Az óriási érdeklődésre való tekintettel újabb vitát szervezett a keresztyénségről a Kálvinista Apologetikai Alapítvány, melynek ez alkalommal a budapesti belvárosi Golgota gyülekezet nagyterme adott otthont. Az alapítvány célja, hogy meghonosítsa a vitakultúrát Magyarországon, illetve ne csak általánosságban beszéljenek a keresztyénségről, hanem valódi válaszokat keressenek. E gondolat mentén szervezték meg Puzsér Róbert, Farkas Attila Márton, Nagy Gergely és Márkus Tamás második vitaestjét.
Jézus Krisztus: erkölcsi mérték vagy üdvözítő?
Megváltás, halál, keresztyénség, miszticizmus – többek között ezekről a kérdésekről vitázott Puzsér Róbert kritikus és Farkas Attila Márton valláskutató Nagy Gergely és Márkus Tamás András református teológusokkal április 6-án a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának székházában.
Választott keretek
Az alkalom elején a beszélgetés résztvevői elmondták, hogyan viszonyulnak a Bibliához – Isten szavának tartják vagy a kollektív tudattalan kivetülésének? „Nem vagy, hanem és – kezdte Puzsér Róbert. – A Biblia is szent könyv, de nem gondolom, hogy az egyetlen: ugyanúgy kinyilatkoztatás, mint a Tibeti Halottaskönyv, a Tao Te King vagy a Tabula Smaragdina.” A kritikus szerint „a Biblia esetében sem a könyv jó vagy rossz, a hozzá való viszonyunk teszi bármelyikké – ahogy egy kés is lehet fegyver vagy használati tárgy.
Farkas Attila Márton másképp látja a Biblia szerepét vallástörténészként, keresztyénként és olyan emberként, aki hasonlóságot fedez fel a különböző spirituális tradíciók között. Véleménye szerint a keresztyén embernek ez az egyetlen kerete az élethez, ugyanakkor számára a protestáns és neoprotestáns út, mely szerint kizárólag a Biblián keresztül találhatunk válaszokat, nem járható. „Spirituális szempontból számomra is ugyanabba a körbe tartozik, amibe a Véda-kommentárok” – tette hozzá a kulturális antropológus.
Nagy Gergely szerint azonban azt érdemes megvizsgálni, mit állít magáról a Biblia – akkor, ha isteni kinyilatkoztatás, és akkor is, ha a tudattalan testet öltése. Pál apostol úgy fogalmazott (2Tim 3,16), hogy a teljes írás Istentől ihletett, aki így készíti fel feladatainak elvégzésére az embert. „Ha Isten azt mondja, hogy ez tökéletesen felkészít, akkor ez kizárja, hogy bármilyen más, vele egyenértékű orákulum vagy szent könyv létezzen” – foglalta össze a lelkész, viszont igazat adott Puzsér Róbertnek a késről szóló hasonlat fontosságában: a teológián is sokszor hangsúlyozzák, hogy a Bibliából bármi kiolvasható – ha az ember nem ismeri a magyarázat szabályait. „Az »egyedül a Szentírás« elve nem azt jelenti a protestánsok számára, hogy semmi más nem kell ezen kívül figyelembe venni, hiszen vannak hitvallásaink is – magyarázta Nagy Gergely. – Ez az elv azt jelenti, hogy minden hitbeli kinyilatkoztatást azon mérünk meg, mit mond a Szentírás arról a kérdésről.” Hozzátette: Isten nemcsak a Bibliában található meg, hiszen kinyilatkoztatta magát a történelemben, Jézus Krisztusban és a természetben is, de az, hogy ki ő és mi a terve az emberrel, egyedül a Szentírásban olvasható.
„Református lelkészként valóban be vagyok határolva – de ezt én választottam” – hangsúlyozta Márkus Tamás András, aki a Második Helvét Hitvallás szövegére is felhívta a figyelmet: eszerint Isten ma is szól a Szentíráson keresztül, de ebből nem lehet elvenni és nem lehet hozzátenni sem. A lelkész szerint a Biblia azért sem említhető egy lapon más irattal, mert tudományos bizonyítékok is alátámasztják történeti hitelességét. „Mi nem egy szöveghez ragaszkodunk, hanem hisszük, hogy megfogalmazása nem mehetett volna végbe a Szentlélek nélkül – tette hozzá. – A Szentírás a közvetítő, amiből megtudhatjuk, mit mondott és tett Jézus, míg a többi vallási iratban bölcsességek szerepelnek. Fontos a Szentlélek belső bizonyságtétele: Ő az ígért pártfogó, aki pünkösd után tanította a tanítványokat és segített emlékezniük Jézus szavaira.” (Jn 14,26)
„Szeresd felebarátodat, mint magadat”
Farkas Attila Márton szerint a keresztyén érvelés önhivatkozás, mert azzal támasztják alá az állításokat, hogy azok szerepelnek a Bibliában – míg egy misztikus gondolkodású ember folyamatosan kételkedik és nyitottan áll a világhoz. Nagy Gergely azonban rávilágított: amikor eljutunk a legnagyobb tekintélyhez, elkerülhetetlen, hogy az önmagát igazolja, hiszen nincs nagyobb erő, ami igazolhatná.
