„Nevét az alakulás napjától kölcsönözte, s a nagypénteki hangulat adta meg a társaság irányát is. Az alapítókat a Krisztus eszményi életpályája, a gyermekek iránti nagy szeretete lelkesíté arra a gondolatra, hogy a nagy szenvedőt ne csak könnyezve kisérjék a Golgotára, de épen a könnyektől elhomályosult szemek lássák meg embertársaik nyomorát is s igyekezzenek segíteni, még pedig nem a szükséget és inséget pillanatra enyhitő, hanem az elárvult embert egész életére megmentő krisztusi szeretettel."
Egyesület a közügyért
Dr. Kiss Áron, az eszme felvetője azonnal hozzálátott a terv megvalósításához, és 1893. április 11-ére összehívta az alakuló közgyűlést. Kiss Áron, Bernáth István, Kasics Péter, Kecskeméthy István, Takách László, Telegdy Károly, Török Árpád és Szőcs Albert kimondták a Társaság megalakulását, elfogadták a kezdeményező által szerkesztett alapszabály-tervezetet, majd ideiglenes tisztikart választottak. Kiss Áron bejelentette társainak, hogy a Hantos úton kedvező áron vehetnek egy 1834 négyszögöl nagyságú telket későbbi intézményük számára. A tagok a foglalót saját vagyonukból adták össze, a hiányzó összeget egymásért jótállva Kiss Áron, Bernáth István, Kasics Péter és Telegdy Károly banki kölcsönből pótolta. Az első gyűjtőívet május első napján küldték szét. Közzétették, hogy egyrészt a vallásos élet emelésére törekednek, másrészt az elárvult vagy elzüllött iskolaköteles gyermekek nevelésére szeretnének otthont létrehozni. Kiemelték a Társaság felekezeti jellegét, de ez csupán abban nyilvánult meg, hogy a felvételi kérvények elbírálásakor a református vallású gyermekeket előnyben részesítették.
A belügyminisztériumi jóváhagyás megérkezése után az 1893. május 16-iki közgyűlésen mondták ki véglegesen a Nagypénteki Református Társaság megalakulását, felállították a férfi választmányt és megválasztották a tisztikart. Első elnöknek dr. Kiss Áront, alelnöknek pedig Kasics Pétert választották meg. A Társaság programját Kiss Áron hozta nyilvánosságra a Buda és Vidéke című folyóiratban, amely az első években nyomon követte a tagság alakulását és az egylet életét.
„Megindítottuk a dolgot, felekezeti alapon indítottuk, mert ezt az alapot a siker biztosítékának tartottuk s más oldalról hitsorsosaink vallásos hitét s buzgóságát is éleszteni kívántuk s ép erre a református magyar egyház által még kevéssé kultívált térre irányozni óhajtottuk. Hanem ezzel vége is a felekezeti iránynak. A növendékek közt csak a felvételnek lesz elsőbbsége a református vallásúaknak, de az adakozás mértéke szerint fel fog az otthonba vétetni mindenki, akármilyen legyen is a katekizmusa, s hogy egyszer felvétetett, azután különbség nem lesz köztük, ez a dolog természetéből foly."
Az első elnök megdöbbentő éleslátásáról tanúskodik az a néhány sor, melyben az egyesületek és az állami hatóságok munkájának kölcsönhatásáról értekezik. „Én a magam részéről az egyesületi tevékenységet természetesen nem tartom elégnek. Szerintem ez csak arra való, hogy előkészítse ennek az ügynek, t. i. a munkások s általában a szegény osztályok nevelési ügyének egészen közüggyé tételét."
Szorgalmas gyűjtés
Az adománygyűjtés nagy buzgalommal, de annál csekélyebb eredménnyel folyt, csak az új egyesület kebelében alakult csoport számolhatott be eredményes gyűjtésekről. Szőts Albert körül kialakult egy szűkebb baráti társaság, akik hétről hétre összejártak, időnként estélyeket rendeztek, felolvasásokra, házi hangversenyekre hívták meg ismerőseiket. Az estély-társaságon kívüli tagok gyűjtései alig hoztak eredményt, hiába keresték fel a vidéki református gyülekezeteket, egyedül Tatán sikerült jelentősebb összeget gyűjteniük. 1895-ben már-már feladták a reményt.
