Ki a Balatonnál, ki termálfürdőben vagy épp külföldön – lelkészeket kérdeztünk idei nyarukról és arról, hogyan építik be lelkészi szolgálatukba a pihenést.
Mivel tudnak lelkészeink kikapcsolódni? Hogyan viszonyul a gyülekezet a nyaralásukhoz? Pihenés közben is lelkészek maradnak?
Nem bűn pihenni
„Kell a pihenés, hogy kicsit kipihend a stresszt és valami teljesen más impulzust kapj, ami segít, hogy több erővel, új ötletekkel tudj beleállni a szolgálatba" – véli Bella Péter. A fiatal lelkipásztor ezt az előző szolgálati helyén, Győrben tanulta meg. Lentulai Attila esperessel előre beosztották, ki mikor pihen, nem elfeledkezve a helyettesítésről sem. Azóta figyel tudatosan a feltöltődésre a Budapesten végzett lelkész. A kikapcsolódásról azt mondja, az kiemelkedés a megszokottból, ezért fontos, hogy legalább egy hetes legyen. „El kell engedni a dolgokat, el kell hinni, hogy jó kezekben van az a bibliaóra, nem kell előtte felhívni a helyettesítő lelkészt. Nekem nagy könnyebbség, hogy jó a kapcsolat a lelkipásztorok között, így van, aki kisegítsen."
A Győrújbarát-Ménfőcsanak-Nyúli Református Missziói Egyházközség lelkésze számára az is pihenés, ha szellősebb a napirendje, ha többet tud magával foglalkozni, nagyokat olvasni, spirituálisan töltekezni. Szakirodalmat és lelkiségi könyveket is böngész ilyenkor. Ezt a fajta lazítást a jelenlegi szolgálati helye lehetővé is teszi, mert nyáron ott is lelassul az élet. A missziói gyülekezet a győri agglomeráció része, a fiatal közösség tagjai ilyenkor szintén nyaralnak vagy hazalátogatnak. Péter számára – aki már túl van a gyülekezeti táborokon, s egy Közös Pontos szolgálaton – a csöndesebb nyári időszak egyben felkészülés az őszi hajrára, idő a barátokra és a rokonokra.
„De ezt nem nevezem szabadságnak, mert az a szabadság, ha tényleg el is mész otthonról, ki tudsz kapcsolni teljesen" – magyarázza. A lelkésznek augusztusban lesz majd két ilyen hete, ebből egyet a víz mellett tölt barátaival. A gyülekezet tagjai azon a héten is hívhatják telefonon, mint mondja, csak az adminisztrációs feladatoktól próbál szabadulni a nyaralás alatt.
„Képletesen szólva szeretem ilyenkor levenni a palástot" – árulja el Péter, aki egyébként a reposzt blog egyik szerzője, aktív tagja az egyházi közéletnek. Nyaraláskor azonban ettől is meg akar pihenni, ezért szívesen üdül laikusokkal. „Bella Péter vagyok, keresztyén ember, de amikor nyaralok, nem akarok prédikálni, csak beülni egy templomba, akár a hátsó padba, nem bejelentkezni, mint lelkész, hanem részt venni az istentiszteleten, mint egy gyülekezeti tag."
Végül a lelkészek közötti generációs különbségről beszél: „Az idős kollégák sokszor azzal fogadtak minket, hogy harminc éve szolgálnak, de nem voltak szabadságon. A fiatalabb korosztályban azonban már lezajlott egyfajta szemléletváltás: nem bűn pihenni, átengedni a szolgálatot, sőt, fontos nyaralni."
A lelkész mindig lelkész
A nevezetes magyar fürdőváros, Harkány lelkipásztora Bereczky Ildikó. A lelkésznő az előző években mindig egy vagy két hétig nyaralt, de legszívesebben arra emlékszik vissza, amikor három hetet Locarnóban tudott tölteni. „Ennyi idő kell az igazi kikapcsolódásra" – véli a lelkésznő, aki számára idén úgy adódott, hogy csak öt napra tudott elutazni a Balatonpartra. Egészségügyi okok miatt nem igen tud elszabadulni szolgálathelyéről és idős, beteg szüleit is ápolja.
