A konferencia áhítattal kezdődött. Igeként Sztupkay Mihály metodista lelkész egyházuk ez évi mottóját is tartalmazó bibliai részt választotta: Egymás terhét hordozzátok. (Gal6,1-2) Igemagyarázatának fő gondolata, a másik vétkének felfedezése és annak jobbítása volt. A lelkész szerint, ha valaki megbotlik és lelepleződik gyengesége, akkor annyit tehetünk, hogy megpróbáljuk azt helyre igazítani. Ne állítsuk pellengérre az elkövetőt, hanem ehelyett hozzuk rendbe, amit elrontott. Az ilyen helyreállítás lelkiséget igényel, Isten Szentlelkével való vezetettséget, hangzott el, majd arról beszélt a lelkipásztor, hogy az Európai Egyházak Protestáns Közössége, a GEKE számos kilengéssel találkozhatott, sőt közösségromboló törekvéseket is megélt már. A feladata minden ilyen esetben a szelíd lélekkel való helyreállítás volt. „Ne feledjük, nem vagyunk egyedül. A közösség vigasz mindannyiunk számára. A közösség előnye, hogy osztozni tudunk egymás terhében."—fejezte be gondolatait a lelkipásztor.
Fabiny Tamás, Bölcskei Gusztáv és Gáncs Péter püspökök, valamint Cselovszkyné Tarr Klára, GEKE alelnök
Cselovszkyné Tarr Klára, a GEKE alelnöke köszöntőjében a Leuenbergi évfordulóról megemlékező berlini ünnepi istentiszteletet említett meg. Az alkalom egyik fő kérdés az volt: vajon mire volt szükség ahhoz, hogy létre jöjjön a Konkordia? Arra, hogy saját felekezeti becsvágyukat megzabolázzák az egyházak és a közös értékeket hangsúlyozzák.
A németországi protestáns egyházakat tömörítő EKD 2013. március 17-én jubileumi istentiszteletet és ünnepi megemlékezést szervezett a berlini Dómban a Leuenbergi Konkordia aláírásának 40. évfordulója alkalmából. Az alkalom az EKD hivatalos jubileumi programsorozatának kiemelkedő eseménye volt, amelyre politikusokat és az Európai Protestáns Egyházak Közösségét (GEKE) alkotó tagegyházak országainak diplomatáit is meghívták a szervezők. Az úrvacsorás istentiszteleten a GEKE elnöke, Dr. Friedrich Weber püspök hirdette az igét. A liturgiában többek között Nikolaus Schneider, az EKD elnöke és Michael Bünker, a GEKE főtitkára vett részt. Az istentiszteletet követően Dr. Frank-Walter Steinmeier, a Szociáldemokrata Párt (SPD) frakcióvezetője mondott ünnepi beszédet „Megbékélt sokszínűség – protestáns útmutatás Európában" címmel.
„Három dolgot köszönhet a teológia Leuenbergnek: a közös gondolkodást, egymás felfedezését és segítését. Ha ebben a háromban benne tudunk élni, akkor van igazi ökumenikus kapcsolat köztünk—vezette fel röviden a konferenciát Szabó Lajos, az alkalom moderátora, az evangélikus Hittudományi Egyetem rektora. Ezt követően a két püspöki előadása következett. Először Harmathy Béla, nyugalmazott evangélikus püspök, a Konkordia egyik aláírója kapott szót, majd Bölcskei Gusztáv református püspök, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke.
Vita helyett együttműködés
„Számos tett, lépés előzte meg az aláírást, és mindezek vezettek el az egyezségig"—kezdte Harmathy Béla, az 1973-as körülményekről tartott előadását, amelyben kitért arra is, hogy Magyarországon például az evangélikus és református egyház között cserediák program létezett.
Az egykori püspök arról is szólt, hogy a két magyar protestáns egyház nagyban hozzájárult ahhoz, mi legyen a szöveg. „Átfogalmaztuk néhány helyen, hozzá is tettünk. Ez adta meg a végleges formáját az Egyezménynek."—mondta. Az is elhangzott, hogy Leuenbergben eredetileg egy konferenciára gyűltek össze, de a végén a protestáns egységről szóló dokumentumot is szignálni tudták. A résztvevő egyházak már előre kikötötték, hogy ne a teológiáról vitázzanak, hanem helyette beszéljenek inkább arról, milyen együttműködés lehetséges. A négy legfontosabb kérdésben, a quadlaterális tanokban is konszenzusra jutottak: Sola Christus, Sola Scriptura, Sola Gartia és Sola Fides. Vagyis Egyedül Krisztus, Egyedül a Szentírás, Egyedül a kegyelem és Egyedül a hit. Ezekre tudott épülni a Konkordia, ez vezetett el a reformátori egyházak szószéki és Úrvacsorai közösséghez.
