„A hivatás nem más, mint a világ éhségének, betöltésre vágyó szükségének, s a bennünk lévő belső örömnek a találkozása” – e szavakkal köszöntötte fennállásának 10. évfordulója alkalmából az Egységes Református Pedagógiai Szakszolgálat és társintézményei áldásos és kivételes munkáját Édes Árpád, a Kiskunhalasi Református Egyházközség lelkipásztora.
„Halmozottan sérült gyerekek ellátása ma Magyarországon” címmel előadássorozat keretében ünnepelte jubileumát a Kiskunhalasi Református Egyházközség és az ERPSZ, melynek az igehirdetői és tanítói szolgálata mellett immáron egy évtizede kiemelt feladata, Krisztustól kapott megbízatása az elesettekről való gondoskodás. A közösséget a címbéli kérdés már megalakulása óta foglalkoztatta, küldetését az 1990-es évek közepéig a gyermekek és az idősek szerény támogatásával, a betegek látogatásával, a távolabbi egyházi szeretetotthonokkal való kapcsolattartással igyekezett teljesíteni. Ettől kezdve azonban – köszönhetően az akkor érkezett Maruzsenszki Erna gyógypedagógus fáradozásainak – kibővültek feladataik a fogyatékos gyermekek gondozásával is. Az MRE Zsinatának köszönhetően szinte azonnal intézményi keretet kapott ez a szolgálat, s megnyitotta kapuit a régi református polgári iskola pusztulásnak indult épületében. A 2000. májusi megalapítás óta számos dolog történt: a Református Pedagógiai Szakszolgálat mellett létrejött a Fogyatékos Gyermekek Gondozóháza, a Támogató szolgálat és lakóotthon is. Ma 72 munkatárs, tucatnyi önkéntes, heti 598 iskolai órában, korszerű eszközökkel, változatos tevékenységekkel segíti, szereti, gondozva tiszteli a rászoruló fiatalokat a csecsemőtől a huszonévesekig.
„Elsősorban a környék halmozottan sérült gyerekei jelentkeznek hozzánk. Sokszor kiderül, hogy a szülők pontosan a speciális gyerekük nevelése miatt nem tudnak munkát vállalni, így a család érthetően súlyos anyagi gondokkal küzd. Szeretnénk, hogy ha ez a közösség és a család közösen eljuttatná a fogyatékos gyerekeket egy olyan pontra, ahol egyre kevésbé szorulnak felnőtt korukban másokra. Alapelvünk továbbítani az embereknek nemcsak a szívébe, de a fejébe is azt a gondolatot, hogy Jézus és az egyházunk érettük is van, és hogy szenvedéseik nem az Ő büntetése” – mutat rá köszöntőjében Maruzsenszki Erna igazgatónő az egymásra utaltságban rejlő társadalmi felelősségvállalás elengedhetetlen fontosságára. A délelőtt során az érdeklődők betekintést nyerhettek a Szakszolgálat professzionális fejlesztő munkájába a mozgásfejlesztési lehetőségektől kezdve, alternatív és augmentatív kommunikációs módszereken át, az informatikai oktatás fontosságáig jutva. Konduktorok, pedagógusok, gyógytornászok, pszichológusok, valamint kommunikációs szakemberek összehangolt, áldozatos munkájának köszönhetően egyedülálló diskurzus kezdődött, mely nemcsak fölhívta a figyelmet a halmozottan hátrányos fiatalok megkülönböztetett helyzetére, de azt is tudatosította, hogy csakis úgy van mód élhető körülményeket teremteni a rászorulóknak, ha a gyermekeknek a felnőtt közösség minden lehetséges perspektívát megmutatva adja meg a lehetőséget, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki önmaguk helyzetéből.
Hankóczi Gergely református tábori lelkész szerint az ERPSZ sikere egyszerű: kislánya betegsége kapcsán meséli, a Gondozóház varázsa abban rejlik, hogy azon ritka helyek egyike, ahol mindenki otthonra lel és teljesértékű, értékes embernek érezheti magát még a legelesettebb is: „Az itt dolgozók tudják, hogy az elszámolással nem egyszerűen önmaguknak tartoznak, hanem a lelkiismeretüket Isten bírálja. Egy érintett, hívő református szülőnek az ilyen ritka otthon tudata a legnagyobb megnyugvás. Ez a személyes szerető közösség emberi erővel csak ideig-óráig tartható fenn. Isten csodájának hatalmas bizonysága, hogy a diakónusok nem hogy nem fáradnak el, de immáron 10 éve végzik gyümölcsöző, sokunkat támogató szolgálatukat” – fejezte be beszédét az őrnagy. A program folytatása is ezt igyekszik alátámasztani: a délutáni szekciógyűlés betekintést engedett a lovas terápia különleges gyakorlatába, illetve a művészet és kreativitás hétköznapi eszközeibe is. A fejlesztőiskolák tapasztalatcseréje mellett Horváth Péter, az Országos Fogyatékosügyi Tanács titkára is felszólalt, aki a halmozottan sérültek integrációjának aktuális magyar lehetőségeit fejtegette, remélve, az intézmény mottója mihamarabb kiterjed az egész társadalomra: „Bölccsé teszlek téged és megtanítalak téged az útra, amelyen járj, szemeimmel tanácsollak téged.”
Pintér Dániel Gergő