Így mindennapjai a szokásos lelkészi szolgálatok mellett a városkába érkező hazai és külföldi vendégek fogadásával, kalauzolásával telnek „Nemrég egy budapesti gyülekezeti csoport pihent vendégházunkban, őket vezettem körbe a környéken. Most egy ifjúsági csoportot várunk és látunk vendégül. Egy-egy kiruccanásra van csak lehetőségem például Pécsre, vagy a Drávához" – foglalja össze a lelkipásztor azt, miként néz ki az idei nyara.
Mint mondja, harminckét évvel ezelőtt, amikor Harkányba helyezték, az elődei között nem volt „divat" a nyaralás. Hiába felkapott pihenőhely a település, a lelkészi helyettesítés nehezen volt megoldható. „Most a környéken szolgáló lelkészekkel egyeztetek és csak utána utazom el" – osztja meg Berezczky Ildikó.
„Ha nem túl hosszú időre megyek, a gyülekezetem is elfogadja, helyesli, de tudják, vészhelyzetben ilyenkor is megtalálnak. Ez kell is, mert a lelkipásztor nem hivatalnok, hanem szolgálattevő embertárs" – mondja, de hozzáteszi, hogy a lelkész nem csak akkor marad lelkész, ha a másikat helyettesíti a nyaralás alatt, hanem ezt emberi magatartásával, hozzáállásával bizonyítja, bármilyen helyzet is álljon elő. Hogy beálljon-e a szolgálatba nyaralóhelyén a lelkész, az – a lelkipásztor meglátása szerint – sok mindentől függ. Úgy látja, ha nem „életbevágó", inkább ne vállaljon szolgálatot, de vele már az is előfordult, hogy kifejezetten jól esett máshol szolgálni, és ez is hozzájárult a pihenéséhez.
Nem csak tenni, hanem lenni
Nem a szokványos nyári szabadsága járt le július harmincegyedikével Sóskuti Zoltánnak, hanem az igénybe vett szombat-féléve ért utolsó napjához. Vagyis a lelkipásztor az előző hat hónapot elcsendesedéssel, pihenéssel töltötte. „Úgy éreztem temérdek teendőim közepette – panelmisszió, gyülekezeti szolgálat valamint férj és három kisgyerekes családapaként –, hogy lelkileg fel kell töltekeznem. Nincs mit szépíteni, közel kerültem a kiégéshez. A túl nagy aktivitás bedarált. Nem egyszerű állandóan nehéz, szinte megoldhatatlan élethelyzeteket hallgatni például kilakoltatásról, kifizetetlen számlákról, házassági drámákról, amiben egyfelől tudsz vigaszt nyújtani, másfelől nem tudsz segíteni" – ismeri be a lelkipásztor.
„Tudtam, hogy helyetteseim jó munkát végeznek majd, rájuk hagyhatom gyülekezetemet. Az elmúlt időszakban nagyon sokat olvastam, szépirodalmat és teológiát. Tanulmányt írtam és sokat sétáltam, ami közben imádkoztam. Minden lelkésznek szüksége van arra, hogy Istent csak Istenért a Vele való kapcsolatért keresse, és ne azért, hogy abból »hasznot húzzon«, tudja, mit prédikáljon. Sokan úgy gondolják, a hit egyenlő csupán a cselekvéssel, pedig nem csak ebből áll" – vélekedik a lelkész.
„Azt tanultam a teológián egy kedves barátomtól, hogy a hit kettős elhívás. Az első Istent szeretni, a második őt szolgálni. Az előbbi sokszor lemarad. Az én pihenéseim középpontjában Isten áll, valamint saját kapcsolataim, különösen a családi kötelékeim ápolása" – mondja Sóskuti Zoltán, aki számára mindig is fontos volt, hogy évente legalább három hetet kikapcsolódással töltsön. Ennyi időbe belefér az is, hogy feleségével elutazzon valahova kettesben, és a gyerekekkel közösen is nyaraljanak.