Leuenberg kérdései
„Leuenberg azt a kérdést feszegeti, hogyan is lehet a Krisztuskövetők közösségének egységét munkálni?" —kérdezte Bölcskei Gusztáv püspök. „Ahhoz hogy ezt meglássuk, fel kell idéznünk, hogy próbálták a XVI. században az egységet keresni"—utalt vissza a reformáció történelmére a református püspök, aki véleménye szerint akkoriban is, akárcsak ma nagyon érdekes volt az európai helyzet. Ott volt az oszmán birodalom fenyegetettsége, ma iszlám van helyette.
„1541-ben Buda elesett, ami óriási sokkot jelentett, nem csak a magyaroknak, hanem egész Európának is. Ezzel egy időben volt napirenden a nagy kérdés, változzon a kereszténység vagy sem. És ez nem csak egyházi ügy volt, hanem politikai is. Ebben a helyzetben indultak meg teológiai közeledések és párbeszédek"—jelentette ki a MRE lelkészi elnöke.
Az akkori párbeszédnek protestáns oldalról legjelentősebb alakjai Melanchton és a strasburgi református Martin Bucer voltak- Ők tudtak találmi maguk mellé olyan partnereket, akikkel közösen négy nap alatt kidolgoztak egy teológiai nyilatkozatot. Ez egészen addig úgy tűnt, hogy mindenki számára elfogadható, míg meg nem szólalt Róma és Wittenberg.
A történelmi összefoglalót követően a püspök Leuenberg három nagy kérdését tette fel: Hol van a közös európai protestáns hang? Nekünk magyar protestánsoknak mit jelent a leuenbergi közösség? Vajon tudunk-e protestáns józansággal olyan alternatívát felkínálni, amire szükség van ma, egy szekularizálódott, önmagával eltelt világban?
Hozzászólások
Az előadások után a konferencia plénumbeszélgetéssal folytatódott. Az első hozzászóló Gáncs Péter evangélikus püspök volt. „Az Egyezményt meg kell tölteni tartalommal. Ilyen tartalom például 2017, amikorra is a magyarországi evangélikus és református egyház közös zsinatot tervez" —mondta az egyházi elöljáró, aki reméli, hogy az évforduló friss szelet és tényleges megújulást, együttgondolkodást hoz, és további reformációra van esélye a protestáns egyházaknak ezáltal.
Fischl Vilmos, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára a párbeszéd megindulását emelte ki. A főtitkár úgy látja, hogy a tavalyi közös húsvéti üzenet egy folyamat beindulása lehet, akár abba a katolikusokat is bevonva abba..
„A reformáció és a tolerancia összefüggő fogalom"— hangzott el Fabiny Tamás evangélikus püspöktől. Kiemelte, hogy a tolerancia nem azt jelenti, mindent elfogadni, hanem azt az egyházakkal kapcsolatban értjük. Arra is kitért, hogy a protesto szóban nem csak az ellenkezés, hanem a valamiért is benne van. Nem tiltakozunk, hanem valami mellett tanúskodunk. Ha így fogjuk fel, hogy Krisztus tanúi vagyunk, Krisztusért vagyunk, akkor lehet csak jó értelme a protestáns közösségnek is.
Útközben
Az utolsó előadó Thomas Greif történész,újságíró volt. A bajor protestáns Sontagsblatt című hetilap szerkesztője az „Europa reformata" projekt keretében olyan helyekre látogatott és látogat el, amelyeknek különleges szerepük van, összetéveszthetetlenek, tipikusak és jellegzetesek és útbaigazítással szolgálnak arról, mi a protestáns. Az előadó összefoglalójában az is szerepelt, hogy még nem ért az út végére és így nem tud összképet mondani Európa protestantizmusáról.Ahhoz tervei szerint még további két-három évet kell várni.
Az újságíró útja eddigi hat állomásról képekkel illusztrálva számolt be. A németországi Halleban, Lipcsében, a cseh-lengyel határon található Teschenben, Debrecenben, a francia Strasbourgban és a dán fővárosában járt. Az úticélok mindegyikében olyan embereket kérdezett meg, akik erős protestáns kötődésűek. Mindegyikükekne az "Önök szerint mi a protestáns?" kérdést tette fel. A megkérdezettek között volt Bölcskei Gusztáv is, aki így válaszolt: "Az egész iránti érdeklődés a döntő. Az evangélium nem csak az élet bizonyos szektoraiban érvényes, hanem mindenhol. Az, hogy az iskolák ügye kiemelten fontos, tipikus református magatartás. Természetesen nem minden sikerülhet egyszerre, Isten segítségével mégis még egyszer megpróbálhatjuk. Józanok vagyunk a szó legjobb értelmében és megfontoltak. Az egész világnak mindkettőre szüksége van."
Kováts Annamária, Kép: Galambos Ádám/evangelikus.hu
Leuenbergi Konkordiáról további cikkünk ide kattitnva olvasható