A konferencia előzetes programterve elérhető innen.
A konferencia Bóna Zoltán református lelkipásztor, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa főtitkárának köszöntőjével kezdődött.
Nincs meddő élet
Majd a 113. Zsoltár alapján Steinbach József dunántúli püspök hirdetett igét. Az ószövetségi igerész alapján feltette a kérdést: ki az az Isten, akit dicsérnünk kell, hogyan és miért kell dicsérnünk?
Az igehirdető szerint a Zsoltár szavai egyértelműek: Isten személyes, tökéletes és egyetlen. Dicsérni pedig nem lehet csak magunkban, ehhez közösségre, gyülekezetre van szükség. Mivel tökéletes, ezért igazíthatjuk magukat, Őt kell követnünk, nem térhetünk le az Ő útjáról. Azért kell dicsérnünk, ahogyan az ige fogalmaz, mert lehajol értünk, kiemel minket a szemétből és „nép előkelőivé tesz”. Ez azonban más előkelőség, mutatott rá Steinbach József, ez a hit előkelősége. „A meddő úgy lakják házában, mint fiaknak boldog édesanyja” – szól a Zsoltár, ami a dunántúli püspök azt mondja nekünk: nincs meddő élet, nincs haszontalan, értéktelen sors.
El kell kezdeni kísérletezni
Csomós József tiszáninneni püspök bevezető gondolatainak elején elmondta, jelenleg nyolcmillió cigány él Európában, de tévedés azt hinni, hogy a cigányságra jellemző népszaporulat a segélyektől való függés, az anyagi haszonszerzés eredménye. Az ember legalapvetőbb szükséglete az öröm és a sikerélmény, ezeknek az embereknek pedig az egyetlen öröm- és sikerforrás maradt a gyermekáldás.
Az egyházvezető felidézte, a csütörtöki konferencia nemzetközi tanácskozásként kezdődött szerveződni. Azonban be kellett látni, erre jelenleg még nincs lehetőség, így lett egy belső cigánymissziós konzultáció az alkalom. Mint mondta, nem tartja magát szakembernek, ezért nem akarta elvállalni ezt az előadást, azonban úgy érezte, érdemes megosztani személyes tapasztalatai.
Csomós József tiszáninneni püspök előadása
Visszaemlékezett szülőfaluja cigány lakóira, cigány padtársára. Az egyetemi évek alatt szerzett tapasztalatokra, ismeretekre, lelkészi szolgálata kezdeteire, amikor a 80-as években az Isten előtti egyenlőségre emlékeztetve érvelt a faji alapú pozitív diszkrimináció ellen. Részletesen szólt a Ladányi János, Szelényi Iván nevével fémjelzett csenyétei kísérletre, az abban betöltött személyes részvételére és sajnálatos kudarcaira, buktatóira. Csomós József szerint a cigánymisszió is olyan terület, mint sok más, adottság, hajlam, karizma kell hozzá. Az egyházkerületi tapasztalatokról szólva felidézte tanoda programjukat
A politikai viszonyokról szólva kijelentette, a cigányokkal mindig azok foglalkoznak, akik meg akarják nyerni a választásokat, nem azok, akik megnyerték azokat és felhatalmazást kaptak a cselekvésre. Csomós József elmondta, egyeztetett a kormány jelenleg illetékes tagjaival, akiknek sarkosan fogalmazott: el kell kezdeni kísérletezni, mert tizenöt év múlva működő rendszereknek kell létezniük. A tiszáninneni püspök fontosnak tartotta kiemelni, az oktatásnak mindenképpen a cigányok szakképzésére kell kifutnia, használható, gyakorlati tudást kell adni.
Az integráció egymástól való tanulás
A tanácskozás ezt követően fórumbeszélgetések formájában folytatódott. Ezek sorában az első a közösségfejlesztéssel, a kultúrák közötti párbeszéddel, a megbékéléssel foglalkozott. A résztvevők Závodi Emese lelkipásztor, az Önkéntes Diakóniai Év programvezetője, Szabóné Kármán Judit romológus, a Semmelweis Egyetem oktatója, valamint Bakay Péter sárszentlőrinci evangélikus lelkipásztor, cigánymissziós referens volt, a moderálást Szűcs Terézia, az MRE Zsinati Hivatala missziói referense végezte.