„A gyerekekkel az volt a legjobb nyarunk, amikor itthonról mászkáltunk velük mindenfelé: állatkertbe, játszóházba, játszótérre. Azt tapasztalom, hogy megviseli őket a hosszú utazás, a nem saját ágyukban való alvás" – indokolja meg a lelkipásztor, miért ajánlja az otthon maradást családos kollegáinak. Igaz, ha ők is a templommal szomszédos parókián laknának és nem nyolc percre lenne gyalog a lakásuk a gyülekezettől, nem biztos, hogy meg tudták volna tenni, hogy otthon pihenjenek. Többen becsöngettek volna hozzájuk.
Pedig Sóskuti Zoltánnak az az alapelve, ha vakáción van, akkor ne keresse őt senki, még a mobiltelefonját is kikapcsolja. „Egy darabig nélkülem is elműködik a gyülekezet, jók a helyetteseim. Hála Istennek a gyülekezeti tagok közel fele is aktívan segédkezik nekem, ha másban nem, abban, hogy a virágokat elrendezi, kicseréli az úrasztala terítőt. Ha valamelyikükkel találkozom a szabadság alatt, jó pihenést kíván" – meséli Sóskuti Zoltán, milyen megértőek vele a rákoskeresztúri hívők.
A lelkipásztor egyik legkedvesebb nyári emléke az, amikor születésnapi ajándékként felesége meglepte egy három napos tengeri kirándulással. „A tengeren érzem magamat legközelebb Istenhez" – mondja.
Minőségi munkához minőségi pihenés
„Kell a szabadság, mert egy idő után beszippant a gépezet, mint Chaplint a Modern idők című filmben" – mondja Szikszai Szabolcs, a Pécsi Református Egyetemi Gyülekezet mellett a Pécs-Belvárosi Gyülekezetben szolgáló fiatal lelkész. Szabolcs első renden egyetemi lelkész, illetve alapozó munkát végez a konfirmandusok között a pécsi gyülekezetben és a református kollégiumban. Nyáron ezek alól a tevékenységek alól felszabadul: marad a Pécs-Belvárosi gyülekezet, ahol minden héten maga is prédikál.
„Hálás vagyok azért, mert Peterdi Dániel, a gyülekezet vezető lelkésze, esperes és főjegyző nem állítja szembe a munkát a pihenéssel valamiféle pietista szolgálat-értelmezés okán, hanem fontosnak tartja, hogy megkapja egy lelkész is a neki törvény szerint is kijáró pihenést. Nem kell, hogy lelkiismeret-furdalásom legyen azért, mert »hanyagolom a szolgálatot«, mert éppen hogy megalapozom annak minőségi voltát" – mondja a lelkipásztor, hozzátéve, hogy a nyaralás alatt általában az interneten, például a Facebook-on is megtalálható a hívek számára.
Miután Szabolcs pályakezdő és fiatal házas is egyben, a nyaralást illetően a tanulási stádiumban érzi magát: „Rájöttem, hogy a szabadság nem arról szól, hogy mit csináljunk, hanem arról, hogy mit ne. A kikapcsolódásról. Ezért ebben az évben nem vezettem közel kétezer kilométert, hogy mindenkit végiglátogassunk, mert amikor a múlt évben ezt tettem, a nyaralás végén fáradtabb voltam. A szabadság nálam azt jelenti, hogy úgy gondolkodhatok a tetteimen, a hivatásomon, az életemen, hogy nem szorít az idő, az elvárások. A minőségi munkához minőségi pihenési idő kell".
A pécsi lelkész számára az idei nyaralás volt a legemlékezetesebb, mert még sosem nyaralt a Balatonnál, és feleségével egy szűk hetet töltöttek Balatonfüreden, egy baráti család nyaralójában. Ezután a fővárosban nyaraltak néhány napot, a Ráday utca 28-ban szálltak meg, és budapesti barátaikkal találkoztak. Végül Pécsen pihenték ki az utazások fáradalmait.
