A közönséget Steinbach József dunántúli református püspök, a kulturális estet szervező Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának az elnöke az Október a reformáció hónapja elnevezésű programsorozat vezérigéjével köszöntötte: „Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek.” (Zsolt 96,3) Az egyházi vezető rövid igemagyarázatában rámutatott e szakasz aktualitására. – Bizonyosságunk van, mert Isten dicsősége azt hirdeti, hogy az Úr a világ és a történelem ura, aki megőrzi népét. Megváltásunk van, mert Isten dicsősége Jézus Krisztusban ragyogott fel, aki meghalt és feltámadt, aki e leghatalmasabb csodás tettben magához ölelte a vergődő emberiséget. Szolgálatunk van, mert mi, az ő népe, tudunk e csodáról, amelyet szelíd határozottsággal hirdetünk és élünk a világban – fogalmazott a püspök, aki szerint a reformáció ötszázadik évfordulójához közeledve, ’56 hőseire emlékezve és a világban zajló nagy és bizonytalan kimenetelű változások közepette hinnünk és vallanunk kell, hogy népünk és a világ számára is Jézus Krisztus megváltó munkájának az elfogadása az egyetlen megoldás.
Összhangkeresés
Trócsányi László Reformáció és rend címmel megtartott előadásában felidézte: sajátos, hogy a Biblia első öt könyve, a Tóra nagy része tulajdonképpen jogszabálygyűjtemény. A mózesi törvényekben vannak kultikus, polgári és büntetőjogi szabályok. Némelyik olyan szigorú, hogy ma is van, aki az Ószövetség Istenét kegyetlennek nevezi, és szembeállítja vele az Újszövetség irgalmas istenképét. Ez a hamis szembeállítás azonban az Ószövetség fundamentalista olvasatára épül, hiszen sem Jézus, sem az első tanítványok nem fordultak szembe sem a zsidó, sem a római állam- és jogrenddel. Mégis, vagy talán épp ezért, az akkori világ két legfejlettebb jogrendszere együtt ítélte halálra Jézust, majd üldözte tanítványait. Így kezdődik a keresztyénség és a jogállam találkozása. – A keresztyénségnek tehát a kromoszómáiban rejlik az állammal való potenciális konfliktus, az állam- és jogrenddel szembeni gyanakvás – fogalmazott a miniszter.
Ezzel együtt jár ugyanakkor a törekvés is az egyház részéről, hogy a lelki és a világi, politikai rendet valamiképpen összhangba hozza. Ennek az összhangnak a keresése végigkíséri a keresztyénség történetét.
Reformáció és szekularizáció
Trócsányi László kitért arra, hogy a lelki és világi tekintély közötti ellentét a középkori Európában is fennmaradt, egyház és állam konfliktusa sokáig egyazon valláson és egyházon belül zajlott. A reformáció megjelenése azonban gyökeres változást hozott. A Nyugat ezerötszáz év után felekezetileg ismét plurálissá vált. Ennek pedig nemcsak teológiai, hanem közjogi és nemzetközi jogi következményei is lettek – hangzott el.
A reformáció korában az egymásnak feszülő valamennyi vallási és szellemi irányzat a Bibliára hivatkozva érvelt, és ez előkészítette az utat a szekularizáció számára. Ha ugyanis a vallási irányzatok rivalizálhatnak egymással Európában, akkor ezzel óhatatlanul relativizálódnak is. Ezzel pedig fokozatosan kiszorultak az állam és a jogrend alakításából – mondta a politikus.
A felvilágosodástól a totalitarizmusig
A felvilágosodás már társadalmi szerződéssel magyarázza az állam és jogrend eredetét. Újabb cezúrát az 1789-es francia forradalom jelentett, amelynek erős vallás- és egyházellenes éle volt. A rákövetkező két évszázad a szekularizáció, az állam és egyház szétválasztásának jegyében telt, idézte fel. Ez a folyamat a katolikus és a protestáns többségű államokban egyaránt végbement. A protestáns egyházak azonban kevesebb konfliktussal élték meg e folyamatot, mivel kevesebb helyen és rövidebb ideig voltak államegyházi szerepben.