Az első beszélgetés résztvevői, balról: Závodi Emese, Bakay Péter, Szabóné Kármán Judit, Szűcs Terézia
Munkájáról szólva Závodi Emese elmondta, önkéntesek bekapcsolásával foglalkozik, ami kétirányú: magyar, illetve külföldről érkezett önkéntesek végeznek munkát cigányok között, de cigány fiatalokat is próbálnak bevonni a segítő munkába. Bakay Péter azt mondta, az evangélikus egyházban mindig is megvolt a cigányok felé fordulás, de a lendület hiányzott. A Tolna megyei Sárszentlőrincen végzett munkája erre ébresztette rá, ennek során olyan missziós ágakban tevékenykednek, amelyek leginkább szolgálják a cigányok szükségleteit. Fontosnak tartotta kihangsúlyozni, a cigányokhoz fordulást, az integrációt nem végezhetik el elkötelezett cigánymissziós munkatársak, ehhez mindenkire, mindenkinek a szemléletének a megváltozására is szükség van.
Az ismeretek fontosságát hangsúlyozta Szabóné Kármán Judit, aki szerint hallgatói között nagy a fogékonyság a cigányokkal kapcsolatos információkra. Hozzátette, a valódi ismeretekhez el kell menni a cigányok közé, a médiából félinformációkhoz, torz képhez lehet csak jutni. A jezsuita rend cigánypasztorációs munkájában is résztvevő szakember hangsúlyozta, az integráció nem asszimilációt jelent, hanem az egymástól való tanulást feltételezi, erre pedig felkészültnek, késznek kell lennie a cigányoknak is. Szabóné Kármán Judit azt is kiemelte, fontos, hogy, ne csak a testet tápláljuk, a lelki táplálék, az evangélium hirdetése ugyanolyan fontos, a templomainkban ugyanis nem ülnek ott a cigányok, örömteli, de mégis hiányérzetet okoz a cigány gyülekezetek kialakulása.
Oktatás: megkeresni az értékeket, amelyekre építeni lehet
A következő fórumbeszélgetés az oktatásnak a cigányság integrációjában játszott szerepére koncentrált. A résztvevők Báthory János, a Szent Ignác Jezsuita Roma Szakkollégium szervezője, kijelölt igazgatója, Bóni István, a dencsházi református Tanoda és Gyermekház szakmai vezetője, Derdák Tibor, a sajókazai Dr. Ámbédkar Iskola igazgatója, valamint Heindl Péter pedagógus, a gilvánfai Számá dă noj – Vigyázz reánk Egyesület Tanoda és Közösségi Ház szakmai vezetője voltak. A beszélgetés moderálását Nagy Attila szociológus, az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa vállalta.
A szeptemberben, Budapesten elinduló jezsuita roma szakkollégium célkitűzéseit ismertette Báthory János. Mint mondta, az intézmény létrejötte az isteni gondviselés: a létező jezsuita szakkollégium a belvárosba költözött, a kispesti épület pedig eladásra várt. Majd megindult a gondolkodás a cigány szakkollégium létrejöttéről, amit előbb református szerepvállalással képzeltek el. Végül ez termékeny ötletnek bizonyult és keresztyén szakkollégiumi hálózat jött létre. Báthory János a célok között említette, hogy kettős, cigány-magyar identitású értelmiségi fiatalok kerüljenek ki intézményükből. Azonban nem az egyetemi egyéni sikertörténetek kitermelése a cél, hanem a közösségteremtés. Nemcsak cigány fiatalokat várnak, hanem a felvettek legfeljebb negyede magyar is lehet. Ezzel egy sajátos együttélési modellt kívánnak kialakítani, amely továbbadható lenne.
A Református Missziói Központ keretében végzi munkáját Bóni István Dencsházán, ahol uniós segítséggel létrehozott programokat működtetnek. A dél-baranyai kis falu gyerekházába ötéves korig várják a cigány kicsiket, de valójában már a várandós mamákat is szívesen látják. Amennyiben lehetséges, nem egyedül érkeznek a gyerekek a délelőtti foglalkozásokra, hanem szüleikkel, ugyanis a mintaátadás terepének szánják az együttléteket. Tanodai programjukba felső tagozatos cigány diákok járnak, ők délutánonként járnak a foglalkozásokra. A cél egyértelmű, elérni, hogy ezek a gyerekek elvégezzék az általános iskolát. Ezt azonban nemcsak a tanulás segítésével, hanem a pozitív önértékelés kialakításával, a kreatív szabad foglalkozásokkal érhetik el. Kirándulásokat is szerveznek a számukra, olyan helyekre, ahová sem a családjukkal, sem az iskolával nem jutnának el. „Azokat az értékeket keressük meg minden gyerekben, amelyekre később majd építeni lehet” – fogalmazott Bóni István, aki szerint fontos az önkéntesség, ami megvan és örömmel jönnek a fiatalok és a szüleik is.
