2013-ban lesz a Heidelbergi Káté, a reformátusok közös, nemzetközileg is elfogadott hitvallási iratának, szimbólumának 450. évfordulója. Európai partneregyházakkal, valamint az Európai Protestáns Egyházak Közösségében ennek értelmében már konkrét feladatok fogalmazódtak meg a közös emlékezés jegyében. A határokon átívelő ünneplést, illetve a hitvallás jelentőségét kívánja megvilágítani az a regionális konzultáció, amelyre 2012. október 7-11. között kerül sor Berekfürdőn.
2013-ban lesz a Heidelbergi Káté, a reformátusok közös, nemzetközileg is elfogadott hitvallási iratának, szimbólumának 450. évfordulója. Európai partneregyházakkal, valamint az Európai Protestáns Egyházak Közösségében ennek értelmében már konkrét feladatok fogalmazódtak meg a közös emlékezés jegyében. A határokon átívelő ünneplést, illetve a hitvallás jelentőségét kívánja megvilágítani az a regionális konzultáció, amelyre 2012. október 7-11 között kerül sor Berekfürdőn.
A német nyelvű konferencia mottója: „Egyetlenegy vigasztalásunk... A Heidelbergi Káté újrafelfedezése". A konferencia az ún. Oberwart-Konferenz (Európai Református Lelkészek Konferenciája), valamint a Donau-Kirchen-Konsultation (Duna Egyházainak Konzultációja) hagyományait folytatva hívja Közép-Kelet Európa egyházait az együttgondolkodásra és teológiai munkára, lévén, hogy Heidelbergi Káté szoros összekötő elem az egyháztestek között. A cél a Heidelbergi Káté hatástörténetének és mai jelentőségének megismerése a különböző egyházakban.
A Magyarországi Református Egyház Zsinata 2011-ben jelmondatává választotta a „Krisztusért követségben" gondolatot. A mottó az óta is igei és tematikus alapvetésként jelöli ki a közegyházi munka irányait és nyújt támpontot a gyülekezetek szolgálata számára. Pál apostol a 2Kor 5,19-20-ban Krisztus követeként határozza meg a saját szerepét: a követnek pedig az a dolga, hogy ne a saját üzenetét mondja, hanem mindenestül az evangélium hiteles „kommunikációját" szolgáló eszköznek bizonyuljon. A Krisztusért követségben járó egyháznak szükségszerű, hogy önazonosságát és hitvallását – annak tartalmát és módját, illetve helyét és idejét – az evangélium tükrében újra és újra megvizsgálja, és abból megerősítést, illetőleg megújulást nyerjen.
Az egyház lényegének újragondolása, reformációja, nem kevésbé hit-vallásának megújítása vagy megerősítése nemcsak teológiai, tudományos bizottsági feladat, hanem protestáns örökségünk újraértékelése és bibliai gyökereink újrafelfedezése. A közelgő konferencia és az ott folyó munka tehát semmiképpen sem nevezhető öncélúnak, sokkal inkább önértékelő; válaszkeresés arra a kérdésre: a 21. század küszöbén nem adtuk-e fel a hitnek jellegét, amely a Krisztus jelenlétéből él?
Iszlai Endre