Lassan három éve már annak, hogy először egy asztalhoz ültek Budapesten a Kárpát-medence ifjúságával dolgozó lelkipásztorok, ifjúsági munkások, hogy öltönyben, nyakkendőben tárgyaljanak az együttműködés útjairól. A félévenkénti találkozások során megoldódtak a nyakkendők – a közös munka közösséggé kovácsolta a bizottságot. Az együttműködésnek számos gyümölcse van: idén már második alkalommal imádkoztak végig egy éjszakát Kárpát-medence szerte a fiatalok, a tatai Csillagpont szervezésébe a határon túli ifjúsági szervezetek is bekapcsolódtak, és az idén nyáron Balatonszárszón tartott Konfi+ konferencián is együtt dolgozott a GeKIB közössége, nem is beszélve arról, hogy a bizottság tagjai rendszeresen szolgálnak egymás rendezvényein. A határok leomlottak – az ifjúsági munkában mindenképp. A rendszeressé vált találkozások, közös projektek mellett azonban megfogalmazódott néhány másik fontos igény: a lelki és szakmai feltöltekezésé és továbbképzésé. Aki látott már valaha bizottságot – van belőle szép számmal az egyházban –, az érti, mit jelent, ha egy bizottság trénereket hív magához, hogy ne csak tanácskozzanak, hanem fejlődjenek is a szakmájukban. Így most Mályiban élménypedagógia, kiégésfelmérés és önismereti tréning, illetve szervezetfejlesztési, tárgyalástechnikai képzés is várta a résztvevőket.
Egyre személyesebbek ezek a találkozók
Minden lelkipásztor emlékezhet arra, milyen volt a görög- és héberórák világából egy falusi gyülekezet ifjúsági alkalmába csöppenni, és szembesülni azzal, hogy a lelkész ufónak számít a fiatalok között. A generációk közötti szakadékok egyre csak mélyülnek – a fiatalok sokszor már egy-két év korkülönbség esetén sem értik meg egymást, vagy már akkor sem, ha nem ugyanolyan okostelefont használnak. A technikai fejlődés egyre inkább szétszakítja a közösségeket, pedig a fiatalok igenis igénylik a kortárs csoport jelenlétét. Belátható: az ifjúsági munka igen kemény dió. Sokaknak ez leginkább csak szélmalomharc – pedig az egyház jövője a fiatal nemzedékben van. Számos tapasztalat és tanulási lehetőség van készen az egyház különféle ifjúsági szervezeteiben, amelyekre viszont sokszor idegenkedve tekintenek a gyülekezetek, illetve a teológiák. A MEKDSZ senkiföldje, a Bethániások szektások – ilyen és ehhez hasonló előítéletek élnek még mindig sok református ember fejében. Az ifjúsági munkával foglalkozók palettája valóban széles, céljuk viszont egy: Krisztushoz vezetni a fiatalokat. A GeKIB tagjai bíznak abban, hogy feloldódik majd ez az idegenkedés: ennek érdekében felkeresik majd a teológiákat programjaikkal, amelyeket tapasztalatszerzési lehetőségként kínálnak fel a teológusoknak, hogy Erdélytől Kárpátalján át a Felvidékig bármilyen táborba eljuthasson, aki tapasztalatra vágyik.
Így nézhet ki a tökéletes ifjúsági munkás
A találkozó egyik nagy kérdése az volt, milyen is a tökéletes ifjúsági munkás. Fergetegesen gitározik, prédikál, sportol, de sörözik is, jól használja az internetet, képzi magát és szervez, lelkigondoz, mindemellett példaértékű családi életet él, rendben tartja az adminisztrációt, pályázatokat nyer, lelkes, a világegyetem összes filmjét és csoportos munkamódszerét ismeri, jólöltözött és olvasott, sosem alszik, de sosem kialvatlan – csak pár az elvárások közül. Ha valaki ezt tényleg így akarja csinálni, nagyon hamar kiég – különösen, mert nem fog tudni sehol feltöltekezni. Ha nincs egyensúly munka és feltöltekezés között, arra rámegy az ifjúsági munkás, a családja és a közössége is. Ennek megelőzéséről beszélt Járay Márton MEKDSZ-titkár, aki hangsúlyozta: fontos elvonulni, önvizsgálatot tartani, megtalálni a határokat. A kiégés nem a személy, hanem a környezete hibája – egy rossz munkáltató alatt hamar kiégnek az alkalmazottak. Az ifjúsági munkás önmaga munkáltatója, aki ráadásul folyamatosan a kirakatban él. Ahhoz, hogy az ifjúsági szolgálatban érzett lángoló szerelemből ne legyen megfásulás, fontos a folyamatos visszajelzés, önvizsgálat, az elcsendesedés Isten előtt, aki szolgálatba állított. Erre alkalom is volt a találkozón – érezhetően jobbkedvűen folytatódott a munka a rövid, egyéni lelkigyakorlatok után.
Járay Márton a feltöltődés fontosságáról beszélt
A GeKIB a miskolci Vissza a világba! iroda munkájával is megismerkedett, ahol több mint 13 500 fiatal fordult meg a Kontrasztkiállításon – közülük nagyjából negyvenen vissza is járnak a közösségbe. Az irodában lelkipásztor, szociális munkás és többek között gyógymasszőr is foglalkozik a kamaszokkal, akiknek táborokat és újabban főzőklubot is szerveznek, ugyanis sokuk szülei egyáltalán nem főznek nekik. Este P. Tóth András, a Láthatatlan Egyetem munkatársa tanított tárgyalástechnikát a résztvevőknek, akik egy izgalmas játékban azt is kipróbálhatták, hogyan érzi magát egy szervezetben egy felső- és középvezető, illetve a szervezet önkéntesei. A feszített munkanap végén elkészítették a 2013-as Kárpát-medencei ifjúsági naptárat, valamint bemutatkozott Valla Gábor, a Csillagpont koordinátora, és szó volt a Kárpát-medencei önkéntes háló kialakításáról is.
Találkozunk Gyalun!
Egy közösség minősége abban mérhető, hogy mennyire képesek felszabadultan nevetni együtt. Az esti beszélgetésekben a 2017-es reformáció ünnepét tervezve egészen sok vad ötlet merült fel – a kérdéssel együtt, hogy milyen állat is a gekib. A válasz még várat magára. Egy azonban biztos: a reformáció ötszázadik évfordulóján Facebook-forradalom lesz. A résztvevők a találkozó végén elmondták: mindenki számára felszabadító volt őszintén beszélni a megfáradásról, új módszereket tanulni, mindezt olyan emberektől, akik jól ismerik az egyházat, de egyben a nem egyházi módszereket, stratégiákat is. Nincs mese, a fiatalok kiszúrják a kamut. Kiszúrják a megfáradt ifivezetőt. Szükség van közösségre, ahol lekerülhetnek a nyakkendők, és előkerülhetnek a problémák, nehézségek. Ahol előkerülhetnek az ifjúsági munkások, mint emberek. Legközelebb Gyaluban, jövő februárban.
Bagdán Zsuzsanna, képek: Sipos József