Idén egy napra esik valamennyi felekezetnél az ünnep, de ritkán van ez így. Történelmi áttekintés az okokról.
Miért nem ugyanazon a napon van minden évben húsvét?
Röviden válaszolva azért, mert a negyedik században megállapították, hogy a húsvétnak a tavaszi napéjegyenlőséget követő első teliholdhoz kell igazodnia. (A napéjegyenlőség olyan napot jelent, amely során a nap és az éjszaka ugyanolyan hosszú. Évente kétszer, tavasszal és ősszel van ilyen nap.)
A bővebb válasz: az Újtestamentumból következik, hogy Jézus halála és feltámadása a zsidó pészahhal összefüggésben áll. Máté, Márk és Lukács evangélisták szerint Jézus utolsó vacsorája pészah vacsora volt. János szerint Jézus pészah napján halt meg. Akkoriban viszont a zsidó pészahot bibliai meghatározás szerint az „első hónap 14. napján” ünnepelték. A zsidó hónapok mindig újholdkor kezdődtek, azaz a 14. nap a telihold napja volt. Az első hónap neve Nisan volt, ami a tavaszi újholddal kezdődik. Más szóval: a pészahot a tavaszi napéjegyenlőség utáni első teliholdkor ünnepelték, így egy változó ünnep volt. Ahogy az korai forrásokból kiderül, ennek már akkor az volt a következménye, hogy különböző régiókban a keresztyének húsvéti ünnepüket különböző időpontokban ünnepelték. A 2. század végének környékén voltak olyan egyházak, amelyek a húsvétot a zsidó pészah napján ünnepelték, függetlenül attól, hogy ez vasárnap volt-e vagy sem; míg más egyházak következő vasárnap ünnepeltek. A 4. század végén négy különböző módszer létezett, ami alapján a húsvét dátumát számították. Ebben a helyzetben a 325. évi niceai zsinat megpróbált egy egységes megoldást megállapítani, ami a pészah idejével való kapcsolatot megtartotta. Így véglegesen rögzítették, a húsvét változó időpontját, amely a tavaszi napéjegyenlőséget követő telihold utáni első vasárnapra esik.
Miért léteznek a mindenhol érvényes niceai szabályok ellenére a keresztyénségen belül különböző dátumok, amelyeken Krisztus feltámadását ünnepeljük?
Először is meg kell jegyezni, hogy a niceai zsinat után is maradtak különbségek a húsvét időpontját illetően, hiszen a zsinat arról semmit nem nyilatkozott, melyik módszerrel kell számolni a telihold és a napéjegyenlőség betöltését. A mai helyzet mögött rejlő lényeges nehézség a 16. században jött létre, amikor a Kr. e. 46-tól érvényes Julianus-naptárt felváltotta a Gergely-naptár. Eltartott egy ideig, mire minden állam alkalmazkodott ehhez a naptárhoz (Görögország például csak a 20. század elején vette át ezt a rendszert.). Az ortodox egyházak azonban napjainkig a Julianus-naptárt használják a tavaszi napéjegyenlőség és a rákövetkező telihold kiszámítására. Így hiába azonos a számítás módja – ők más időpontot kapnak.
Miért került egyáltalán sor a Gergely-féle naptárreformra? Szükséges volt?
A XIII. Gergely pápa által bevezetett naptárreform azért volt szükséges, mert az akkoriban érvényes Julianus-naptár nem felelt meg a csillagászati valóságnak. Azaz, a tavaszi napéjegyenlőség csillagászati szempontból már megtörtént, noha a naptár szerint március 21-én kellett volna betöltenie. E mögött egy alapvető probléma rejlik. A csillagászati év – az az idő, ami alatt a Föld egyszer megfordul a nap körül –, nem pontosan 365 nap, hanem 5 órával, 48 perccel és 46 másodperccel hosszabb ennél. Mivel azonban a mindennapi élethez szükséges, hogy az évet egyenlő időszakokra lehessen felosztani, ezt a problémát a szökőévek beiktatásával lehet áthidalni.
Mi a különbség a Julianus- és a Gergely-naptár között?
A két naptár közötti különbség pont abban a kérdésben rejlik, hogyan oldják meg a már említett szökőévek problémáját. A Julianus-naptár ezt minden negyedik évben egy szökőnappal számolt. Így azonban végül a Julianus-év 11 perccel és 14 másodperccel hosszabb lett a Föld valós napkörüli forgásidejénél. Ez pedig olyan hatást gyakorol, hogy a csillagászati helyzet és a naptári számítás 128 év után egy nappal különböznek. A tényleges napéjegyenlőség például ekkor egy nappal korábra esik, mint ahogy azt a naptár állítja. A Gergely-naptár megpróbálta ezt úgy kijavítani, hogy lerövidítette az átlagos naptári évet. A szabály, amit erre bevezettek az volt, hogy – a Julianus-naptár szökőszabályától eltérően – azok az évek, amelyek száma maradék nélkül 100-zal, de 400-zal nem oszthatóak nem kaptak szökőnapot. A szökőnapok így kialakult alacsonyabb számával a Gergely-naptár közelebb került a csillagászati valósághoz, mint a Julianus, noha ez sem volt tökéletesen pontos: a naptár és a csillagászati helyzet közötti különbség itt csak 26 másodperc. Így hogy egy teljes napnyi különbség jöjjön létre, 3600 évnek kell eltelnie. Napjainkban a Julianus-naptár a Gergely-naptárhoz képest 13 napot késik. 2100-ban ez már 14 nap hátrány lesz. Ez azt jelenti, hogy a napéjegyenlőség dátuma, ami március 21-ben van meghatározva és amitől ugyebár a húsvét időpontja függ, a Julianus-naptár szerint arra a napra esik, amely a Gergely-naptár szerint április 3.