"Ez nem maradhat így"
Egy egyetemi feladat – cigányokkal készítendő interjúk – indította el Derdák Tibort, a sajókazai Dr. Ámbédkar Iskola igazgatóját. Úgy véli, mindig lesznek ilyen történetek, olyan embere, akik véletlenül kapcsolatba kerülnek a cigánysággal és aztán nem tudják elhagyni ezt a témát. Az utóbbi években a magyar korosztályok kétharmada-háromnegyede érettségizik most már, a cigányok között ez közelít a nullához. „Az a felismerés vezeti a munkánkat, hogy ez nem maradhat így” – jelentette ki határozottan Derdák Tibor, aki hozzátette, a sajókazai ezer lakosú cigánytelep egyetlen érettségizettje egyik diákjuk, a cigány kisebbségi önkormányzat elnöke, hamarosan diplomás ember. Felidézte az iskolanévadó dr. Ambédkar történetét, aki az indiai érinthetetlenek kasztjából emelkedett ki és szolgál a hozzá hasonlóan számkivetettek számára például. A sajókazai központú, de nemcsak a településen működő iskola négyszáz diákot számlál és ugyanennyien vannak a tanodai rendszerben bekapcsolt gyerekek.
A beszélgetés résztvevői, balról: Heindl Péter, Derdák Tibor, Báthory János, Bóni István és Nagy Attila
A szintén baranyai, évekig az ország legszegényebb településeként számon tartott Gilvánfán vezeti a Számá dă noj – Vigyázz reánk Egyesület Tanodáját és Közösségi Házát Heindl Péter. Tapasztalatait, a baranyai cigányoktatásban kezdeményezéseit, többek között a pécsi Gandhi Gimnázium történetét idézte fel. Korábbi állomáshelye, Collegium Martineum célkitűzéseit felidézve elmondta, a dél-baranyai cigányok között az a jellemző, hogy a többség, ha gondokkal is, de elvégzi az általános iskolát. A középiskolát azonban már nagyon kevesen járják ki, ami nem elsősorban a képességbeli hiányosságok miatt történik, hanem egyszerűen ismeretlen, idegen számukra a környezet, ott támasztott követelmények. Mostani szolgálata kapcsán elmondta, nem egyedülálló intézményről van szó, a környékbeli településeken tanodai hálózat működik, amely elsősorban német katolikus támogatással, közös szakmai műhelyként működik. Heindl Péter beszámolójának érdekes színfoltja volt, amit a képességfejlesztőnek múltfeltáró foglalkozásokról mesélt. Még az MTI is beszámolt róla, hogy két cigány kislány nemrég a pápánál járt audiencián, annak kapcsán, hogy ennek a szakkörnek keretében feltárták az elpusztított és feledésbe merült gilvánfai zsidóság emlékeit.
Elhangzott a kérdés, minek kellene történnie ahhoz, hogy ne legyen szükség ilyen kiegészítő intézményekre, amelyek az oktatási rendszer által hagyott űrt kénytelenek kitölteni. Heindl Péter ennek kapcsán úgy vélekedett, alapvető változásokra lenne ehhez szükség, mert hiába vannak jó kezdeményezések, ha állami szerepvállalás történik, a sajátosságokat figyelmen kívül hagyó egységesítés a jellemző.
Határok cigányok és magyarok között
Első ránézésre nem tűnik annyira lényeges témának a cigányság létének néprajzi és kultúrtörténeti megközelítése, de mégis nagyon fontos, hogy foglalkozzunk ezzel is. Hiszen ezek a társadalomtudományok sokat tudnak hozzátenni ahhoz, hogy minél jobban megismerjük a cigányságot, megértsük, mi miért történt velük, mondta bevezetőjében Binder Mátyás, történész, kultúrantropológus, a szekció moderátora. Majd ismertette a kerekasztal beszélgetés fő témáit, a cigányok és egyház kapcsolatának történeti összefüggéseit és azt, hogy milyen hatással volt az egyház a cigánykép kialakulására, illetve hogyan tud segíteni az integrációban.
