Az orgona megóvása emberi, mondhatjuk úgy is, hogy presbiteri és lelkipásztori felelősség. Mindazonáltal voltak és vannak, akik ezt a felelősséget – bármennyire is szeretnék – nem tudják felvállalni szűkös anyagi lehetőségeik miatt. Ám milyen erőt adó és bátorító tett, ha valaki a nehézségek idején is képes arra, hogy orgonát építtessen vagy felújíttasson. Gyulaházán ez utóbbira került sor. Balla László, a Gyulaházai Református Egyházközség lelkipásztora a presbitérium leghatározottabb támogatásával újíttatta fel az idén 69. esztendős orgonájukat – mely Pethő Károly lelkipásztor szolgálati ideje alatt készült a II. világháború alatt a Becske Lajos földbirtokos által létrehozott orgonalapot felhasználva. Balla László lelkipásztor időzíthette volna ezt az elődök előtt is tisztelgő munkálatot jubileumi évfordulóhoz, de mégsem várt addig, mert gyülekezetének tagjai mélységes sóvárgással várták, hogy a 2 manuálos 6 regiszteres orgona hangzása újra kifogástalan és tiszta hangzású legyen. Az 1940-ben a budapesti Rieger Orgonaépítő Vállalat által épített orgona 2009 végére ismét a régi fényében ragyog a nagyváradi orgonaépítő mesterek, Albert József és Simo-Ritter Zsolt László gondos és hozzáértő kezeinek munkája nyomán.
2009. december 12-én, szombaton a gyulaházai templomot már a felújított orgona csodálatos hangja töltötte be a hangszer felújításáért tartott hálaadó istentisztelet alkalmából. F.Mendelssohn, J. S. Bach és J. L. Krebs művei csendültek fel Román János záhonyi lelkipásztor orgonajátéka által a barokk és a romantika korának muzsikáját hozva közel a jelenlévők szívéhez. Németh Andrea 7. osztályos tanuló pedig Pethő Károly, az orgona megépítését szívén viselő, lelkipásztor hitének erejét hozta közel a gyülekezethez azzal, hogy elszavalta a „Jön Jézus” című versét.
Az istentisztelet valóban örömünneppé lett, melynek áhítatát és bensőséges hangulatát Csegei István, a Szabolcs-Beregi Református Egyházmegye esperese tette teljessé a Filippibeliekhez írott levél 4. fejezete 4. és azt követő versei alapján mondott igehirdetésével. Kiemelte, hogy az Úr közelsége nemcsak a karácsony várása miatt érezhető a gyulaházai gyülekezetben, hanem az orgona megújulása által is. Isten jelenléte mindenkor örömöt munkál: Jézus Krisztus testté lételében, illetve az Ő nevében való szolgálat végzésében. Egy ember, egy gyülekezet lélekben való felemelkedése akkor kezdődik, amikor rádöbben, hogy Isten mellette van és segíti, s ennek az isteni jelenlétnek megtanul maga is örülni – még a komoly nehézségek és kihívások idején is. Mindehhez belső, lelki csöndesség szükséges, különben nem hallható meg az Úr halk és szelíd szava, Krisztusnak a szív ajtaján való kopogtatása. Esperes úr arra emlékeztetett, hogy páratlan adomány az, hogy a templom hajlékában egyaránt hallhatjuk Isten Igéjét megszólalni és gyönyörködhetünk az orgona muzsikájában, amiben megszólal a reménység, a hit és ekképp kapcsol össze minket Istennel – Luther Márton szavait idézve: „A zene Isten gyönyörű és dicső adománya, egyenesen a teológia rokona.”
A hálaadó istentisztelet lélekemelő esemény volt, mert a gyülekezet ismét átélhette a közösségben való boldog összetartozás erejét, köszönetet mondva az Isten nevében végzett munka áldásáért, a megújult orgonáért. Ez az ünnep, azért marad meg az ott voltak emlékezetében ünnepként, mert Isten Szentlelke töltötte be a templomteret, és az orgona muzsikáján keresztül is megérintette az emberi lelkeket. Ez a decemberi délután is megmutatta, hogy még a XXI. században is lehet, sőt, fontos és szükséges templomra, orgonára, Istenre hangolódva élni.
Románné Tóth Julianna
Záhony, lelkipásztor