Mi a közös Csajágban, Balatonfőkajárban és Papkesziben? Az, hogy mindhárom településen egyházközségi fenntartású református általános iskola látja el az alapfokú oktatás feladatait. Ezeket az iskolákat járta végig a Dunántúli Egyházkerület vezérkara, Steinbach József püspök, Köntös László lelkészi főjegyző és Bellai Zoltán püspöki tanácsos május 4-i útján.
Bellai Zoltán püspöki tanácsos, Steinbach József püspök és Köntös László lelkészi főjegyző
Az úgynevezett nyakkendő nélküli beszélgetések immár kétéves hagyományra tekintenek vissza. A kerület elöljárói 2009 júliusától kezdve gyülekezeti lelkészeket látogattak meg, hogy lelkigondozói beszélgetésekben ismerjék meg egy-egy gyülekezet történetét, helyzetét. Idén az egyházi intézményekbe mennek el kötetlenül beszélgetni, ugyancsak nyakkendő nélkül. Nemcsak a kerületi és egyházmegyei, hanem a gyülekezeti fenntartású intézményeket is meglátogatják.
Közös történet
Miben különbözik Csajág, Balatonfőkajár és Papkeszi? Mindegyik iskola oktató-nevelő munkájából más-más terület emelkedik ki: Csajágon az angol nyelvoktatás, Balatonfőkajáron a speciális tantervű osztály, a színes egyéniségek kibontása, míg Papkesziben a képzőművészeti képzés méltó leginkább az elismerésre. Bár az intézmények sok mindenben különböznek, sorsuk és történetük szorosan összefonódik. Nemcsak azért, mert Balatonfőkajár Csajág tagiskolája, hanem azért is, mert a papkeszi Bocskai István Református Általános Iskolát Bollók Gyula vezeti, aki korábban a balatonfőkajári iskola igazgatója, majd igazgatóhelyettese volt. S azért is, mert hasonló nehézségekkel küzdenek, hasonló célokért.
Pillanatkép Csajágról
„Nagyon fontosak ezek a találkozások, mert megerősítenek abban, hogy egy közösség részei vagyunk, nemcsak ünnepekkor, hanem a hétköznapokon is” – mondta köszöntő beszédében a csajági igazgatónő, Stampelné Géringer Márta. „Lesz belőled emberhalász” – éneklik a gyerekek a vendégeknek készített műsorban. Nem lesz, hiszen ők máris azok, Isten apró emberhalászai, akik szorgalmasan járnak a csajági templomba, szüleik nélkül is, mert jutalmat kapnak, ha részt vesznek az istentiszteleten. „Jó lenne, ha a szülők is eljönnének a vasárnapi tízórai rendelésünkre a templomba, mert nem evidencia az, hogy itt iskolát tart fenn a református egyház” – mondja Dusicza Ferenc, a csajági és főkajári iskolákat fenntartó Csajági Református Egyházközség lelkésze. Mint mondja, a kilencszáz lelkes faluban még nem mindenki érti, milyen kincs az, hogy a faluban iskola működik. Csajágra sokan járnak be, az iskolának több mint fele bejárós, őket szerződéses buszjárattal hordják iskolába Berhidáról és Küllősről. Van azért a hősiességre állami példa is: a szomszéd faluban, Fülén már csak ötvenen járnak iskolába, de nem adják fel, és nem zárják be az iskolát.
Színes egyéniségek iskolája
Az ezerötszáz fős Balatonfőkajáron valaha állami, katolikus és református általános iskola is működött – a huszonöt éves iskolaépületben most a református iskola lakik. „Példaértékű az együttműködés az önkormányzattal” – meséli Dusicza Ferenc, az pedig látszik, hogy a többi keresztyén felekezettel is eredményesen és egymást tisztelve dolgoznak együtt. Az iskola minden kisdiákja úgy köszön, ahogyan hite szerint kell: áldás, békesség, dicsértessék a Jézus Krisztus, erős vár a mi Istenünk. Három éve tagintézménye a főkajári a csajáginak, tizennégy tanárral százhúsz gyermeket oktatnak itt.
