Az Egyházak Világtanácsának (WCC) nyolc elnökségi tagja pünkösdi üzenetében azt hangsúlyozza, hogy ez a szent nap új lehetőséget kínál minden gyülekezetnek a Szentlélek eljövetelének megünneplésére, valamint a Szentlélek erejébe vetett bizalmunk megújítására. Közös imára hívnak bennünket, hogy mi is könyörögjünk Urunkhoz a békéért, az igazságért és reményért a világ minden népe számára.
A Bibliában részletes leírást találhatunk arról, hogyan teljesedik be Krisztusnak a Szentlélek elküldésére vonatkozó ígérete, melyről az Apostolok cselekedeteiben olvashatunk. Pünkösdkor kétféleképpen is testet öltött a feltámadott Krisztus ígérete: ”hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre.” (ApCsel 2, 2-3). A Szentlélek érkezésének leírására nincsenek szavaink, csupán hasonlatok állnak rendelkezésünkre az akkor történtek szemléltetéséhez – ahogyan ez Lukács beszámolójából is látszik.
A hatalmas széláramlat az egész levegőt megújította: új légkört teremtett, a levegő pedig megtelt energiával, ami az egész házat betöltötte. A tanítványok ezáltal az isteni erő által keresztelkedtek meg, pontosan úgy, ahogyan azt az Úr előre kijelentette: „ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg” (ApCsel 1,5).
Az az erő, amely pünkösdkor betöltötte a tanítványokat, nemcsak a személyes lelki fejlődésüket szolgálta; nem csupán azért kapták meg ezt az ajándékot, hogy végre fellélegezhessenek, elfeledkezvén minden személyes gondjukról-bajukról; nem is a kiáradó erő által megtapasztalt extázis könnyed és gondtalan állapotának elérése volt a cél. Ezt a kegyelmi ajándékot azért kapták, hogy képesek legyenek a világ minden tájára, minden emberhez eljuttatni az üdvösség evangéliumát, így folytatva a Krisztus által elkezdett munkát a Földön: „Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig" (ApCsel 1,8).
Az eddig halálfélelemben élő tanítványok bátor apostolokká váltak, akik készen álltak az evangélium hirdetésére emberek javára. Valójában ettől a naptól kezdve beszélhetünk „apostoli egyházról”.
Minden egyes hívő embernek ugyanaz a kívánsága: a világ keresztényei egyek abban az óhajukban, hogy egyen-egyenként mindannyian a Szentlélek templomává válhassanak, és a Lélek gyümölcseit teremhessék. A Lélek gyümölcseire való törekvés pedig állandóan önmagunk folytonos vizsgálatára és megújulásra ösztönöz.
Pünkösd ünneplésével mi magunk is megkapjuk azt a lehetőséget, hogy a Szentlélek adományaival gazdagodhassunk, és megújíthassuk a Lélek egyesítő erejébe vetett bizalmunkat. Nem szabad elfeledkeznünk a Pünkösd üzenetéről; újra és újra emlékeznünk kell Isten kegyelmére, és a szeretetre, mellyel nap mint nap körülvesz bennünket!
Fordította Bartha Katalin