Az Eurodiakónia által évente egyszer megszervezett konferencián összesen heten vettünk részt Magyarországról, a Magyarországi Református Egyház képviseletében. A további résztvevők között voltak még norvég, finn, holland, német, cseh, szerb, román, bolgár és orosz partnerszervezetek képviselői.
A konferenciát áhítattal nyitottuk meg. Az igei meditáció a 2Kor 4,7 alapján szólt, felhívva a résztvevők figyelmét arra, hogy a felvázolt problémák és nehézségek ellenére is felelősséggel tartozunk azokért az emberekért (is) akikért végső soron ez a konferencia is létrejött. Egy mondatát kiemelve: „Az én egyetlen kincsem Krisztusban van, ez az evangélium magva, s ezt továbbadni a mi felelősségünk!”
A konferencia első részében mindenki beszámolt a személyes tapasztalatairól, kihívásairól, amikkel eddigi munkája során találkozott. Különösen érdekes volt látni és hallani a vélemények ütköztetését. Felfedezhettük a különbségeket, hasonlóságokat, tanulhattunk egymás sikereiből illetve kudarcaiból. A legfőbb különbség számunkra az volt, hogy a Magyarországon már hosszú ideje fennálló helyzet, a cigányok jelenléte, több nyugati országnak újszerű, teljesen más migrációs problémát jelent. Előadásokat hallottunk a cigány kultúráról, stratégiai eszközökről, hontalanságról illetve a Nemzeti Felzárkóztatási Stratégiák visszajelzéseiről. Egy cseh lelkész azokat a sajátosságokat mutatta be, amit ő tapasztalt a cigányok között végzett szolgálata során. A cigányok alapvetően nyitottak a spiritualitás felé, amit gazdag érzelmekkel élnek meg. Ez a liturgia, és az egész istentisztelet módjában is kifejezésre jut. Szubjektív véleményünk szerint az ott elhangzottak nagyjából érvényesek a hazai cigányság vallásos életére és attitűdjére is.
A délutánt egy Rokycany nevű településen töltöttük, ahol egy cigány fiatalokkal foglalkozó ifjúsági házat látogattunk meg. Felépítésében és programjában hasonló a hazai tanoda programhoz, ugyanis felzárkózatás, tehetséggondozás is folyik a délutáni kikapcsolódási lehetőségek mellett.
A pénteki nap az ifjúsági munka keretében az utcagyerekek problémájával ismerkedtünk meg. Az ezt követő előadás egy a szociális munkához kapcsolódó elmélet prezentálása volt, az úgy nevzeett „kábel módszer”, ami a szociális munkások egymáshoz való viszonyát mutatja. A záró előadás a hontalanság problémájáról szólt, leginkább holland példán keresztül szemléltetve azt. Ez inkább nyugat-európai problémakör, ahol sokan a betelepülők közül nem rendelkeznek születési anyakönyvi kivonattal vagy más okmányokkal, ezért a fogadó ország nem tekinti őket bevándorlónak, sem menekültnek. Ráadásul az előadó véleménye szerint a számuk jóval nagyobb a hivatalos adatokénál.
A konferencia zárásaként az egyes országok romaintegrációs stratégiáit vitattuk meg, személyes reflexiókkal kiegészítve azokat.
Az előadások mellett sok időt fordítottunk az informális kapcsolatépítésekre, ezeket mindenki nagyon eredményesnek ítélte meg, és mindannyian reméljük, hogy ezek eredményeit láthatjuk a jövőben.
Számunkra ez a konferencia nagyon inspiráló és szolgálatra ösztönző volt, sok új ötlettel és lendülettel érkeztünk haza.