A konferenciát Aaron Stevens, a Skót Misszió lelkésze és Acsai Balázs, a Kalunba Nonprofit Kft. társalapítója nyitotta meg. A civil szervezet által képviselt menekültek közötti misszió a gyülekezetben kezdődött és onnan fejlődött tovább, hogy valódi segítséggé válhasson a rászoruló családok számára. A konferencia legfontosabb céljául az tűzték ki a szervezők, hogy az egyházak megszólalásait egy új mederbe tereljék társadalmi kérdésekben. A migráció kérdésében az elmúlt hónapok során élesen különvált az állami és a civil oldal véleménye, azonban sokszor hiányzik a párbeszéd és a közös útkeresés. A kettő között valahol megtalálható az az egyházi aspektus, amelyet a szervezők eddigi integrációs gyakorlatuk során következetesen képviseltek, de ami csak a közösségek aktívabb szerepvállalásával érvényesíthető. „A felelősség egy másik szintje, amikor felvállaljuk azoknak a sorsát, akikért dolgozunk és gyakorlati módon is képviseljük őket. Erről próbál szólni ez a konferencia” – mondta köszöntőjében Acsai Balázs.
Egyházi szerepek
Politikus egyház címmel tartott előadást Bóna Zoltán, református lelkész, melyben az egyház társadalmi szerepvállalásának a lehetőségeit, annak legfőbb kérdéseit mutatta be. „A társadalmi párbeszédben fontos tisztázni, hogy hogyan lehet helyesen értelmezni az egyházat, mint szereplőt, mi ebben a kérdésben az egyház önmeghatározása és mik azok a legfőbb szempontok, melyeket bármiféle megszólaláskor tisztázni kell a megszólaló személynek, vagy közösségnek önmagában is.” Rávilágított, hogy a „harcoló egyház” kifejezés nem radikális gondolatokra épül, hanem mindenkit hív a hit harcának megvívására. Arra a harcra, melyben minden hívő ember részt vesz egyénileg és közösségben is; arra a harcra, melyet valójában a gonosz ellen vív a világ.
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) regionális képviselője, Montserrat Feixas Vihé
„Az egyház nem tud nem reagálni a politikai kérdésekre, mert része a társadalomnak és missziós területe az egész világ. Fontos ezért, hogy megfelelő válaszokat fogalmazzon meg a mindenkit egyformán érintő kérdésekre, és akkor is 'beszéljen', hirdesse az Igét, ha arra nem tűnik alkalmasnak az idő. Azonban a 'harcoló egyház' szava nem egyenlő Isten szavával, ez az isten igéjének a – Szentlélek segítségül hívásával való – hirdetése, amelyet a jobbra taníttatás elfogadásnak a készséges alázata kísér. Az egyház kiadhat nyilatkozatokat az élet különböző területeire nézve, de ezek soha sem üzengetések, hanem elsősorban az egyház tagjaihoz szólnak, de a világhoz is hiszen általában nem látható e kettő éles határa."
„Az Úr néha azt akarja, hogy menjünk ki a pusztába, de legtöbbször mégis arra hív, hogy menjünk be a városba a poliszba. Az igét szóval és tettel kell hirdetnünk" – foglalta össze az egyház küldetését a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának volt főtitkára. "
Egyházi Menedék
A meghívott előadó, Bernhard Fricke az egyházak megszólalásának egy lehetséges alternatíváját ismertette. „Sokszor azt mondják, hogy az elmúlt hónapok krízishelyzetet teremtettek a társadalomban. Azonban nem a társadalom van krízishelyzetben, hanem maguk a menekültek” – kezdte előadását Bernhard Fricke evangélikus lelkész, a berlini Egyházi Menedék Egyesület elnökségi tagja.
A nyári események és a menekültek érkezése új feladatok elé állította Németországot és németországi egyházakat. Erre a helyzetre egy különleges válasz az „Egyházi menedék”, mely egy bejegyzett ökumenikus mozgalom. Ennek résztvevői úgy fogadnak be menekülteket a gyülekezeteikbe, hogy felelősséget vállalnak értük, megvédik őket a kitoloncolástól és segítik őket menedékjoghoz jutni – a törvényi kereteket tiszteletben tartva. Ennek természetes velejárója, hogy ennek részesévé válnak azok a gyülekezeti tagok is, akik maguktól talán nem vállalnák fel ezeknek a kérdéseknek a súlyát. Így azonban közösségi döntés nyomán terjedhet a mozgalom és egyre több emberhez eljut a segíteni vágyás, illetve azok a problémák is, melyekről hallgat a politika. A mozgalomhoz hozzátartozik, hogy soha sem egy egész csoportot fogadnak be, mindig egyéni döntésekről van szó, melyek egyéni megoldásokat kívánnak. Ez nem politikai állásfoglalás, hanem segítségnyújtás a nehéz időkben.
Balra: Bóna Zoltán, középen: Bernhard Fricke
Bernhard Fricke arra is kitért, hogy a menekültek érkezése új víziókat vet fel az európai közösségi politikában. Szerinte a keresztyén embereknek különösen fontos túllátni azon, hogy a menekültek eltérő kultúrából érkeztek és más szokásokat hoznak magukkal, mert a legfontosabb az élet védelme. Hosszútávon érdemesnek tartja átgondolni, hogy lehet újra értelmezni a dublini egyezményt és miként teremthetnek a kormányok biztonságos utakat Európába.
„Akkor eljönnek napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek az Isten országában” – idézte az evangélikus lelkész Lukács evangéliumának 13. részéből a 29. verset, majd hozzátette, hogy két fő küldetése van egy keresztyén embernek: megvédeni a rászorulókat és hatással lenni a fontos döntések meghozatalára, mert csak a társadalom tudja megváltoztatni a társadalmat. A németországi egyházi menedékmozgalom egy közös döntéssel kezdődött, amikor egyértelmű állásfoglalás született arról, hogy nem engednek visszatoloncolni egy palesztin csoportot háború sújtotta országukba. Ez az egy döntés fejlődött aztán tovább és alakította ki azt a mozgalmat, mely egyre népszerűbb Európa szerte. Kiemelte, hogy minden egyes döntés arról, hogy megvédenek egy ember, akinek erre szüksége van, az a gyülekezetek, mint közösségek döntése és nem a „nagy egyházé”.
Az egyház szerepe nem csak abban rejlik, hogy gondoskodnak a menekültekről és segítik őket, hanem abban is, hogy lassan megváltoztassák az emberek gondolkodásmódját. Természetes dolog, hogy az emberek félnek az ismeretlentől, de ugyanilyen természetes közelíteni is egymáshoz a különböző szokásokat és jellemeket, mert ez alakítja majd a jövőt. „Remélem, együtt majd egy új Európát építhetünk föl!” – zárta a gondolatébresztő konferenciát Bernhard Fricke.
A résztvevők közös elkötelezettségüket fejezték ki az iránt, hogy a felvázolt alapokon keressék az előrelépés lehetőségeit. A konferencián képviselte magát az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága, valamint a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal is.
Farkas Zsuzsanna, fotó: Diósi Máté