Dézsi Lajos (1868. augusztus 23 – 1932. szeptember 17.) a kora újkor magyar irodalomtörténetének egyik legkiválóbb kutatója volt a XIX. század végén és a XX. század első harmadában. Felsőfokú tanulmányait előbb a szülővárosában, Debrecenben végezte, ahol református teológus diplomát szerzett, később Budapesten majd Berlinben bővítette irodalomtörténeti ismereteit.
Az 1890-es években két könyvet is készített a magyar kultúra kiváló alakjáról, Szenci Molnár Albertről. Az első 1897-ben jelent meg Szenczi Molnár Albert címmel, amely a százötven genfi zsoltár magyarra fordítójának életrajzát tartalmazza. A két évvel később kiadott munkája a Szenczi Molnár Albert naplója, levelezése és irományai címet kapta.
Az életrajzi könyv címlapját Cserna Károly festő és grafikusművész készítette el. Ezen a műalkotáson, a felhőkön ülő szárnyas angyal kezében egy zsoltáros könyvet tart. Az angyal lábainál Szenci Molnár életéhez kapcsolódó, szimbolikus jelentéssel bíró tárgyakat láthatunk: nyomdaprést, tintatartót lúdtollal, fordításaihoz használt könyveket, illetve Kálvin János mellszobrát. Utóbbi Szenci Molnár Albertnek a kálvini tanok magyarra fordításában játszott jelentős szerepére utal.
Dézsi Lajos könyvében e szavakkal értékelte az Institutio lefordítását: „Kálvin theologiai nyelve, műszavai s tömör mondatfűzése erős próbára tette a fordítót, kinek a gazdag theologiai polemikus irodalom daczára is fejletlen nyelv állott rendelkezésére. Molnár, vallásos lelkesedéssel, tárgyszeretettel és egész odaadással dolgozott felekezete e legjelentősebb hittani kézikönyvének híven való átültetésén, a theologus a nyelvészt is segítségül hívta: új szókat alkot, szükség esetén körülírással segít magán, de egészben az eredetinek még tömörségét is híven vissza tudta adni, tiszta, magyaros stylussal."
 |
 |
Két Szenci Molnár Albertről írt munkáját Misztótfalusi Kis Miklósról és Pápai Páriz Ferencről készített könyve követte
A Magyar Tudományos Akadémia 1906-ban a levelező tagjai közé választotta. Irodalomtörténetet tanított előbb a kolozsvári, majd a pesti, legvégül a szegedi egyetemen, amelynek 1922-től a rektori tisztjét is betöltötte. Hosszú éveken keresztül szerkesztette a Magyar Történeti Életrajzokat és a Magyar Irodalomtörténeti Értekezéseket. Szerkesztésében kezdődött el 1930-ban a Világirodalmi Lexikon köteteinek a kiadása.
Dézsi Lajos 1932. szeptember 17-én hunyt el Budapesten, sírja a szegedi református temetőben található.
Millisits Máté