A téma: cigányok, vallás, egyház - a résztvevők (balról): Szuhay Péter, Nagy Pál, Gecse Annabella, Póczik Szilveszter, Binder Mátyás
Gecse Annabella, néprajzkutató saját faluját hozta példaként elénk. Az előadó egy dél-szlovákiai faluban, Baracán született, nőtt fel, a mai napig kutatja az ottaniak életét. Az itt élők kilencven százaléka roma, de magyar anyanyelvű. Többszörösen kisebbségi helyzetűek, mert a 496 lakosból 447 cigány, de magyar anyanyelvű Szlovákiában, ugyanakkor a református Gömörben katolikus szórvány.
A falu létezéséről alig néhányan tudnak, ha többen tudnak valamit, az általában negatív felhangú, pedig pozitív példaként is szolgálhat a helység, hiszen százéves gyakorlata van a cigányság és a magyarság együttélésében. Nincsenek vegyesházasságok és ez a néprajzkutató megítélése szerint az egymás tiszteletének olyan fokú jele, ami ritka. Hiszen pontosan tudják, hol a határ.
„Azt vallják, hogy én nem leszek te, te nem leszel én. Ha egyik a másikról kirekesztően beszél, tudja, hogy megsérti a másikat, ezért ez nem fordulhat elő. Hosszú évek alatt az is kialakult, hogy a helyi cigányok nem járnak templomba. Mégis nagyon fontos számukra a katolikusság, egy történelmi egyház. Mi sem jelzi jobban ezt, minthogy a cigányság körében oly gyakran megjelent kisegyházak nem vetették meg a lábukat Baracán, nem tudták áttéríteni az ott élőket.
A cigányok és magyarok, magyarok és cigányok együttélése a fő kutatási területe jelenleg Szuhay Péter főmuzeológusnak, a Néprajzi Múzeum munkatársának.
Vallás, egyház és cigányság
„Az egyház már akkor rendelkezett valamiféle képpel a cigányságról, amikor ez a népcsoport még nem is élt hazánkban. Az európai egyházi irodalom alapján a cigányok a kulturális sajátosságaik miatt, bibliai elhelyezésben Káin és Ábel történetéhez tartoztak, a kutatások negatív üdvtörténeti helyre rakták őket. Ebből származott a cigányok megbélyegzése is, akármilyen rosszul hangzik ez számunkra, ez jellemezte egyházi megítélésüket kezdetben” –jelentette ki a főmuzeológus.
Ezt erősítette meg Póczik Szilveszter történész, kriminológus is, hozzátéve, hogy sok sztereotípia a mai napig él. A cigányok nagyon vallástalan és gyanútlan népség, amely kimondottan kriminális hajlammal bír – állítottak sok helyen a feljegyzések. Ezzel szemben az a vélemény is nagyon hamar megjelent, hogy a cigányok esetében kimondottan vallásos népcsoportról van szó. Ez a kétpólusú nézetrendszer a mai napig tovább él. Az a tapasztalat, hogy a bűnöző életforma és a szociális környezet, amelyből származnak, teljesen megcsontosodott sokan pedig nem látnak ebből kiutat.
„Egy bűnelkövető azt mondta, hogy számára a börtön olyan, mintha felvenne egy kabátot, amit ha kijön a fogságból, levesz, de közben pontosan tudja, hogy hamarosan vissza fog kerülni, mert olyan környezetből jön, ahol a kártyaadósságot vasvillával kérik vissza. De ha valakit elér egy istenélmény, akkor ez az egész zártnak látszó lánculat megszakad, minden a helyére kerül. Találkoztunk olyanokkal, akik a legmélyebb bűnözéstől megszabadultak, sőt a közösségé kovászává váltak” – mondta Póczik Szilveszter. Ehhez a gondolathoz Nagy Pál, történész hozzátette, hogy a cigányok megjelenését kétféle szemszögből lehet vizsgálni Európában. Közép-Kelet-Európában, Magyarországon hitehagyott cigányról nincs történet, viszont Nyugat-Európából szinte csak ilyen van. Tehát gyökeres különbségek vannak a két szemlélet között.
