészfüggő.
Kevés a jó példa a diakónusok foglalkoztatására, azzal együtt is, hogy az MRE 2000. évi II. törvénye (a Magyarországi Református Egyház szeretetszolgálatáról) előírja a diakónusok alkalmazását valamint az 1/2000. SzCsM rendelet (a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről) is több ponton felsorol munkaköröket, ami diakónus végzettséggel is betölthető. Az viszont figyelmeztető jel, hogy a kialakult gazdasági/társadalmi helyzet afelé orientálja a munkaadókat - köztük a református intézmények vezetőit, fenntartóit -, hogy inkább középfokú képzési szintre szorítsák le a szakképzett humánerőforrás állományát. Mindezeket figyelembe véve szükségesnek, és egyre sürgetőbbnek tartjuk egy átfogó, a diakónia képzés teljes spektrumára kiterjedő diakónusképzési stratégia kidolgozását, amely összefoghatná és rendszerbe állíthatná mind az önkéntes, mind a középfokú, mind pedig a felsőfokú diakónusképzést.
Számos tapasztalat utal arra, hogy a diakónusok fenti „alulfoglalkoztatása” ellenére hiány van az optimálisan felkészült szakemberek terén.
De megerősítő, örömteli hírek is vannak. Megerősödött a diakóniai tevékenység koordinációja (Szeretetszolgálati Iroda), a honlap, feltöltött módszertani anyagok, a sikeres akciók. Kifejezetten előremutatónak tekinthető a Magyar Református Szeretetszolgálat gyülekezeti képviselő rendszerének koncepciója.
Fontosnak tartjuk, hogy az Egyesület értékei között kiemelten szerepeljen, hogy a szakképzett diakónusok legyenek önkéntes, szakmaiságuk teljes felajánlásával szereplő munkavégzők, amennyiben nincs lehetőségük munkaviszonyban lévő diakónusoknak lenni. A megkérdezett diakónusok számára fontos a támaszcsoport és a találkozókon való részvétel. A Diakonátus szívesen felvállalná a munkaerő-koordináció, legális munkáját.
Új tisztségviselők
Sor került a Diakonátus közgyűlésére. A résztvevők módosították az egyesületi alapszabályt, amely így már lehetővé teszi a diakóniában elkötelezett, de diakónusi végzettséggel nem rendelkező tagok egyesületbe történő befogadását majd több tagfelvételi kérelmet elbíráltunk és elfogadtunk. Közgyűlésünk egyik fontos pontja az Egyesület tisztségviselőinek újraválasztása. Ennek nyomán az Egyesület új elnökévé: Telek Péter Pálné Kabai Virágot, alelnökévé: Szabó Annát, titkárává pedig Birinyi Márkot választottuk.
Dr. Fruttus István Levente Birinyi Márk
ny. intézetvezető, főiskolai tanár Diakonátus titkára