Az eddig kizárólag férfiakból álló választmány a gyűjtések eredményessé tétele céljából női választmány felállítását határozta el. A Társaság védnöknőjének 1895 novemberében a nagy társadalmi megbecsülésnek örvendő Hegedűs Sándorné Jókay Jolánt kérték fel, aki azonnal megkezdte a szervezőmunkát. A hölgyválasztmányt megalakító közgyűlésre 1896. január 26-án került sor. A női választmány önálló hatáskörrel bírt, a férfiaktól elkülönülve tanácskozott.
Ugyanezen a közgyűlésen módosították az alapszabályokat valószínűleg azért, hogy a más valláshoz tartozó emberbarátokat belépésre vagy adakozásra bírják. A felekezetiségnek még a nyomát is kerülni akarták, ezért törölték azt a cikkelyt, ami a reformátusnak keresztelt gyermekeknek előnyt biztosított.
A hölgyválasztmány eredményei már az első évben felülmúlták a vezetőség minden várakozását. Az első két évben csatlakozott kétszáznegyvennégy tag mellé 1896 végéig újabb száznegyvenkét tagot nyertek meg az egyesület számára. Első bemutatkozó rendezvényük, az Erzsébet téren tartott tavaszünnepély bevétele meghaladta tízezer Koronát. A hölgyek közbenjárására Ferenc József és hitvese is átutalt egy nagyobb összeget a munka támogatására. Ebben az évben kezdték meg az egyesület nőtagjai a templomi gyűjtéseket a fővárosban.
Az 1896-ban felpezsdült egyleti élet és az előkelő rendezvények hatására szélesebb körben ismertté vált a Társaság programja, a jó ügy érdekében felekezeti különbségek nélkül jelentkeztek tagnak, vagy küldtek adományokat az ország emberbarát lakosai. Így például a jótékonyságáról híres, római katolikus vallását előírásszerűen gyakorló gróf Almássy Dénesné. Örökös tagnak jelentkezett Habsburg József főherceg. 1000 Forintos alapítvány létesítésével lépett be a Társaságba Jókai Mór, aki a következő szavakkal méltatta a csoportosulás céljait: „higyjék meg, e czélra egy lat szeretet többet ér, mint egy mázsa igazság. Ez az egyesület a szeretet alkotása, olyan népjavitó jelleme van. Egyesiteni akar és a jótékonyságot mindenkire kiterjeszteni."
1897 tavaszán felkérték a református gyülekezeteket a nagypénteki perselypénz átengedésére, az akciót sikertelensége miatt a következő hónapban megismételték. A fővárosi gyülekezetek ettől az évtől kezdve minden évben a Nagypénteki Református Társaságnak engedték át a nagypénteki perselypénzeket.
Árvaházi képeslap (Csengő-Tschörner András tulajdona)
Megépül az Erzsébetház
Az első telek a Hantos út és a Mozdony utca sarkán, a Németvölgyben túl kicsi volt, ezért alkalmasabb telek után kutattak a vezetőség tagjai. Darányi Ignác, a földművelésügyi miniszter és a pénzügyminiszter támogatásával kedvezményes áron megvásárolhattak egy nyolc holdas telket a Kamaraerdő Budaörshöz tartozó részén. A vételár felét Hegedűs Sándor adományozta a Társaságnak. Felesége, Jókay Jolán közbenjárására a főpolgármester nagy összegű építési segélyt utalt ki a nemes cél támogatására.
1898 szeptemberében a női választmány gyászülést rendezett a meggyilkolt Erzsébet királyné tiszteletére, ekkor határozták el, hogy emlékére Erzsébet Árvaháznak nevezik majd el az intézetüket.
A következő évben Sándy Gyula építész elkészítette az épületek tervrajzait, melyeket Feszty Gyula kisebb módosításai után jóváhagyott az építtető bizottság, immár semmi nem állt a megvalósítás útjában. A főépület építéséhez 1899 augusztusának végén fogtak hozzá, s december elejére tető alá került az épület. Az ötven gyermek befogadására alkalmas épületeket 1900. október 1-én nyitották meg. Az ünnepélyes megnyitót október 19-én tartották.
A gyermekotthon körül olyan tangazdaságot igyekeztek felállítani, ahol szakképzett kertész felügyelete mellett a fiúgyermekek elsajátíthatják a kertgazdálkodás legfontosabb alapismereteit, a leányok pedig a konyhakert-művelés titkait. A területen több, a hölgyválasztmány legáldozatkészebb tagjairól elnevezett, szőlőskertet hoztak létre. Az épületek köré konyhakertet és virágkertet telepítettek. Nagy mennyiségben, eladásra spárga- és földieper ültetvényeket létesítettek. A kertek szomszédságában istállókat, ólakat húztak fel az állatállomány elhelyezésére.