A két dátum között tehát mindig két hét eltérés van?
Nem. A két időpont közötti eltérés minden évben különböző. Akár 5 hét is lehet. Azon a tényen kívül, hogy a napéjegyenlőség időpontja 13 nappal eltér, még azt is figyelembe kell venni, mikor lesz telihold. Nevezetesen, ha a telihold a két naptár szerinti napéjegyenlőség közötti 13 napon belül van, akkor az ortodox húsvét későbbre esik. Ehhez azonban még egy nehézség kapcsolódik, hogy a napéjegyenlőségen kívül, tehát a napon kívül a hold is szerepet játszik. A Julianus-naptár a telihold bekövetkeztét az úgynevezett metonikus ciklus segítségével számítja, ami egy 19 éves ciklus, amely szerint minden tizenkilencedik évben a holdfázisok ugyanarra az időpontra esnek. Mivel azonban ez a számítás sem pontos, eltolódások jöjjek létre. Ha ezek a két naptár szerinti napéjegyenlőség közötti különbséghez hozzáadódnak, az ortodox húsvét akár öt héttel a nyugati húsvét utánra is eshet.
Mikor esik a két dátum egybe, úgy mint idén?
Akkor esnek egybe, mikor a napéjegyenlőség utáni telihold olyan későre esik, hogy az a Julianus-naptár szerint is a március 21. utáni első telihold. Ez rendhagyó esetekben történik. Az utóbbi években gyakran esett mégis meg: 2001-ben, 2004-ben és 2007-ben, majd 2010, 2011, 2014 és 2017 során is ez történik, azután azonban legközelebb csak 2034-ben.
Miért ünneplik a húsvéti eltérés ellenére egyes ortodox egyházak a karácsonyt a nyugati egyházakkal együtt?
A karácsony minden egyház számára változatlan időpontú ünnep és minden egyházban (az örmény kivételével) december 25-ben állapították meg. Mivel azonban az orosz ortodox egyház, a szerb ortodox egyház, a jeruzsálemi patriarchátus és az grúz ortodox egyház a Julianus-naptárt követik, ők a karácsonyt a Gergely-naptár szerinti január 7-én ünneplik. A görög ortodox, a bolgár ortodox egyház, az antiochiai és alexandriai patriarchátus, a román ortodox egyház azonban a Gergely-naptárt követik (a húsvét számításának kivételével) és a karácsonyt a nyugati egyházakkal együtt ünnepelik. Az örmény apostoli egyház az egyetlen, amely a karácsony eredeti, január 6-i dátumát megtartotta. Ezen az ünnepen egyúttal Jézus keresztelését is ünneplik.
Vannak törekvések a két húsvéti időpont összeegyeztetésére?
Voltak és vannak ilyen törekvések. Mindenekelőtt a 20. század elején vetődött fel a kérdés több okból. 1902-ben III. Joachim konstantinápolyi pátriárka kezdeményezett párbeszédet az ortodox egyházak között annak érdekében, hogy nagyobb egység jöjjön létre a keresztyének között. Amikor 1923-ban a görög parlament bevezette a Gergely-naptárt, az állam és az ortodox egyház között konfliktus alakult ki. Nem utolsósorban emiatt hívtak össze 1923 májusában pánortodox kongresszust, amely átvizsgálta a Julianus-naptárt, hogy pontosabb csillagászati helyzetre törekedjen. Ez után az úgynevezett melitiani naptár után az év csak két perccel lett hosszabb, mint a csillagászati napév. Egy napnyi eltérés pedig körülbelül 45000 éven belül keletkezne. Ezenkívül a számolások Jeruzsálemre és nem Greenwich-re vonatkoznak. Ezzel pedig ez a naptár a legpontosabb eddig. Bevezetése az ortodox egyházakon belül leginkább például a görög és a román egyházban vezetett feszültségekhez. Azóta a téma szüntelenül a pánortodox konferenciák napirendjén szerepel
Ezzel egy időben megkezdődött a téma világi területen való tárgyalása. Az üzleti világban elkezdtek egyszerűbb és értelmesebb számítást keresni. 1928-ban a brit parlament elfogadta az úgynevezett Húsvét-aktát, amely azt célozta meg, hogy a húsvétot egy előre rögzített vasárnapra, április második szombatját követő vasárnapra tegyék. Azonban ezt csak a keresztyén egyházak egyhangú támogatása után vezették volna be.
