„A továbbképzés célja, hogy megerősítse a résztvevők missziói teológiai látásmódját” – mutatott rá Dani Eszter, a Zsinati Missziói Iroda vezetője. „Úgy gondolom, hogy a misszió kifejezést máshogy használjuk a mindennapokban, mint amit a missziológia szerint jelent. A misszió nemcsak egy tevékenység, hanem az egyház létének alapja és elhívása, melyben Isten országának jelévé válik a mai korban és környezetben” – véli a képzés szervezője. A lelkipásztor azt is hangsúlyozta, hogy sok ötlet és pragmatikus recept érkezik nyugatról, melyek azonban nem egy missziói ekkléziológiából (egyháztanból) fakadnak és nem elég mélyek, így nem biztos, hogy a mi környezetünkben, a mi kihívásaink között is megfelelő válaszokat adnak. A képzés során missziói teológiával foglalkoznak a résztvevők, hogy később ebből tudják kidolgozni ennek megélését saját korukban, valóságukban és gyülekezeteikben.
A misszió egyháza
„Ha elkezd érdekelni a missziológia, nem tudod megállni, hogy ne tanuld tovább” – kezdte beszélgetésünket Horváth Levente, az erdélyi Bonus Pastor Alapítvány kuratóriumának elnöke, akit elsősorban a főelőadó, Michael Goheen jelenléte motivált a képzésen való részvételre. „Úgy gondolom ő megkerülhetetlen szaktekintély ebben a témában” – tette hozzá. A szenvedélybeteg-mentő misszióban tevékenykedő lelkész hiába szerzett már doktori címet missziológiából, fontosnak tartja a folyamatos fejlődést, erre pedig kiváló lehetőségnek tekinti a mostani képzéssorozatot. „Attól, hogy van magyar külmisszió, még nem biztos, hogy van magyar misszió” – idézte édesapja évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott, de ma is elgondolkodtató mondatát. Hozzátette: számára ez a képzés azt mutatta meg, mennyi mindent tartogathat még a missziológia. „Van hova fejlődnünk” – mutatott rá.
„A nemzetközi teológiai diskurzus már ott tart, s ez az elmúlt két évtized nagy fordulata, hogy minden teológiai diszciplínát a missziológia határoz meg. Látszik, hogy a lelkészek is támpontokat keresnek a misszióval kapcsolatban” – folytatta. Az erdélyi lelkipásztor szerint érdemes lenne megvizsgálni, hogy él az egyház a mai erdélyi valóságban, és ez alapján átfogó, missziológiai megalapozottságú stratégiát készíteni. „Az egyháznak nem csupán egy tevékenysége a misszió: nem az egyháznak van missziója, hanem a missziónak egyháza. Ez ma már közhely, de valahogy még mindig nehezen megy át a köztudatba” – fogalmazott.
Bevezetés a missziológiába
Világunk szenvedéssel teli rendszere nem Isten teremtésének, hanem a bűnesetnek a következménye, amellyel az ember elszakította magát tőle. Ugyanakkor Isten már az első emberpár bűne után megígérte, hogy elküldi a szabadítót, aki visszaállítja ezt a kapcsolatot. Ebben az ígéretben már fellelhető Isten missziós szándéka, aki nem büntetni akarja az embert, hanem megmenteni. Üdvözítő akaratának eszköze az Ószövetségben a választott nép volt, akik jellé válva mutathatták meg más népeknek a szabadító Isten hatalmát. Izrael népe sokszor elvétette ezt a küldetést, de az ő történetükben mutatkozik meg, hogy Isten mennyire kegyelmes: mikor az eltévelyedett nép bűnbánatot tart, Ő megkönyörül. Az Újszövetség már Isten országának meghirdetésével kezdődik: Ő elküldi Jézust, aki helyreállítja ember és Isten megszakadt kapcsolatát. A bűneset után eltorzult és kificamodott Isten-ember, ember-ember, illetve az ember és a teremtett világ kapcsolata Jézusban gyógyulni kezd.
