Október 28-án átadták a Magyar Honvédség vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandárjának legújabb imahelyét. A nyitott kápolna a dandár Kulturális és Rekreációs Igazgatóságának helyszínén, a Stefánia Palota – Honvéd Kulturális Központ kertjében kapott helyet. Az ünnepélyes átadáson részt vett Kun Szabó István vezérőrnagy, a Honvédelmi Minisztérium társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára; Baráth Ernő ezredes, a Magyar Honvédség Vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár megbízott parancsnoka; Jákob János dandártábornok, protestáns tábori püspök; Berta Tibor ezredes, a HM Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke; Papp Bálint György iparművész, az imahely tervezője; valamint a dandár vezető állománya.
Álomból valóság
A katonák számára nem idegen a hitük megélése, számukra természetes dolog, hogy a koronaőrök és palotaőrök áldással indulnak szolgálatba, és az is, hogy egy-egy imateremben szolgálat közben is elcsendesedhetnek. A dandár minden laktanyájában van már olyan imaterem, ahová szolgálat alatt pár percre betérhetnek a nyugalomra vágyók és ahol elcsendesednek mindennapi komoly feladataik közben. Az ő lelkükben fogalmazódott meg először a vágy, hogy a Stefánia Palotában is legyen lehetőségük egy ilyen helyen megpihenni és lelkük csendjében fordulni az Úrhoz, hisz a Honvéd Kulturális Központnak helyet adó palota mindig is rendkívül népszerű kulturális célpont volt a szolgálatot teljesítő katonák és családjaik, nyugállományú katonák és a hadiözvegyek körében.
„A Stefánia Palota már több, mint 120 éve a pezsgő élet és a kultúra szimbóluma volt a katonák számára, egy olyan oázis, ahová a megpihenni vágyó emberek bármikor bejöhettek – hangsúlyozta a múlt fontosságát Kun Szabó István vezérőrnagy. – Ezt ismerte fel mára az útókor is, ezért lehet ez az imahely újra menedék, ahová bárki betérhet a város zaja elől.” Fontos helyszín a dandár katonáinak ez az aprócska épület a Palota kertjében, fontos számukra, hogy itt állhasson meg mindenki, aki megfáradt a szolgálatban, akinek sok feladat nyomja vállát vagy csupán szeretne elmondani egy imát. Az épület célja ezek mellett az is, hogy a házasulni vágyók itt köthessék össze életüket és innen indulhassanak közös útjukra – Isten áldásával. „Mindannyiunk lelkében ott van az igény a megnyugvásra, az ember lelke óhajtja, vágyja a szépet. E hely ennek a vágynak a megvalósulása” – zárta gondolatait a helyettes államtitkár.
A szövetség helyszíne
Jákob János dandártábornok gondolatai nyomán világossá vált, hogy az emberek lelkében mindig is komoly szerepe volt a szabad téri imádságnak. Ez természetes volt már a pusztai vándorlás korában is, amikor nem volt lehetősége a népnek állandó helyen imádkozni. Ők is keresték az olyan különleges és gyönyörű helyszíneket, kies réteket, ahol megpihenhetnek és áldozatot mutathatnak be az Úrnak. „Ezeken a szent helyeken közel érezték magukat a Teremtő Istenhez, ezért különös tisztelet övezte az áldozóhalmokat, mintha a mennyország egy darabja jelent volna meg ott” – mutatott rá a protestáns tábori püspök. Bennünk is éppígy él a vágy a természet szépségei iránt és mi is pont ilyen nyílt szívvel tudunk a különleges helyek felé fordulni. A nyitott kápolna tervezésekor kifejezetten fontosak voltak ezek a gondolatok, hiszen nem lehet elég sokszor hangsúlyozni, hogy mennyi elszakíthatatlan szállal kötődünk a múlthoz. „Adja Isten, hogy valóban azzá válhasson e gyönyörű forma, amivé küldetett, amivé építtetett. Az ide betérő, itt elcsendesedő ember számára legyen az Istennel való találkozás, a hűség kifejeződése és a szövetség megújításának helyszíne” – kérte az Úrtól Jákob János, majd Habakuk próféta könyvének 2. fejezetéből a 20. verssel kért áldást a kápolna tervezőire, állítóira és minden jelenlévőre: „Az Úr ott van szent templomában, csendesedjék el előtte az egész föld!”
Ahol jelen van az Úr
Berta Tibor ezredes Mircea Eliade A Szent és a profán című művéből hozott részlettel kezdte beszédét, azt a kérdést feszegetve, mi is a különbség a két dolog között. A szent helyek átlagosnak tűnnek, nem különböznek a többitől, de mégis több van bennük, mint ami látható. A modern kor embere is felismerte, hogy vannak helyek, melyek nagyobb jelentőséggel bírnak, mint mások; azt, hogy vannak helyek, ahol végső soron maga Isten van jelen. „Az ilyen helyek létrejötte nem nagy dolgokkal kezdődik, néha elég egy kósza gondolat, ami hosszú évek munkájával előhív valamit, ami szentté válik. Nagy öröm, hogy a kultúra és a szellemiség találkozóhelyén mostantól a hit megélésére is van lehetőség, hiszen az ember voltaképp a szent és megszentelt tárgyak közelségében való életre törekszik” – emelte ki a tábori helynök, majd megkérte a jelenlevőket, hogy az imahely különleges küszöbét átlépve gondoljanak azokra a bajtársaikra, akik nem lehetnek jelen, mert a határokon vagy távoli missziókban védelmezik hagyományainkat.
A nemzeti színű szalag átvágásával sok év álma vált valóra ezen a ragyogó október végi, színes délelőttön. A nyüzsgő város közepén most már van egy kivételes imahelye a honvédségnek a Stefánia Palota kertjében is, ahonnan majd megannyi új út veheti kezdetét, s ahova mindig visszatérhetnek az innen indulók.
Farkas Zsuzsanna, fotó: Dimény András