A dunántúli püspök igehirdetését Pál Korinthusiakhoz írt első levele alapján tartotta meg. „Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre." (1Kor1,9) Steinbach József elárulta, hogy az általa választott ige lelkipásztori szolgálatának vezérigéje is. A hűség fogalmát így többek között a szolgálat oldaláról közelítette meg. „Kiindulópont, hogy hűséges hozzánk az Isten, és ezt Isten népe meg is tapasztalta. Mindez reménységgel tölti el a szívünket – magyarázta. – Azért mi sem tekinthetünk másként az egyház szolgálatára, mint hogy azt a küldetést, ami ránk bízatott, el tudjuk végezni ebben a világban."
Steinbach József dunántúli püspök nyitotta meg az idei találkozót
A püspök ezt követően áttért arra: a hűség azt is jelenti, hogy megtanuljuk az elégedettséget. „Jézus Krisztussal való közösségből fakad az ember hűsége, és ez megelégedéssel tölt el minket. Nagy dolog az Istenfélés megelégedéssel" – folytatta. A konferencia egyházi fővédnöke szerint mindenfajta hűtlenség az elégedetlenségből fakad. Végül azt vázolta fel, hogy a hűség mit jelent adott helyen és abban a feladatban, ahova Isten állított bennünket, és arról is szólt, mit jelent hűségesnek lenni ebben a hazában. „Ahova helyez Isten, ott hűséget követel tőlünk. Azt akarja, hogy ott álljunk helyt, a saját társadalmunkban. Ezért kell mind többé, áldássá lenni ebben a hazában. Ezt a következő napokban tudományosan is fogják tanulmányozni" – zárta az áhítatot a püspök.
Évfordulós kapcsolat
A konferencia világi fővédnöke, Pozsgay Imre, korábbi miniszter beszédében felelevenítette kötődését a szárszói találkozókhoz. A politikus közvetlen kapcsolata Szárszóval 1982-ben kezdődött, amikor elkezdte szervezni a híres 1943-as találkozó negyvenéves évfordulójáról való megemlékezést. Az ünnepséget akkor csak álcázott formában lehetett megtartani, ezért hivatalosan 1983. augusztus 20-án az Alkotmány Ünnepét rendezték meg Szárszón. Igaz, mégis mindenki a negyven évvel azelőtt történtekről beszélt. Ugyanebben az évben Pozsgay Imre hasonlóan ötletesen meg tudta jelentetni a '43-as szárszói jegyzőkönyvet is. Legközelebb 1993-ban találkozott Szárszóval, amikor az ötvenéves jubileumot ülték meg, immár egy demokratikus országban. Ez a találkozó a korábbi miniszter meglátása szerint fontos indító volt a rendszerváltozás utáni „szárszói gondolkodás" irányába.
„Te mennél vagy maradnál? Az én tanácsom az, hogy maradj. Ehhez néhány feladatot teljesíteni kell. Például a nemzeti újjáépítést – mondta a fővédnök, majd azt az üzenetet fogalmazta meg a MIGeneRÁCIÓ konferencia résztvevői számára, hogy – magyarnak lenni nem Isten csapása, hanem óriási lehetőség."
Az ünnepélyes megnyitón Dorogi Sándor, Balatonszárszó polgármestere is köszöntötte az egybegyűlteket. Kiemelte, hogy a településen három egyházi közösség él egymással békében, szeretetben. Hangsúlyozta, hogy a kicsi, de szeretnivaló településre sokan visszatérnek, és bízik abban, hogy lesz még szárszói találkozó.
„Hetven éve nem volt kérdés, hogy menni vagy maradni" – Tőkéczki László
Szellemi örökség
Tőkéczki László történész, egyetemi tanár, a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka fájlalta, hogy megszakadtak az értelmiségi konferenciák. Éppen ezért gondolta fontosnak, hogy megnyitó előadásában ne konkrét adatokat ismertessen, hanem inkább Szárszó szellemi örökségről beszéljen. Az előadó azért megosztott néhány történelmi tényt is a hallgatókkal. Elmondta, nem lehet véletlen, hogy egy református közegben jöhetett létre az 1943-as Magyar Élet Tábor, egy olyan találkozó, ahol egyaránt jelen volt értelmiségi, munkás és paraszt. „Nemzetegyesítési kísérlet volt ez akkor, egy nagy katasztrófával fenyegető időszakban. Ekkor tudott létrejönni egy a magyarság jövőjéről szóló párbeszéd, Püski Sándorékkal együtt, valamint Ravasz László garanciavállalásával. Az foglalkoztatta a konferencia résztvevőit, mi lesz a magyarság sorsa és lehet-e függetlenül élni" – idézte fel.
„Menni vagy maradni?" – hangzott el a főgondnoktól az idei konferencia nagy kérdésre, ami nem csak most aktuális. István királytól kezdően egészen 1918-ig diákok százezrei tanultak külföldi egyetemeken, de tanulmányaik végeztével több mint kilencvenöt százalékuk visszatért hazánkba. Az első vissza nem térők csak a tizenkilencedik század végén jelentek meg. Azt is kijelentette Tőkéckzi László, hogy 1943-ban a szárszói konferencia résztvevői közül senki nem akart elmenekülni. Sőt, éppen azt akarták elérni, hogy helyben maradva kialakítsanak egy etikusabb, élhetőbb világot.
A történész a Magyar Élet Tábor egyik fontos tanulságaként azt jelölte meg, hogy az akkori ellenfelek anélkül tudtak beszélni, hogy megbélyegezték volna egymást. Másik nagy örökségnek azt tartja, hogy a résztvevők értékelvűen nyilatkoztak, s hittek abban, hogy lehet valamit csinálni. „Az ige mellől indultak el, hogy a politikában megfogalmazzanak egy olyan független magyarságvíziót, ami akkor tulajdonképpen lehetetlen volt" – mondta. Végül azzal zárta beszédét, hogy ma sem lehet eltekinteni a teremtési rend kemény korlátaitól, amikor egy olyan társadalomról beszélünk, amelyik a meggazdagodás helyett kizsigerelődött. Meglátása szerint a kicsapongások megfékezésével lehet csak egy visszatérésre alkalmas magyar hazát építeni.
Az SDG szenior tagozata
Optimistán a bajban
A megnyitó végén Kovácsné Szonthy Erzsébet emlékezett vissza a negyvenes évek Szárszójára. Akkoriban olyan sokan voltak egy-egy konferencián, hogy nem is jutott mindenkinek fekhely. Szalmán aludtak, de megérte, mert olyan tudós előadásokat hallhattak, melyeket máshol nem. A '43-as optimizmus is a mai napig élénken él Szonthy Erzsébetben. „Azt éreztük, mindent túlélünk, nem lesz baj" – elevenítette fel emlékeit. A rendszerváltozás után ő és több társa megalapította az SDG senior tagozatát. Hatvanan voltak, mára sajnos csak tizenhatan maradtak.
Kováts Annamária, fotó: Sereg Krisztián
További, a konferenciával foglalkozó cikkeink
- MIGeneRÁCIÓ
- Jönni és menni
- Amerika és töltött káposzta
- Te mennél vagy maradnál?
- Útkeresés az SDG-ben