Kimondott kimondatlan kérdéseink – Siba-Rohn Hilda, a Budai Református Egyházközség lelkésze gyereknevelésről szóló sorozatának második része.
Sok szülő vágya, hogy gyermeke egészséges mintákat, szilárd értékrendet sajátítson el, mire felnő. Mindannyian azt kívánjuk, hogy gyermekünk tudjon különbséget tenni érték és értéktelenség között, tudja, hogy mit jelent a valódi emberi kapcsolat, mi az élet értelme, tudja, hogy honnan jön és hová tart, tudja, hogy feladata van ezen a világon. A Biblia arról tesz bizonyságot, hogy az életpéldákat nemcsak otthon, a családban sajátítják el a gyermekek, hanem az őket körülvevő közösségben, leginkább úgy, ha a szüleikkel együtt vesznek abban részt.
A következőkben arról olvashatunk, hogy mit ad a keresztyén közösség, mit jelent Isten családjában felnőni.
1. A bizalom megtapasztalása
Az igazi keresztyén közösségben a kapcsolatok bizalomra épülnek. A gyermekek megtapasztalják, hogy a keresztyén közösségben, gyülekezeti kiscsoportokban az emberek bíznak egymásban, nem kell félni, hogy becsapnak, kihasználnak vagy szándékosan rosszat tesznek velünk. Itt olyan barátokra lehet szert tenni, akikben meg lehet bízni, akiknél segítséget, jó szándékot tapasztalnak. A gyerekek itt megtanulnak jóindulatot elfogadni és jóindulattal lenni mások iránt. Ez a tapasztalás elkíséri őket akkor is, ha a mindennapi életükben bizalmatlansággal, ellenségeskedéssel, rosszindulattal találkoznak.
2. Imádság
A gyerekek megtapasztalják, hogy a keresztyén közösségben az emberek imádkoznak egymásért. Ha valaki beteg, gyászol, nehéz terheket cipel, a közösség tagjai hordozzák. Mintát és útmutatást kapnak arra nézve, hogy az emberek, a gyülekezet családjai itt összetartoznak, mint egy családban, és együtt állnak Isten előtt, hordozva egymás terheit és osztozva egymás örömében. A mi családunk is imádkozik másokért és mások is imádkoznak értünk.
3. Egység a különbözőségben
Az igazi keresztyén közösségben az emberek elfogadják egymást, akkor is ha különböznek életkorban, mentalitásban, bőrszínben, társadalmi hovatartozásukban, érdeklődési körükben. Megtapasztalják, hogy a közösségben nem rekesztenek ki senkit, nem csúfolnak, nem bántják egymást az emberek. Nemcsak anya és apa hisz Istenben, hanem más apukák, anyukák, gyerekek is, fiatalok és idősek. A gyermekünk megtapasztalja, hogy ő is ebbe a közösségbe tartozik, megerősödik az identitása, az életének az alapja. Megtapasztalja, hogy a közösségben az emberek összetartoznak, és mindenki Krisztust követi, egy cél felé tart.
4. A közösség értékrendje
A gyerekek hamar megtapasztalják, hogy az igazi keresztyén értékrend olyan dolog, amihez mindannyian alkalmazkodunk otthon is és a közösségben is. Nem teszünk olyat, amit magunknak nem kívánunk és elvárjuk, hogy mások se tegyenek olyat velünk, amit maguknak nem kívánnak. Mivel Isten parancsai szerint próbálunk élni, ezek a szabályok mindannyiunkra vonatkoznak. A közösség így nevelő erejével egészséges mintákat nyújt a gyermekeink számára.
5. Az életet érdemes megosztani
A gyermek példát lát arra a közösségben, hogy az életet, a javakat, az erőnket, adottságainkat érdemes mások javára fordítani. A közösségben megtapasztalják a gyerekeink, hogy vannak, akik önzetlenül szolgálnak, adnak abból, amit ők is úgy kaptak, olyanoknak, akik nem a családjukhoz tartoznak. A gyerekek korán megtapasztalják, hogy ők is hasznos tagjai a közösségnek, ők is tudnak adni, szolgálni másoknak, ez erősíti az önbizalmukat, értékességtudatukat.
6. Az élet Isten ajándéka
A gyerekek a keresztyén közösségben pozitív életszemléletet látnak. Pesszimizmus, önzés, negatív, romboló hírek helyett Isten újra és újra arra hív, hogy meglássuk az élet szépségét, reménységét, hálát és örömöt tapasztaljunk meg és lássuk meg, hogy minden fájdalma ellenére az élet ajándék. A keresztyén közösség az élet mellett áll ki, a rombolással, értéktelenséggel szemben. Míg a világban sokszor nemet mondanak a gyengére, sikertelenre, betegre, öregre, addig Krisztus követői igent mondanak az emberi életre, akármilyen törékeny is.
7. Isten nem mond le rólunk
A közösség megtanítja nekünk, hogy az életnek van értelme. Az embertársaink szeretetén keresztül Isten szeretetét tapasztaljuk meg. A gyermekeink megtanulhatják, hogy akármilyen nehézségeken megyünk is át, akármilyen sötéten látjuk is az életet, biztosan tudhatjuk, hogy Isten nem mond le rólunk, hanem számon tart minket és Övé az utolsó szó.
8. Isten munkatársai vagyunk
A közösségben megtanuljuk, hogy nem véletlenül születtünk. Isten feladatra hív minket, munkatársai vagyunk, szükség van az erőnkre, imádságunkra, szolgálatunkra, tudásunkra, tálentumainkra, hogy Őt és felebarátainkat szolgáljuk ebben a világban. Az életünk magasabb célra rendeltetett, ami önmagán túlra mutat.
Közösséghez tartozni jó. Jézus kezdettől fogva erre hívta a tanítványait és a keresztyének kezdettől fogva közösségben gyakorolták a hitüket és adták át a következő generációknak. Szeretettel várunk minden gyermekes családot gyülekezetünkbe, csoportjainkba.
Siba-Rohn Hilda
Forrás: budai református gyülekezet
A sorozat korábbi részei:
1. Kimondott kimondatlan kérdéseink