Szuhay Péter visszatért a kisegyházak problémaköréhez. Hogy van, az, hogy a 60-as évektől a szabad kisegyházak találják meg a romák széles tömegeit, kérdezte. Talán kicsit későn ébredtek fel a nagyegyházak, csak akkor, amikor elkezdett a nagypolitika is beszélni róluk. Mégis, mára megvannak azok a neves egyházi személyek, akik a cigánysággal foglalkoznak. Beért ez a gondolat, hogy velük is kell foglakoznunk az iskolában, egyházakban is, mondta Szuhay Péter. Mikor jön el az a pont, amikor az integráció mindannyiunk, a nagy társadalomé is, tette fel az újabb kérdést a főmuzeológus.
Szintén tőle hangzott el az a történelmi megközelítést, ami választ ad arra, miért vallásosak másként a cigányok. Ha az előző századi írásokat nézzük, renden kívülinek tekintették őket a társadalomban. 1960-as években például még ülésrend volt a protestáns templomokban, de ugyanígy a katolikusoknál is. Hogyan fértek volna be ide a renden kívüliek, vagyis a cigányok? Ez lehetett a kisegyházak táptalaja. Hodász faluban például elkezdtek volna a lelkész hatására templomba járni, de a görögkatolikus hívők ezt nem fogadták el. Így külön kápolna épült a cigányok számára, akik pünkösdisták lettek.
Kell-e pozitív identitást kreálni?
Végezetül Nagy Pál történész három témához szólt hozzá, a cigányok istenképének történeti vizsgálatához, a református egyház integráló szerepéhez és a hodászi példához. A különféle cigányközösségek történetében volt-e monoteista vallásnak hatása, ezt sokan kutatták, kutatják. Megfigyelhető, hogy ezek a közösségek általában nem a szentháromság értelmében használják az Isten fogalmat. Lényeges, hogy ennek kialakulásához az vezethetett, hogy a vándorlásaik során, sokszor, például az örményeknél, érte őket monoteista hatás. És ez meghatározó hitéleti szempontból számukra, mondta.
Ezt követően az integrációval kapcsolatban kifejtette, hogy szerinte nem kell külön kreálni a romáknak pozitív identitást, mert vannak pozitív hatások. Például már a XVII. században a Belénessy református család tanítatott egy cigány fiatalembert, akiből tanító lett. De ez nem volt egyedi. Érdekes ugyanakkor, az a XX. század előtti fejlődés, ami azt mutatja, hogyha olyan helyzetbe kerültek romák, hogy kikerültek az eredeti közösségükből, akkor megszűntek cigánynak lenni. Hiszen az 1883-as összeírásnál nem volt cigány értelmiség, pedig voltak szép számmal, akik annak vallhatták volna magukat.
Végül Szuhay Péter hodászi példájára reagálva elmondta, hogy az általa idézett író túl egyszerűen láttatta a problémát: szerint e voltak a cigányok és magyarok. pedig nem erről van szó, ez sokkal összetettebb kérdés. Az 1950-es években a faluban élő cigányok is differenciáltak voltak. Voltak gazdagok, kereskedők, akik rendezett gazdasági szisztémában éltek és voltak szegény cigányok. Róluk, a szegénytelepen élőkről szólt a példa, amiről az imént hallottunk.
Megoldódik-e minden, ha a cigányok munkát kapnak?
A munkahelyteremtés, a cigányok foglalkoztatásának problémakörét járta körül a konferencia utolsó fórumbeszélgetése. Bátori Ágnes munkaügyi tanácsadó a munkahelyteremtés kérdéskörét egyéni, illetve gazdasági oldalról közelítette meg. Megszólalása első felében azt vázolta fel, hogy ki, mit tud csinálni, hogyan segítheti a munkavállalást. Beszédének második felében pedig arról szólt, mi kell ahhoz, hogy jól működjön egy új vállalkozás, mi tudja segíteni a hátrányos helyzetben lévők munkáját. Fontos, hogy meglássuk, mik azok az elemek, támogatások, pályázatok, amik tudnak támogatni abban, hogy a célok megvalósulhassanak. Így oda kell figyelni az információ-áramlásra, a tájékoztatásra. Itt kell megemlíteni a munkahelyteremtésnél a közfoglalkoztatás problémáját. Nagyon jó alapgondolat, hogy munkát segély helyett, de még nem lehet pontosan tudni, miként fog ez működni.