1923 körül a Népszövetség felvette a kérdést és a „a kommunikációs és közlekedési technikai tanácsadó bizottság elé utalta. Ők azonban egy új naptárt akartak bevezetni világszerte, ami az évet egyenlő hosszúságú hónapokra osztotta, ami azt okozta, hogy egy-két nap a hét hétnapos-ritmusa mellett még kellett, a hiányzó idő kiegyenlítésére. A húsvét időpontjára vonatkozóan a brit megoldást javasolták, az egyházak véleményét is kikérték. Az eredmény pedig az lett, hogy a legtöbb protestáns egyház a gyakorlati keresztyénség együttes keresztyén tanácsán keresztül fix dátum mellett döntött. A konstantinápolyi ökumenikus tanács válasza pedig úgy szólt, hogy noha „az ortodox egyházak egy olyan naptárt részesítenének előnyben, amely a hét folytatólagosságát megtartja”, nyitottak egy rögzített húsvéti dátum iránt, feltételezve, hogy az egy vasárnap és hogy minden keresztyén egyház elfogadja. A római katolikus egyház elsőként azt válaszolta, hogy csak egy ökumenikus zsinat tudná a kérdést rendezni. Néhány évvel később határozottan elutasító válasz érkezett a Vatikánból.
Ezek a próbálkozások, amelyeket a Népszövetség utódintézményeként az ENSZ átvett, véglegesen 1955-ben omlottak össze, miután az Egyesült Államok az új naptár ötletét elutasította, a lakosság vallási okokból való ellenállásától való félelmében.
A helyzet ezután csak a második vatikáni zsinat után változott, amely a Szent Liturgiáról szóló alkotmányában kijelentette, hogy a római katolikus egyház szavazzon meg egy közös változó vagy rögzített időpontot, ha sikerül egy közös megoldást találni minden egyház részéről. Ekkor az Egyházak Világtanácsa újra felkarolta a problémát és 1965-67 között felmérte tagegyházai álláspontját. Az eredmény szerint minden egyház készen állt arra, hogy a húsvétot egy közös időpontban ünnepeljék. Azonban a nyugati egyházak többsége egy rögzített dátumot szeretett volna, az ortodoxok egy közös változó időpontot részesítettek előnyben a niceai zsinat szabályainak alapján. 1975-ben a kérdés felkerült a nairobi közgyűlés napirendjére, miután a római katolikus egyház az Egyházak Világtanácsánál arról érdeklődött, nem lehetne-e ezzel a közgyűléssel összefüggésben valami együttes cselekvést vállalni. A tagegyházak további megkérdezése megerősítette az első kutatás eredményét. A közgyűlés világosan kijelentette, hogy a döntést csak az egyházak maguk hozhatják meg és nem az Egyházak Világtanácsa. Ebben a helyzetben egy specifikus javaslat nem tekinthető előremozdítónak, bár a további munka kívánatos lenne.
Ezek után az ortodox egyházak első zsinatmegelőző pánortodox konferenciájukon, 1976-ban elhatározták, hogy amilyen hamar csak lehet, tartanak egy konferenciát, amire 1977-ben Chambésy-ben sor is került. Ezen a konferencián mindenek előtt azt a problémát emelték ki, hogy feszültségekhez vezetne, ha a niceai szabályokat feladnák. Ehhez hasonlóan a konferenciát 1982-ben megismételték és a revíziót egy másik időpontra halasztották, ami Isten akarata szerint erre alkalmasabb lesz.
Az Egyházak Világtanácsában a kérdés 1997 után merült csak fel újra. Mindkét részleg (istentisztelet és spiritualitás; hit és egyházi alkotmány) a végrehajtó bizottság felkérésére Aleppóban, Szíriában szervezett konzultációt. Emellett kidolgoztak egy konkrét javaslatot, amely a niceai szabályok megtartására vonatkozik a napéjegyenlőség és telihold számításakor visszanyúl a pontos csillagászati adatokra, amelyeket manapság már ki lehet számítani.
Eddig miért nem ültették át gyakorlatba ezt a megoldást?
Ortodox részről az 1977-es és 1982-es előzsinati konferencián felmerült viták máig ismétlődnek. A probléma abban rejlik, hogy a csillagászati számítás használata nem jelent semmilyen változást azon egyházak számára, akik a Gergely-naptárt használják. Mivel az ortodoxok a történelem során az olyan egyházszakadásokkal kapcsolatban, amelyek a naptárreformnak köszönhetően következtek be, fájdalmas tapasztalatokat szereztek – ezért ebben a helyzetben nagyon óvatosak. Az a javaslat mindenesetre, hogy a nyugati egyházak az ortodox húsvét dátumával kiegyezzenek, nyugati részről szintén kevésszer vetődik fel.
www.oikumene.org/Somosfalvi Orsolya