Az inga azonban továbblendült: a totalitárius rendszerek, a fasizmus, a nácizmus és a kommunizmus az egyházakban már ellenséget, a szívek és elmék feletti uralom megszerzésének akadályát látták.
Kettős cél
Magyarországon a rendszerváltás kora a szellemi pezsgés és az útkeresés ideje lett a társadalomban és az egyházakban egyaránt. A vallás- és lelkiismereti szabadság biztosítása és az állam és egyház szétválasztása megkérdőjelezhetetlen alapelvvé váltak. E légkörben született meg az 1994. évi IV. törvény, amely európai összehasonlításban szinte példátlanul liberális szabályozást valósított meg, hangzott el.
Ez azonban teret engedett a visszaéléseknek is, szögezte le Trócsányi László. – A 2011-ben elfogadott új törvény megalkotásakor kettős cél lebegett a jogalkotók szeme előtt: egyrészt ne csorbuljon a vallás szabad gyakorlásának és az egyházak, vallási közösségek önszerveződésének joga, másrészt az állam szuverén, de jogállami módon eldönthesse, hogy mely egyházakkal, vallási közösségekkel kíván együttműködni bizonyos közfeladatok ellátásában – fogalmazott a politikus.
Ismeretes – tette hozzá –, a hatályos törvény megjárta a strasbourgi emberi jogi bíróságot és a magyar alkotmányosság fórumait is. Állam és egyház kapcsolatában a jogalkotó „még nem mondta ki az utolsó szót, és talán nem is lehet ilyet kimondani”. Az egyensúlyt lelki és világi rend között nem lehet egyszer és mindenkorra megfogalmazni, mondta a miniszter.
Egyházi zene, népzene, színjáték
Az eseményen közreműködött a Központi Református Kórus Berkesi Boglárka és Erdélyi Dániel vezetésével, fellépett a kibővített Jobbágy-kvartett és a csángó népzenét játszó Servet zenekar, valamint kórusának és színjátszóinak műsorával mutatkozott be az Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium és Kollégium.
Tóth-Máthé Miklós kapta az idei Rát Mátyás-díjat
A gálaesten Novotny Zoltán, a Protestáns Újságírók Szövetségének (Prúsz) elnöke Rát Mátyás-díjjal tüntette ki Tóth-Máthé Miklós írót, aki 1936-ban született Tiszalúcon. Sárospataki, debreceni, diósgyőri diákévei után elvégezte a Színművészeti Főiskolát, majd közel tíz évet töltött színpadon Veszprémben, Békéscsabán, Győrött, valamint Budapesten a Thália és a Vígszínházban. Azóta íróként él, több mint harminc kötete jelent meg. Több műfajú szerzőként ír novellákat, kisregényeket, regényeket, drámákat és verseket is. Mindezek mellett rendszeresen publikál a Reformátusok Lapjában és a Confessióban. – Életművéből szirtként emelkednek ki a protestáns hátteret vállaló, abból táplálkozó, veretesen szép magyar nyelven megírt történelmi regényei és drámái. Mint például a Megszámlálta futásodat című műve Károli Gáspárról, Az Isten trombitája Méliusz Juhász Péterről, A szabadság nótáriusa Ráday Pálról, az Élet zsoltárhangra Szenczi Molnár Albertről, vagy a Kossuth papja Könyves Tóth Mihály lelkészről – méltatta a Prúsz elnöke a díjazottat, aki válaszában elárulta, hogy „együtt érző ösztönzésként” tekint a díjra jelenlegi nehéz munkája, egy Kálvin-regény írásának a folytatásához.
Reflap/MTI, fotó: Vargosz
A cikk megjelenik a Reformátusok Lapja 2016. október 23-i számában.