Új iskola a régi helyén
Papkeszin közel ezerhatszázan laknak. 2008-ban megszüntetett állami iskola helyett hozták létre a Bocskai István Református Általános Iskolát, amelynek jelenleg százkilenc tanulója van, de jövőre százhúszra nő majd a diáklétszám, hiszen a település óvodájából ideíratják be a szülők a gyerekeiket. Arra a kérdésre, hogy szeretik-e a Bocskait a faluban, az igazgató határozott igennel válaszol. Szeretik, mert jó iskola, amely számos szakkört biztosít növendékeinek – a látogatáskor be is mutatták néptánctudásukat, és egy-egy kézzel festett selyemkendővel is megajándékozták a nyakkendő nélkül vizitálókat.
Újra iskolásként
Mindegyik iskolának igen sokat jelentett, hogy meglátogatták őket – mindenhol műsorral köszöntötték látogatóikat, akik velük nevettek a humoros jeleneteken, meghatva figyelték a táncot járókat, és amikor kicsit megfeledkeztek magukról, dúdolták a furulyázó fiúcskával a népdalt, amit annak idején ők is az általános iskolában tanultak meg. A diákok műsora után Steinbach József mindenhol megköszönte a gyerekek kedvességét, elmesélte látogatásuk célját, és felidézte egy konferenciaélményét, ahol elhangzott: a vidék lelke az egyház, de a szíve az iskola. Csajágon, Balatonfőkajáron és Papkesziben együtt van tehát a vidék szíve és lelke.
Közelebb az emberekhez
A tanárok ez után mindegyik iskolában feltehették kérdéseiket, de a püspök is kérdezte őket, többek között arról, miben kellene a kormányzatnak módosítania vidékpolitikáját, illetve, hogy az egyházvezetés milyen módosításokkal tudna közelebb lépni az emberekhez. A tanárok szerint több közösségi programra lenne szükség, például filmklubokra, fórumbeszélgetésekre, ahol az emberek megszólíthatják egymást. A tantestületek már jó példával járnak elől a közösségépítésben: Főkajáron és Csajágon is van tanárkórus, akik szép harmóniákban énekelnek, és a gyerekeken is látszik, hogy tanáraik nem dudások egy csárdában, hanem igen összehangolt kórusként dolgoznak pedagógusi munkájukban is.
Közösséget vállalni
Mire jók ezek a találkozások? „Számunkra nagy megtiszteltetés” – fogalmaz Máhrné Imrei Márta, a főkajári iskola vezetője. „Az egyházvezetők szakemberek, egy-egy ilyen látogatáskor látják, hogyan áll egy iskola szellemileg, lelkileg, anyagilag, milyen örömökkel élnek, milyen nehézségekkel küzdenek. Azt gondolom, a református iskolák legnagyobb ereje a vallásoktatás, hiszen ez fogja majd a legértékesebb gyümölcsöt hozni” – véli Dusicza Ferenc. Csajágon minden reggel van áhítat, és a végén, aki akar, kimehet, hogy a tiszteletes bácsival együtt mondja el a Miatyánkot. Talán nemcsak a vendégeknek köszönhető, hogy az iskola fele kiment imádkozni – nagyon fontos magvető munkát végeznek az iskolák tanárai. Szükségük is van ezekre a látogatásokra, mert úgy működnek, mint a gyülekezetek: hitből és hittel, a finanszírozhatóság határán járnak nap mint nap. Fontos ez a közösségvállalás, ahogy fontos volt egy csoport gyerekkel elköltött ebéd is: a magas rangú bácsik ugyanúgy betűtésztás paradicsomlevest kaptak, mint az apróságok – akik közül sokan csak itt, az iskolában kapnak meleg ételt. „Ne félj, mert megváltottalak” – énekelték az egyik műsorban a gyerekek. A tanárok és az egyházvezetők remélik, hogy ezek az egy-egy falatnyi lelki táplálékok előbb-utóbb életté válnak a gyerekek mindennapjaiban.
Bagdán Zsuzsanna
(A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2011. május 15-i lapszámában.)