„A misztikus tapasztalat komplementer és nem kizárásos logikára épít. A misztikusok szerint a Biblia is tartalmaz üdvösséget és kárhozatot – ahogy más könyvek is – érvelt Puzsér Róbert. – Az üdvösség azonban nem a lapokon van, hanem az élő emberben.” Mint mondta, farizeusi hozzáállásnak tartja, amikor valaki nem a Biblia erkölcsi konzekvenciáit, hanem konkrét szavait nézi: „Mózes vassal ütötte a törvényt a kőtáblákba, Jézus Krisztus pedig Szentlélekkel ütötte a szívbe – a törvény már belénk költözött, ezért már nem kellenek dogmák.”
A lelkipásztorok nyomatékosították, hogy a dogmákat sem kell automatikusan elfogadni, ezeket igenis meg kell vizsgálni és kritikusan kell szemlélni. „De miért lenne jobb a komplementer logika a kizáró logikánál? Jézus is erről tanított: senki sem mehet az Atyához, csak általa” – hangsúlyozta Márkus Tamás, majd hozzátette: nem magában a Bibliában kell hinni. „Isten bizonyos időközönként kijelentette magát, azokban az időkben pedig, amikor hallgatott, a nép az írásokon keresztül emlékezett a kijelentésre. Nem a Bibliába vetett hit üdvözít, hanem Jézus Krisztus – de hisszük, hogy róla a Biblia tanít” – foglalta össze az egyetemi lelkész.
A kritikus szerint a Biblia funkciója arra tanítani, hogy „szeresd felebarátodat, mint magadat”, Márkus Tamás viszont úgy pontosította a kijelentését, hogy ez is feladata: „Csak úgy tudod szeretni felebarátodat, ha szereted az Urat és magadat is – de fontos a sorrend. Azt pedig, hogy hogyan tudod szeretni helyesen az Urat, a Bibliából tanulhatod meg.” Puzsér Róbert ezzel szemben úgy gondolja, erre a szívbe írt törvény tanít meg, és a Lélek a Biblia nélkül is munkálkodik. Nagy Gergely visszautalt a farizeusokkal kapcsolatos felvetésre: „Jézus is azt tanította, hogy népe tegyen meg mindent, amit a farizeusok mondanak, de cselekedeteiket ne kövessék. Mindig az a probléma, ha az élet szemben áll azzal, ami elhangzik az ember szájából.”
Befejeződött történet?
Ha Isten örökké él, miért lehetett lezárni a Bibliát? – tette fel a kérdést Farkas Attila Márton. Mint mondta, a hinduizmusban és buddhizmusban nem zárultak le a hasonló folyamatok, a Bibliából viszont úgy tűnik, ma már nem lehet senki apostol vagy próféta. „Krisztus felment a mennybe, de elküldte a vigasztalót. Az apostolok szerepe lényegében a gyülekezetek megalapítása volt, presbitereket jelöltek ki, így már nincs szükség rájuk” – válaszolta Márkus Tamás. Mint mondta, a csodák és a gyógyítások azért voltak szükségesek, hogy hitelesítsék az apostolokat, ma azonban Isten tekintélyét a Biblia hitelesíti.
Márkus Tamás arra volt kíváncsi, ha beszélgetőpartnerei ismerik a Bibliát, milyen szűrővel választanak ki gondolatokat, melyekkel egyetértenek, és mi alapján vetnek el másokat. Puzsér Róbert példaként Jónás és a cet történetét említette, mely mai szemmel nézve hihetetlennek tűnik. „Aminek tartalmi érvénye van, az a lényeghez tartozik, ami pedig formai, az nem – így elutasítható vagy megtartható. Jézus elvetette a farizeusi modellt, ami szerint a forma a lényeg, az ember pedig Istentől kapott értelmet, hogy szét tudja választani a formait és a tartalmit” – tette hozzá.
Nagy Gergely arra hívta fel a figyelmet, hogy a Bibliát nem úgy kell értelmezni, mint aminek minden sora igaz, eleve különböző irodalmi műfajokban írták le. „Hitvallásaink sem mondják, hogy mindent szó szerint kell venni, ahogy Jónás története is lehet történelmi esemény vagy allegória. De nem az a fő kérdés, hogy allegória-e, hanem az, hogyan vezet el Jézus Krisztushoz” – magyarázta a lelkész.
Márkus Tamás arra emlékeztetett, hogy hasonló, a saját értelemből és megtapasztalásból levezetett érveléssel támasztotta alá tevekénységét az amerikai szektavezér, Jim Jones is, aki végül tömeges öngyilkosságra kényszerítette híveit. „Nem tehetsz és mondhatsz bármit, ami üdvözít. Az üdvözít, ami Jézus Krisztust tartalmilag hordozza” – értett egyet vele Puzsér Róbert. – Amennyiben a lelkiséged halott lapokon foglalható össze, az mind a kárhozat tüzévé lesz. Ami ebből élővé válik az emberben, annyiban van üdvössége.”