Félszáz gyerekről gondoskodtak
A Nagypénteki Református Társaság hat évnél idősebb, teljesen egészséges, szegény sorsú árva- vagy félárva gyermekeket vett gondozásba nemzetiségükre való tekintet nélkül. A gyermekek tizennégy éves korukig maradhattak az intézményben, azután a választmány igyekezett tehetségüknek megfelelő oktatási intézménybe elhelyezni őket, vagy segíteni az álláskeresésben.
A diákokat, a tanítókat és a segédszemélyzetet a férfi választmány vette fel, illetve bocsátotta el. Ők hagyták jóvá az órarendet és a házirendet, lehetőségeikhez mérten segítették az intézményből kikerült tovább tanuló ifjakat. A női választmány hatáskörébe tartozott az otthon belső rendjének felügyelete, a háztartás ellenőrzése, a gyermekek ruházatának és használati eszközeinek beszerzése. A hölgyek ügyeltek a gyermekek megfelelő testi ápoltságára.
Az intézet első évében hat-nyolc éves gyermekeket vettek fel, akik tanulmányaikat saját iskolájukban végezték. Az első félévben harmincöt növendék költözhetett be az új épületbe, a következő évben negyvennyolcra nőtt a létszám. Az Erzsébetház növendékei mellett mérsékelt tandíjért környékbeli családok gyermekei is látogathatták az elemi iskolát, a legszegényebbeket, átlagosan évi öt-hat gyermeket ingyen tanítottak az intézményben.
Makay Lajos, az Erzsébet Árvaház első igazgató-tanítója, aki teológiai diplomával is rendelkezett, a protestáns vallású gyermekeket hittanra tanította, illetve ő tartotta az istentiszteleteket. Felesége a nevelésben és a leánygyermekek felügyeletében segédkezett. Két év múlva az árvaházi létszám növekedése folytán a gyermekeket nemek szerint, szigorúan elkülönítve nem oktathatta tovább az elemi iskolában egyetlen személy, ezért a diákok egy részének tanítását és nevelését Tóth Lajos, az új tanító vette át. A háztartás vezetését Lengyel Pál református lelkész özvegye vállalta. A fiúgyermekek gazdasági képzését egy tapasztalt, okleveles kertész irányította. 1905-ben Makay Lajost tisztségét Molnár Imre vette át. Az évtized végén vették fel ápolónőnek és gyermekfelügyelőnek Zathureczky Ilonát, tizenhat éves egykori növendéküket.
Élet az otthonban
A gyermekek minden nap reggeli előtt összegyűltek az imateremben, és énekléssel, bibliaolvasással, közös imával kezdték a napot. Az elemi iskolás gyermekek a délelőttöt tanulással töltötték, a nagyobbak a gazdaságban vagy a háztartásban dolgoztak. Ebéd után, amíg a többiek pihentek, a hetesek rendbe tették az ebédlőt, a folyosókat és a munkatermeket. Délutánjuk nagyobb részét a kisebbek ismét az iskolában töltötték, de a tanórák és a leckeírás mellett maradt egy kis idejük játékra is. A tizenkét évesnél idősebb növendékek ebéd után ismét visszatértek a feladataikhoz, télen az ismétlő iskola keretében heti nyolc tanórán vettek részt. A nyári szünidőben az elemi iskolás gyermekek a tanórák látogatása helyett a kertben vagy a gazdaságban dolgoztak. Az árvaház lakói minden napot közös istentisztelettel fejeztek be.
A leányok takarították a főépületet, segítettek a főzésben, a konyhakerti munkákban és a szőlőkben. A fiúk a kertészetben dolgoztak, ellátták az állatokat, rendbe tartották az udvart, fát vágtak, szenet hordtak. A házi-, házkörüli munkák mellett a tanítók vezetése alatt különböző hasznos ismereteket sajátítottak el a munkaórákon. Az első évben a fiúk szalmakalap-fonást tanultak, de a nagy por miatt ezt a következő évtől a kosárfonás váltotta fel. Később egyszerűbb házi és mezőgazdasági eszközök, szerszámok elkészítési módját is felvették a tananyagba. A leányokat Makayné kötni, varrni, foltozni tanította, hamarosan a nagyobb leányokra hárult az összes ruhanemű javítása. 1906-tól vezették be a fiúgyermekek nevelési tervébe a selyemhernyó-tenyésztés és a méhészet alapjainak elsajátítását.
Géra Eleonóra