A világimanapot 1887 óta tartják az asszonyok, világot átfogó imaláncolatban. Évenként ismétlődik, minden március első péntekjén, csaknem 200 országban bekapcsolódnak az összekulcsolt kezek a nemes szolgálatba. Magyarországon 25 éve folyik ez az imádkozó informálódás, és cselekvő bizonyságtétel különböző gyülekezetekben, felekezetekben. Kamerun asszonyai készítették el az idei imanap ünnepi istentiszteleti anyagát, melyet mi magyarul velük együtt imádkozunk és énekelünk, értük és egymásért, az egész világért. Az idei imanap főtémája: „Minden mi él, Istent dicsérje!” Jelszava: erő a mához, remény a holnaphoz.
Ismerkedve Kamerunnal, egyre inkább felfedezzük, hogy benne Afrika sokfélesége egy ország keretén belül jelenik meg. Kamerun – Afrika kicsiben. Amikor a portugál hajósok 1472-ben Kamerun partjainál szárazföldet értek, a Wouri folyóról, amely tele volt rákokkal, elnevezték azt Rio dos Camarões-nek (rákos folyónak). Ez a folyó lett később az ország névadója: Kamerun. Egy cinikus 20. századi európai Afrika-utazó nem is olyan régen így nyilatkozott: „Kamerun? Koszos porfészek.” A kameruni asszonyok ezzel szemben büszkék hazájukra és szeretettel beszélnek szülőföldjükről. Földrajzukról, történelmükről, az éghajlatról, kultúráról, vallásról és a lakosságról. Az életük mindennapi valóságát gazdagság és szegénység egyaránt meghatározza. Természeti kincsekben gazdag ország ez, sokféle lehetőséget rejt magában. Hivatalos nyelve a francia, az angol és az ún. pidgin-angol. Ezeken kívül 230 törzsi nyelv létezik, és azoknak különböző tájszólásai. Tíz tartomány területe képezi az ország összterületét, amely 475.442 km². Hazánknál körülbelül ötször nagyobb. Fővárosa Yaounde. Összlakossága 18 millió. Államberendezése: elnöki köztársaság. Hosszú évek óta Paul Biya a miniszterelnök. A politikai és gazdasági helyzet ugyan nagyon nehéz Kamerunban, korrupció, munkanélküliség jellemzi, és kevés a remény a változásra – mégis vidám és elszánt emberek a bennszülöttek, akik szeretnek ünnepelni és Istennek hálát adni.
Az egyházi élet eleven. A lakosság 50%-a keresztyén, (25 % protestáns, 25% katolikus). 30% muzulmán vallású, a maradék 20% afrikai törzsi vallások követője. A vallások egymáshoz való viszonyát tolerancia és kölcsönös tisztelet jellemzi. Asszonyok, gyerekek, férfiak járnak istentiszteletre. A gyülekezeti élet igen élénk és a gyülekezetek fiatalok. Jó az ifjúsági és gyermekmunka. Szépen látogatottak az istentiszteletek. A lelkes éneklés és taps hozzátartozik az istentisztelethez. Az énekkarok tagjai színes viseletben énekelnek. A keresztyén egyházak lelkigondozást is gyakorolnak, egészségügyi gondozást is támogatnak, és oktatási intézményeket tartanak fenn. Az evangéliumi missziói munka a 19. században az angol baptisták missziójával kezdődött. A németek idején a Bázeli Misszió végezte ezt tovább, a Kameruni Presbiteriánus Egyház protestáns felekezetek uniója. Ez az egyház még ma is szoros együttműködésben van a Bázeli Misszióval. A kameruni baptisták a német szabadegyházakkal tartják a kapcsolatot. A világimanapi liturgiás füzetben így szól az asszonyok ünnepi hívogatása: „A világ minden részéről hívjuk testvéreinket, ünnepeljétek velünk ezt az istentiszteletet, szívvel-lélekkel, magasztalással, dicséretmondással. Kamerunban az idegent megkülönböztetett, különleges tisztelettel veszik körül. Északon és Nyugaton az a szokás, hogy kókuszdiót vagy Cola cserjét kínálunk fel, a tengerparton pálmabort, a déli tájakon pedig pirított földimogyoróval kínáljuk a vendéget.”