A folyamatosan fejlődő Isten
„Jézus azért halt meg, hogy az embernek legyen miben hinnie – hogy a halál ne a végső félelem tárgya legyen. Kijárta az utat vissza az életbe, mert a halál nem a végső válasz” – válaszolta Puzsér Róbert arra a kérdésre, hogy ha az üdvösség az emberben van, miért kellett Jézusnak meghalnia. Mint mondta, Krisztus kegyelemből halt meg, hogy megmutassa: létezik örök élet. „Nem hiszem, hogy ez azért történt, hogy vérével fizessen Ádám bűnéért, hanem, hogy precedenst teremtsen. Erősebb pillanataimban hiszem, hogy testben feltámadt, gyengébbekben pedig nem – ez örök küzdelem bennem. De az egész megváltásnak és evangéliumnak csak úgy van értelme, ha Jézus feltámadt, még akkor is, ha eközben ott a súlyos természettudományos ellentmondás” – vallotta meg Puzsér Róbert.
Ha Isten omnipotens, miért csak a Közel-Keleten és csak a zsidó népnek jelent meg? – érdeklődött Farkas Attila Márton. Nagy Gergely elmondta, ha valamit Isten kijelent, később nem cselekszik úgy, hogy annak ellentmondjon. „Az Ószövetségben sem csak a zsidó nép számára volt elérhető az üdvösség, hanem épp általuk juthattak el Istenhez a pogányok is” – tette hozzá. Bár több helyen esik szó arról, hogy nem házasodhattak idegen népekkel, ez a tiltás arra vonatkozott, hogy ne térjenek el egy-egy házasság miatt Istentől és ne legyenek bálványimádókká.
Puzsér Róbert arra kereste a választ, miért nem annyira kegyetlen és brutális Isten az Újszövetségben, mint korábban. A kritikus szerint Isten úgy fejlődik, mint az ember: az Ószövetségben még egy zsarnoki hajlamú, gyermek-istenről olvashatunk, az Újszövetségben pedig egy kegyelmes, felnőtt Istenről. „Jézus Krisztus már nem igazságos volt, hanem kegyelmes” – foglalta össze, de Márkus Tamás rávilágított: az, hogy Isten egyre jobban és jobban felfedi magát, az nem jelenti azt, hogy nem tökéletes és fejlődésre szorulna. „Jézus halála brutális volt. Ez az igazság és a kegyelem találkozása” – hangsúlyozta Márkus Tamás, de azt is hozzátette: Jézus elmondta, hogy lesznek városok, melyeknek rosszabb dolga lesz, mint Sodomának és Gomorának (Mt 10,14-15).
Nagy Gergely különleges példát hozott: Isten „jellemrajzát” nem egy-egy bibliai könyvből kell megalkotnunk, hanem a teljes Szentírásból – ahogy a Harry Potter sorozat egy-egy kiragadott kötetéből sem tudjuk megrajzolni a szereplők jellemét, ahhoz a mind a hét könyvet el kell olvasni.
Misztikus tapasztalattól a tényekig
Farkas Attila Márton összegzésképp elmondta: útkeresőként egész életében válaszokat hasonlított össze, ezért nem fogadja el a Bibliát egyetlen, kizárólagos tekintélynek. Puzsér Róbert szerint pedig egyaránt Istent ragadja meg a tudomány, a művészet és a vallás, csak éppen különböző síkokon – anyagi, szellemi és lelki síkon. A kritikus arra is felhívta a figyelmet, hogy Eckhart mester, a középkori keresztyén misztikus gondolkodó is sajátos módon közelített a hithez, ezért őt is lehetne önkényesnek nevezni – de valójában ez nem önkény, hanem belső istenismeret.
A videóra kattintva meg lehet nézni a teljes beszélgetést!
Márkus Tamás egyetértett azzal, hogy minden embernek van istenismerete, de választható, hogy lázad-e ez ellen. Azonban azt is hozzátette: ebből az istenismeretből senki nem jut el önerőből az üdvösségig. „Nekünk, keresztyéneknek is van misztikus tapasztalatunk – legalább akkor, amikor hitre jutunk” – tette hozzá Nagy Gergely.
Az alkalom zárásaként a közönség soraiból hangzott el az utolsó kérdés: miért próbálják bizonyítékokkal alátámasztani a hitet, mikor ez nem lehetséges? Nagy Gergely szerint a bizonyíték önmagában senkit sem juttat hitre, de a hit nemcsak misztikus tapasztalat, hanem tudás is: elhiszem, hogy Isten létezik, de tudom is, hogy sok vád, melyekkel a keresztyénséget illetik, tényekkel cáfolható. „Az emberekben van igény, hogy alátámasszuk, amit hirdetünk. A hit nem vakugrás a semmibe, hanem tényeken alapuló, biblikus hit – Jézus is megjelent feltámadása után tanítványainak, nem várta el, hogy egyszerűen elhiggyék neki” – zárta a tartalmas beszélgetést Márkus Tamás.
Farkas Zsuzsanna, fotó: Kalocsai Richárd