A beszámolók és a díjak napja volt a XIII. zsinati ciklus tizedik ülésének pénteki tanácskozása: az előbbiek közül akadt, amelyik élénk eszmecserét váltott ki, az utóbbiak közül valamelyiket nem ítélték oda.
A csákberényi lelkipásztor, Brunner Vilmos áhítatával kezdődött a pénteki ülés, majd Bölcskei Gusztáv idézte fel újra a Heidelbergi Káté új fordításának csütörtöki elfogadását. A Zsinat lelkészi elnöke a tagok figyelmébe ajánlotta, hogy a reformatus.hu beszámolója alatti hozzászólások nem támasztják alá azt a döntést, miszerint az új fordítás lényegében érintetlenül hagyja a 80. kérdés-feleletet (amely szerint a katolikus mise kárhozatos bálványimádás), a legtöbben ugyanis kritikusak voltak ezzel kapcsolatban.
Ezt követte a döntés a zsinati alapítású díjakról. A jelölések, és a jelöléseket befogadó bizottságok munkája után ez általában a zsinati napirend gördülékeny pontja szokott lenni, ezúttal nem így volt. A Dobos Károly lelkészi díjra a márciusi határidőig két jelölés érkezett, de a bírálóbizottság úgy határozott, ezúttal a díjra nem tud senkit a Zsinat döntésére előterjeszteni. Simonfi Sándor hozzászólásában kiemelte, hogy talán sokan nem értik, hogy pontosan miről is szól ezen elismerés. A Zsinat úgy határozott, hogy az őszi ülésen újra előveszik a kérdést, addig is kérik az egyházmegyéket a jelölésre. Hasonló volt a helyzet az Imre Sándor-díjjal, amelyre a jelölést az Oktatásügyi Szakbizottság visszavonta, és az őszi Zsinaton terjeszti újra elő.
Azért volt olyan díj is, ami gazdára talált. A diakóniai elismerések közül a Kis Ferenc-díjat Kontha Benőnének, (Majosházi Református Egyházközség) és Pincés Juliannának (Miskolc-Tetemvári Református Egyházközség) ítélték, a Juhász Zsófia-díjat Kövér Imrének (sajósenyei FÉSZEK Fogyatékosok Református Ápoló- Gondozó Otthona) és Dr. Szentesi Andrásné (ceglédi Molnár Mária Református Fogyatékos Ápoló- Gondozó Otthon) adták. Az oktatásban dolgozóknak odaítélhető Makkai Sándor-díjra Baranya Pálnét, Magai Margitot és Schwarcz Istvánt találták érdemesnek. Az elismeréseket a Zsinat novemberi ülésén veszik át a díjazottak.
A beszámolók sorában nem övezte eszmecsere a múltfeltárás folyamatát vivő Tényfeltáró Történész Bizottság, a Cigánymissziós Tanács és az Országos Református Gyűjteményi Tanács jelentését. Élénk lett az eszmecsere az ifjúságot érintő beszámoló kapcsán. Szontágh Szabolcs zsinati ifjúsági irodavezető az április Zsinati Ifjúsági Fórum tapasztalatairól beszélt, a fiatalok ott megismert igényeiről. „Az igen legyen igen" – hangzott a beszámoló egyik legsarkosabb mondata, ami a fórum résztvevőitől származott és arra utalt, hogy a fiatalok iránymutatást várnak számos, sokszor tabukat érintő kérdésben. Ezzel összefüggésben pedig gyengének tartják az egyházon belüli kommunikációt. A beszámolót élén érdeklődés jellemezte, minderről itt olvashatnak részletesebben.
A Zsinat, Vad Zsigmond előterjesztése alapján támogatta az Európai Egyházak Konferenciája (CEC) szervezeti átalakítását, és fontosnak tartja, hogy a kis egyházak szerepét és szempontjait – különös tekintettel a kelet-közép európai református közösségekre – mind a teológiai párbeszédben, mind a brüsszeli (szakma)politikai képviseletben biztosítsa a megújult szervezet. A zsinati tagok azt is támogatták, hogy a Zsinati Külügyi és Ökumenikus Bizottsága által előkészített és jóváhagyott véleményt kiküldjék a szervezet genfi központjába.
A napirend végén kapott helyet az egyházi hetilap, a Reformátusok Lapja átalakításának kérdése is. A Zsinat határozott arról, hogy önálló jogi személyiség legyen a sajtóorgánum. Ami ennél kézzelfoghatóbb változás lesz, az az, hogy lap színes tévéműsorral bővül, emiatt enyhén emelkedik a hetilap ára. Emellett a tartalmi kínálat is változik, a szerkesztők szeretnének nagyobb hangsúlyt fektetni a református közösség egészét érintő kérdésekre és több teret engedni a publicisztikának is.
A XIII. zsinati ciklus tizedik ülése péntek délben ért véget, legközelebb novemberben tanácskozik a testület.
Csepregi Botond