Amikor Isten országáról beszélünk, az több annál, mintsem hogy bűnbánatra juthatunk és a bűnből megtérve örök élet vár minket. A Krisztust követők a Szentlélek által arra hívatottak, hogy Isten uralmát hirdessék még a legkilátástalanabbnak tűnő helyzetekben is, miközben az Ő országának rendje szerint élik életüket. Isten gyermekei így válnak missziói közösséggé és jellé környezetükben. Az egyház küldetése az, hogy belépve Isten országának valóságába, megbékélve Istennel és egymással, felvállaljuk a felelősséget, amit Isten a teremtett világ felé nekünk ad. Ebből a felelősségből következik, hogy az egyház lényegi természetéhez tartozik az előítéletek feloldása és az evangélium hirdetése, mely folyamatosan sugárzik tagjairól.
Forrás: Cigánymissziós Módszertani Füzetek II. / Teológiai alapelvek (2016)
Új keretek
„A misszió egy felkapott szó lett, pozitív töltéssel, de kevés mögötte a tartalom” – Harmathy András, a szentendrei református gyülekezet lelkipásztora azt szeretné, ha a misszió abban az értelemben lenne jelen az egyházban, hogy mindenki tudja és ismeri a küldetést, amit be kell töltenie. „Számomra ez nem egy adalék az egyház életéhez, hanem az alapja. Fontos látnunk azt is, hogy Isten cselekszik: Isten küldi a fiát, a népét és a Lelkét, mi pedig ebben a küldetésben vagyunk benne.”
Ennek eléréséhez fontos lépcsőfoknak látja a továbbképzést, melyen a résztvevők átgondolhatják szerepüket a misszióban. A szentendrei lelkész szintén doktori címet szerzett már missziológiából, mégis fontosnak érzi, hogy időről időre újra elmélyüljön ebben a témában. Erről így beszélt: „Úgy érzem, ahol misszióval foglalkoznak, és ahol ezt lehet tanulni, ott a helyem.” Számára azért jelent sokat ez a sorozat, bár évtizedekkel ezelőtt már tanulta mindezt, folyamatosan motiválja, hogy fejlődhet. „Nem kell kidobnom, amit eddig tanultam, észreveszem, hogy mindennek van helye és olyan keretet kapok hozzá, amiben minden összeilleszkedik” – tette hozzá.
Segítség a döntésben
Szabó Árpád Csaba Biharugrán szolgál lelkészként, emellett a körösnagyharsányi református gyülekezet helyettes lelkésze. Mikor jelentkezett a képzésre, az motiválta, hogy jobban megismerje önmagát, szolgálatát és lehetőségeit, hogy így még jobban megérthesse, milyen feladatra hívta el Isten.
„A legutóbbi alkalmon lépésről lépésre haladva vizsgáltuk meg a Szentírás tekintélyét, a hermeneutikai kérdéseket és magát a prédikációt. Új nézőpontokat kaptam” – foglalta össze az első képzésen tapasztaltakat. Mint mondta, jó néha letenni a feladatokat, feltöltődni és tanulni, majd megerősödve hazatérni. Emellett nagy segítségnek tartja, hogy az előadások és beszélgetések során bárki felteheti kérdéseit, jelezheti észrevételeit.
„Szeretném megtalálni azt az ideális metódust, amiben tovább tudok fejlődni és tanulni, esetleg egyéb képesítést szerezni” – mondta, majd hozzátette, hogy igen komoly tudásanyagot adtak át az előadók, amit szeretne majd beépíteni eddigi ismereteibe. „Nagy kérdésem, hogy szeretnék-e komolyabban foglalkozni a missziológiával, vagy csupán kiegészíteni ezzel lelkipásztori tevékenységemet – vallotta be a lelkész. – Jelenleg úgy érzem, szeretnék ezzel sokkal többet foglalkozni, de még nem tudom, milyen keretek között. Ez a képzés segít meghozni a döntést.”
