Húsvét előestéjén engedjük közel – evangéliumot szomjazó lelkünkhöz – a Krisztus után üresen maradt sziklasír mellett megjelent angyal üzenetét: „Mit keresitek a holtak között az élőt?” (Lukács 24,5)
Húsvét előestéjén engedjük közel – evangéliumot szomjazó lelkünkhöz – a Krisztus után üresen maradt sziklasír mellett megjelent angyal üzenetét: „Mit keresitek a holtak között az élőt?” (Lukács 24,5)
Szeretett Testvéreim!
Az angyali mondat kérdésként hangzott el. Ennek ellenére inkább felszólítás. Nem felvilágosítás után való érdeklődés, hanem felvilágosító kijelentés. A mennyből érkező üzenet először kemény bírálat, tényfeltáró megállapítás, leleplező diagnózis. Az angyalok a holtak között keresgélő, tébláboló, könnyes szemű asszonyokat szólítják meg. Rádöbbentik őket, hogy a halál eluralkodott rajtuk. A gyászoló nők így szembesülhetnek a pusztulást okozó tehetetlenséggel, amelyből nincs kiút, és egyelőre más kilátás sem. Kétezer év távlatából is érvényesen felismerhetjük, hogy a mi életünkről és halálunkról szóló kérdés ez. Bennünket szembesítenek ezek az angyalok saját helyzetünkkel, bennünket azonosítanak halálfélelmű állapotunkkal.
Testvéreim! Tárjuk fel Krisztusunk előtt minden halál közeli bizonytalankodásunkat, ami megkötözi legjobban vágyott terveinket és megbénítja legmerészebb elképzeléseinket. Fel kell ismernünk, hogy a holtak közötti keresgélés állapota egyenlő a haldoklással. Ameddig holt emlékeket, meghalt álmokat, haldokló gondolatokat hordozunk, mi magunk is a halál kérlelhetetlen szorításában vergődünk. Az angyal ma is ránk szól, hogy ne keresgéljünk semmit se a holtak között, nincs eredménye az ilyen magatartásnak. Sőt a feltámadás páratlan csodája úgy teremtette meg az életet, hogy közben a halálnak elvette gyilkoló hatalmát, a haldoklásnak megszüntette a kilátástalanságot hordozó tulajdonságát. Nem elegendő csak üres sírt nézni, látni kell Őt, aki meghalt, de feltámadt! Szükséges látni és követni az élőt, aki a holtak között volt és közülük jött, hogy éltessen, életet teremtsen, és halált megsemmisítő erőt ajándékozzon.
Beláthatjuk, hogy a többnyire holtak között keresgélő, semmire sem vezető életfolytatás nem tartható fenn, sőt sürgősen változtatnunk kell. Valóban nincs erőnk, és elképzelésünk is hiányos, de Krisztus küldi az Ő angyalait! Figyeld ezek érkezését, különféle módon jönnek, de felismerhetők. Halált ölnek és életet elevenítenek!
Húsvét ünnepe legyen mindannyiunknak életforrás, élő ünnep és ünneplő élet