"Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?" (Apcsel 2,37b)
A 2009. év a katasztrofális gazdasági válság miatti aggodalom jegyében vette kezdetét. 2008 végén hirtelen szembesültünk a kétségbeejtő pénzügyi és gazdasági nehézségekkel egy olyan helyzetben, amelyben sokak számára problémamentesnek tűnt az élet.
A keresztyének első pünkösdjére emlékeztet ez a helyzet, amikor a korabeli hívek számára úgy tűnhetett, hogy minden a legnagyobb rendben van. Sokan a szokásos jeruzsálemi zarándoklattal emlékeztek meg az ünnepről. Tömegesen érkeztek azzal a jó szándékkal, hogy a szokásos módon ünnepeljék az istentiszteletet. Aztán, amikor a Szentlélek hirtelen szélrohamként a tanítványokon megnyugodott, akik „mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak”, a zarándokok meglepődtek és álmélkodva kérdezték: „hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén?” (Apcsel 2,1-13).
Rendhagyó és elsöprő élmény volt ez a világból minden tájáról érkező zarándokok számára. És Péter, megváltozva és megbátorodva, világos választ ad kérdéseikre, megtérésre, szívük és életvitelük megújítására hívva őket. (Apcsel 2,14-36)
Péter lelkesítő beszéde megrázta a zarándok szívét, és ezt kérdezték: "Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?" A válasz már a megbánás kezdete, a „metanoia”, a mélyreható változás első lépése, amely az ember tetteit új utakra vezeti. Péter válasza felszólítás: "Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” (Apcsel 2,38)
A megbánás feltétele annak felismerése, hogy valamit rosszul tettünk, valamit elhibáztunk. Ma sokaknak el kell jutnia erre a felismerésre azok közül, akik érzéketlenül bántak bolygónk erőforrásival: a gazdagok mindig gazdagabbak lesznek egy kicsit - a nélkülözők kárára, akik iszonyatos szegénységben élnek. És annak, aki elszegényedett, nincs hatalma nemet mondani arra, amit rákényszerítenek.
Legyen szó Afrikáról vagy Ázsiáról, vagy bármely másik kontinensről; a helyzet mindenhol hasonló. Ezzel szembesülve a legsürgetőbb kérdés ma is így hangzik: "Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?"
És Isten igéje megint csak a régi, minden más feleletet felülmúló választ adja: „Térjetek meg!”
A megbánás és megtérés a mai világban magába foglalja, hogy
- a vállalatvezetők felismerjék hibáikat és nyíltan megvallják és jóvátegyék azokat;
- mindannyiunk hozzáállása megváltozzon, akik felelősek vagyunk a teremtett világ integritásának megsértésében, és csökkentsük a környezetszennyezés minden formáját;
- azok, akik erőszakot szítanak bátran megszelídüljenek és befogadóvá váljanak;
A Krisztus által hirdetett, a Pünkösdkor megerősített bűnbánat a lelki változás és megújulás ereje. Az embereknek keresniük kell az önmagukkal, egymással és a teremtett világgal való megbékélést, de az egyházaknak is tovább kell lépniük a megbékélés útján. Ez az evangélium kihívása, ami különösen is sürgető az ENSZ által 2009-re meghirdetet Megbékélés Évében.
Legyen erőnk és akaratunk arra, hogy új értelmet adjunk ennek az egyszerű mondatnak: „Igen, képesek vagyunk rá!”. Minden lehetséges annak, aki hisz.
Isten áldjon meg mindnyájunkat Pünkösd örvendező ünnepén.
Az Egyházak Világtanácsának elnökei:
Dr Anastasios Tirana és egész Albánia érseke, Albán Ortodox Egyház
John Taroanui Doom, Maohi Protestáns Egyház (Francia Polinézia)
Nt. Dr Simon Dossou, Benini Metodista Egyház
Nt. Dr Soritua Nababan, Protestáns Keresztyén Batak Egyház (Indonézia)
Nt. Dr Ofelia Ortega, Kubai Presbiteriánus-Református Egyház
Abune Paulos, patriarcha, Etiópiai Ortodox Tewahedo Egyház
Nt. Dr Bernice Powell Jackson, Krisztus Egyesült Egyháza (USA)
Dr Mary Tanner, Church of England