Megújuló szemlélet
„Jövőre lesz húsz éve, hogy a lelkészi pályán vagyok, ez pedig elég idő ahhoz, hogy az ember beismerje: érdemes újratanulnia bizonyos dolgokat” – vallja Édes Árpád. A kiskunhalasi lelkipásztor szerint jó lehetőség, hogy a teológiai és hermeneutikai kérdéseket ezen a továbbképzésen egy előadó segítségével gondolják át, ő ezen az úton mindig megtalálja azokat az inspiráló pontokat, melyek arra késztetik, hogy tovább haladjon.
Édes Árpád úgy látja, gyülekezetében vannak fontos hagyományok, de emellett folyamatosan megjelenik az igény a megújulásra. A közösség vezetőjeként elengedhetetlennek tartja, hogy frissítse ismereteit, ennek legjobb módját pedig abban látja, hogy saját maga is megújuljon szolgálatában. „Amit itt hallunk, egy megújuló szemléletet ad, melyet például jól tudok majd használni a bibliaiskolában, amit tartani szoktunk” – tette hozzá.
A lelkipásztor abban látja a missziológia erejét, hogy azokat a dolgokat fogja össze, amit a teológia és a tudomány felölel. „Ennek legnagyobb előnye, hogy segít integrálni azt a sokfelé forgácsolódott valóságot, amit a modern élet és a modern lelkipásztori élet jelent. A missziológia segít abban,hogy szerteágazó lelkipásztori munkánk során összeszedettek legyünk” – fogalmazott.
Helyreállító szemlélet
A hároméves képzés előadója Michael W. Goheen kanadai református missziológus. Mint elmondta, a missziológia iránti elköteleződése a gyülekezetplántálással kezdődött, majd Lesslie Newbigin munkássága volt rá nagy hatással. Úgy látja, a nyugati kultúrán kívüli világban a missziót középpontba helyezik, azonban Európában, Ausztráliában vagy Észak-Amerikában egyszerű tevékenységgé vált, ami része, de nem a középpontja az életnek.
„Keresztyén hitünk alapja Jézus Krisztus személye és örömüzenete, ami azt jelenti, hogy az evangélium magába foglalja az egész teremtett világ újjáteremtését és helyreállítását” – fogalmazott az előadó. Szerinte ez Isten országának távlatába helyezi az életünket, mivel az egész történelem Isten országáról szól, aminek beteljesedése a teremtett világ helyreállítását hozza el. Ennek a szemléletnek négy elengedhetetlen eleme van: az evangélium, a történet, a misszió és a misszió találkozása a kultúrával.
Legfontosabb üzenete a képzésen résztvevők számára is az, hogy ezt a „négyes dinamikát” miként tudják lelkészként, helyi közösségek vezetőjeként érvényre juttatni az egyházban, a közösségeket is bevonva. A jövőre nézve fontosnak látja, hogyan lehet ennek fényében újragondolni a teológiai oktatás minden területét, ugyanakkor annak felismerését is, hogy a régi gyülekezeti, egyházszervezeti és ökumenikus struktúrák hol és hogyan akadályozzák a missziót.
„A legfontosabb kérdés: miként lehet a hitből fakadó missziói szemléletet közelebb vinni az emberekhez?” – hangsúlyozta Michael Goheen. „Mindehhez elengedhetetlen, hogy az olyan hagyományos egyházakban, mint a Magyarországi Református Egyház is, központi szerephez jusson a missziói szemlélet – gyülekezeti szinten, az egyházai struktúrában és az egyházkormányzatban egyaránt.”
Úgy látja, ha az egyházvezetők a gyülekezeti szolgálatban és az igehirdetésben is magukévá teszik ezt a látásmódot, az alapja lehet annak is, hogy az egyháztagok túllássanak saját közösségük határain, odaforduljanak a körülöttünk élőkhöz, tanúskodjanak az örömüzenetről, valamint – ettől elválaszthatatlanul – az igazságosságot és az irgalmat munkálják.
Farkas Zsuzsanna, fotó: Vargosz