Lelkes csapat ücsörög az IF kávézó teraszán és várja az „alkotót”. A huszonéves fiatalok a református szeretetszolgálat Színesvilág Fejlesztő Napközi Otthonából érkeztek, épp csak pár utcányi távolságból. Csak szusszanásnyi idő van, mert érkezik Kalocsai Richárd. A fotóst már jól ismeri a csapat és kórusban szól a „Szia Ricsi!” . Kalocsai Richárd azért jött, hogy bemutassa Szendrő Szabolccsal közös kiállítását azoknak az értelmi fogyatékkal élőknek, akiket az Szerethídhoz készült kampányfilm forgatásán ismert meg.
A Ráday utcai kávéház falán több fénykép is látható. A vendégek körbenéznek, ismerkednek a képekkel, miközben Ricsit, illetve a fotók történeteit hallgatják. Két teljesen különböző fotós képeit láthatjuk egy helyen. Szabolcs egy régi, nehéz analóg gépet cipel magával idegen országokba és magas hegycsúcsokra, Ricsi pedig egy könnyebb, digitális fényképezőgéppel dolgozik. A református sajtófotós és a hegymászó bár két külön világból érkeztek, és csaknem négy évtized korkülönbség van közöttük, mégis jó kapcsolatot ápolnak és a képeik is jól megférnek egymás mellett.
Szendrő Szabolcs tájképei megfogják a fiatalokat. Nem tudnak mindannyian olvasni, ezért egymástól kérdezgetik a képaláírást vizsgálva, hogy melyik országban is készült a fotó. A lányoknak a hegyek tetszenek inkább, a fiúk pedig éppen a sivatagos képeket nézik meg alaposabban ahol „jó meleg van”.
„Nem tudom lefotózni Ricsit, mert állandóan mozog” – mondja bosszankodva az egyik lány a telefonja kijelzőjét nyomkodva. Ricsi képei is mozognak. Csilla, az egyik segítő meg is jegyzi, hogy a képeket látva szédül. Nem véletlen a kiállítás címében a rejtélyes „mozgó tájkép” elnevezés.
Ricsi bemutatja nekem Ferit, aki szintén a fejlesztő napköziből érkezett a kiállításra: „Kolléga, ő is képalkotó.” Később megtudom, Feri rajzol, és már kiállítása is volt. Stefanidesz Erzsébet, az otthon munkatársa azt meséli, hogy sűrűn járnak múzeumokba és kiállításokra. „Mi egy ilyen mozgó napközi vagyunk. Gondozottjainkat ugyanis minden érdekli, mindenért lelkesednek.”
Az otthon lakói letelepedve még magukról is mesélnek, arról hogy milyen növényeket termesztenek, vagy ki hogyan fog hazajutni. Még a Szeretethíd kampányfilmjéből ismert Bandiról is hallok, aki sajnos ma nem tudott eljönni, mert fáj a lába. A lelkesebbek le fotózták neki az összes képet, hogy ne maradjon le az élményről. Egy csoportkép után a kis csapat elbandukol a Ráday utcán.
A kiállítás még három héten keresztül megtekinthető.
Pete Violetta