Nem biztos, attól megoldódik minden, hogy állást kapnak a cigányok, vetette fel Forgács István független romaügyi szakértő azt feszegette. Hogyan fogjuk megoldani azt, hogy a mostani gyerekek nagy valószínűség szerint ugyanolyan körülmények közé kerülnek, mint szüleik. Ahhoz, hogy nekik munkájuk lehessen, ahhoz először a képzésüket kell biztosítani. Hiszen mindenféle végzettség nélkül nem valószínű, hogy valaki megfelelő munkát találjon. Meg kell nézni, hogy mire, milyen szakképzettségre van szükség. Tudjuk, hogy sok olyan munka van, ami hiányszakma lesz a jövőben. Tehát nemcsak a cigányságtól kell várni a szemléletváltás, hanem a kormányzattól is. Az előbbiek szemléletváltása azt jelenti, hogy ne csak azt szajkózzák, ha kapunk munkát, akkor minden megoldódik, utóbbitól pedig azt, hogy mérje fel pontosan, milyen munkát lehet és szükséges adni.Az emberhez méltó élet mindenki számára, ennek megvalósítása a cél. Ennek pedig csak egyik szeglete a munka, kezdte hozzászólását Furmanné Pankucsi Márta, a Miskolci Egyetem szociológusa. Differenciálni kell, hogy kiket akarunk segíteni pontosan: a cigányságot, a mélyszegénységben élőket, a tanulatlanokat? Ha ezek keverednek, az nem szerencsés. Mindet külön-külön meg kell vizsgálni, csak ekkor tudhatjuk meg, hogy mire van szükség pontosan. Az emberbe való befektetés, a legjobb tőke, ismerjük ezt a mondást, és ez tényleg igaz.
A mélyszegénység nemcsak cigány probléma
Az Autonómia Alapítvány projektfelelőse, Lukács György arra a fontos tényre hívta fel a figyelmet, hogy a gazdasági rendszerváltás óta a magyar munkaerőpiacon nagyjából 3,8 millióan vannak. A gazdaságilag aktívak, a nyilvántartottan dolgozók száma kormányoktól függetlenül így alakul, a szakember szerint ehhez képest legfeljebb néhány tízezres kilengéseket tapasztalhattunk. A mélyszegénységgel kapcsolatos statisztikákat boncolgatva kijelentette, ezt a társadalmi helyzetet nem tekinthetjük alapjában véve cigány specialitásnak. A körülbelül egymillió mélyszegénységben élőnek ugyanis csak 30-35 százaléka cigány, igaz, a cigányságon belül arányosan sokkal több a mélyszegénységben élő, mint a többségi társadalomban. Magyarországon, ellentétben Nyugat-Európával, a mélyszegénység vegyesen városi és falusi jelenség, de elmondható az is, hogy valaki minél inkább gazdaságilag elmaradott, várostól messze lévő településen él, annál valószínűbb, hogy a mélyszegénység sújtja.
A munkaügyi központok tervezett átalakításával kapcsolatban Bátori Ágnes üdvözölte az elszánást, mert azok eddig nem hatékony, az egyéni, munkaerőpiaci igényekre nem figyelő kínálatot nyújtottak a képzések terén. Egyelőre azonban nem látszik, véli a munkaügyi szakember, hogy valóban léteznek-e kiforrott elképzelések az új rendszer kialakítására. A tervezett közmunkaprogramokkal kapcsolatos esetleges ellenvetéseket nem akarta részletezni, de leszögezte, hogy fontos mintaadás lehet az, ha a foglalkoztatottak gyerekei azt látják, hogy a szülő rendszeresen, szabályozottan munkát végez.
Furmanné Pankucsi Márta felidézte a szociológia egyik fő alakja, Max Weber egyik legnagyobb hatású gondolatát, miszerint a kapitalizmus kialakulásához nemcsak a technikai feltételek javulása, hanem az úgynevezett protestáns etika is nagyban hozzájárult. Annak a hatását, hogy tudjuk, mindenki értékes, mindenkiben vannak olyan adottságok, képességek, amelyekkel jól kell sáfárkodnia.
Az egész napos tanácskozás kérdésekkel, reagálásokkal zárult este hat órakor.
Csepregi Botond, Kováts Annamária, fotók: Kalocsai Richárd