A kérdésre, hogy a nyaralás alatt is lelkész marad-e, Szabolcs azt válaszolja, hogy számára a lelkészség nem szerep, „amit lerak a gardróbban". „Keresztyén ember vagyok, akit azért fizetnek, hogy azt csinálja, ami akkor is a feladata lenne, ha nem lenne lelkész. Persze, ha annyi nem kifejezetten lelkészi munka hárulna rám, mint a hagyományos keretek között szolgáló társaimra, akkor valószínűleg én sem így állnék a kérdéshez. Inkább azt mondom, a nyaralás alatt is főállású keresztyén maradok" – mondja.
A vasárnap az övék
„Bepakolunk, beülünk az autóba és elindulunk" – így kezdődik a nyaralás a három gyerekes Tóth család számára. Az abaújvári lelkészházaspár szerint, ha az ember otthon marad, nem tud pihenni, mert óhatatlanul megtalálja a feladat. „Ezért kell legalább száz kilométer távolság otthonról, ha az ember elmegy nyaralni" – mondja István, a férj.
Tóth István és felesége, Viktória három gyülekezetben szolgálnak, Abaújvár, Pányok, Zsujta lelkipásztorai, egy gyülekezeti otthon és egy házigondozói szolgálat vezetői. Munka tehát akad mindig bőven, s nem is akarnak kibújni alóla. „Nem úgy szoktunk elmenni szabadságra, hogy kikapcsoljuk a telefont és megadjuk, melyik lelkész helyettesít, hanem azt szoktuk mondani, hogy ha gond van, akkor bennünket hívjanak" – magyarázza a feleség. Viktória azt mondja, nem tudna úgy nyaralni, hogy a szomszéd lelkésznek kelljen eltemetni azt, aki közel állt a szívéhez.
Nem könnyű kiszakadni a szolgálatból, a házaspár ezen a héten is előre dolgozott, hogy elmehessenek öt napra Hajdúszoboszlóra a gyerekeikkel. De a szabadságuk alatt is van legalább napi egy óra, mikor az otthoni teendőket intézik, leggyakrabban telefonon. Még sosem nyaraltak hat napnál tovább egyhuzamban, a vasárnapi istentiszteletre mindig hazajöttek, még Lengyelországból vagy Erdélyből is. „A vasárnap mindig a miénk" – mondják.
Van, aki szerint már a hittantábor is igazi nyaralás a lelkészeknek. Tóthék nem tagadják, a fiataloktól sok energiát kapnak, feltöltik őket lelkileg a pozitív visszajelzések is, de azért egy-egy ilyen alkalom számukra korántsem csak pihenésről szól. „Mások meg azt mondják, hogy kellene már egy kicsit lazítani, pihenni is, mert sok van a vállunkon" – meséli az abaújvári lelkész.
Kisebb összefogás eredménye Tóthék nyaralása, a gyülekezeti ház munkatársai lelkiismeretesen végzik munkájukat, míg a lelkészek feltöltődnek, s idén barátaik jóvoltából kétszer is pihenhet az öttagú család. „A felajánlások áldásként jönnek az életünkbe" – mondja a lelkésznő. Ismerősök kérdezték, nem akar-e a család együtt tölteni egy kis időt a nyaralójukban – ingyen. Boldogan mondanak igent, hisz rájuk fért a pihenés, s ami talán ennél is fontosabb, a nyaralás jó alkalom, hogy többet legyenek gyerekeikkel. „Ez az öt nap csak az övék, próbálunk sok fürdést, minél több programot beiktatni. Nekik ezek nagyon nagy élmények."
Mire elég ez? István szerint sokra. „Hat nap után üres az ember, ki van éhezve arra, hogy dolgozzon, hogy belevesse magát a munkába. A lelkesedés a következő évig, de legalábbis a következő töltekezésig tart." Mert Tóthék figyelnek arra is, hogy gyülekezeti szolgatársaikkal, a házigondozó szolgálat munkatársaival közösen is jusson év közben egy-egy nap a pihentető együttlétekre.
Feke György – Kováts Annamária – Sindelyes Dóra