A vallásosságukról, felekezethez tartozásukról nyilatkozók között a 2001-es 17,8 százalékosról alig két százalékkal, 15,9 százalékra csökkent a reformátusok aránya a 2011-es népszámlálás most közzétett első adatai szerint. Az abszolút számokat tekintve jelentősnek tűnik a csökkenés, a lakosság több mint negyede azonban nem is nyilatkozott felekezeti hovatartozásáról. A jelentésről és annak részleteiről a közeljövőben részletesebb tájékoztatást is tervezünk adni, az első adatokat Duráczky Bálint szociológus segítségével próbáltuk elemezni.
A 2011-es népszámlálás első, nagycsütörtökön közzé tett adataiszerint 1 153 442 ember vallotta Magyarországon reformátusnak magát a felmérés alkalmával. A teljes lakosságon belül 11,6 százalék volt a reformátusok aránya. Jelentős a csökkenés a tíz évvel korábbi, 2001-es népszámlálás adataihoz képest: akkor 1 622 796 reformátust tartottak számon, ami a teljes lakosság 15,9 százalékát tette ki. Százalékosan kifejezve a változás 28,2 százalékos csökkenést jelent tíz év alatt.
Ha területileg nézzük az adatokat, akkor csak megyei arányokat tudunk vizsgálni, a református egyházszervezetet tükröző egyházkerületi bontású adatok egyelőre nem állnak a rendelkezésünkre. A legnagyobb mértékű csökkenést Jász-Nagykun-Szolnok megyében (a csökkenés 38,2 százalékos, 26 ezer fővel kevesebben vallották magukat reformátusnak, mint tíz évvel korábban), Békés megyében (36,3 százalék, 26 ezer fő), Budapesten (34,5 százalék, 77 ezer fő) és Csongrád megyében (34,4 százalék, 15 ezer fő) rögzítette a népszámlálás. De az összreformátus országos adaton felüli volt a magukat reformátusnak vallók arányában tapasztalt visszaesés Hajdú-Bihar megyében (32,9 százalék,77 ezer fő), Heves megyében (32,9 százalék, 15 ezer fő), Tolna megyében (32 százalék, 9 ezer fő), Fejér megyében (31 százalék, 20 ezer fő) Borsod-Abaúj-Zemplén megyében (30,2 százalék, 58 ezer fő), Baranya megyében (30,1 százalék, 11 ezer fő), illetve Komárom-Esztergom megyében (29,3 százalék, 13 ezer fő).
A legkisebb mértékű csökkenést a magukat reformátusnak vallók tekintetében Győr-Moson-Sopron megyében (13,1 százalék, 2 ezer fő), Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében (19,9 százalék, 48 ezer fő) és Zala megyében (21,5 százalék, 2900 fő) rögzítették a népszámláláskor. De a teljes reformátusságot érintő csökkenésnél kisebb arányú volt a visszaesés Pest megyében (22,4 százalék, 39 ezer fő), Bács-Kiskun megyében (23,9 százalék, 14 ezer fő), Vas megyében (24,4 százalék, 2300 fő), Somogy megyében (26,3 százalék, 9 ezer fő), Nógrád megyében (26,7 százalék, 1500 fő), és Veszprém megyében (28 százalék, 12 ezer fő).
A magukat vallásosnak vallók számának csökkenése azonban nemcsak a reformátusokat érintette. A 2011-es népszámlálás adatai szerint 3 871 881 katolikus él Magyarországon, 31,4 százalékkal kevesebb, mint tíz évvel korábban (akkor 5 558 961 katolikust számoltak). Az összlakosságon belül 38,9 százalékos a katolikusok aránya, ez 2001-ben 54,5 százalék volt. Az evangélikusok 214 965-en voltak a mostani népszámláláskor, ez 29,2 százalékkal kevesebb a 2001-es 304 705-höz képest. Az evangélikusok az eggyel korábbi felméréskor a teljes lakosság majdnem 3 százalékát tették ki, a mostani adatfelvételkor már csak a 2,16 százalékát. A más vallási közösséghez tartozók száma azonban a 2001-es 96 760-ról 167 231-re, 72,8 százalékkal nőtt. Ők a korábbi 0,9 százalékkal szemben 2011-ben a magyarországi lakosság 1,68 százalékát tették ki.
Az egyházhoz, felekezethez nem tartozók száma jelentősen nőtt: 1 483 369-ről 1 806 409-re, arányuk a teljes lakosságon belül 14,5 százalékról 18,1 százalékra.
A változások lehetséges okairól, körülményeiről még lejjebb szólunk, de érdemes kitérni arra a változásra, ami a vallásosságukról egyáltalán nem nyilatkozók számát érinti. Ugyanis 2001-ben a lakosság 10,8 százaléka, vagyis 1 104 333 fő nem válaszolt a kérdezőbiztosoknak erre a kérdésre. Ugyanez 2011-re a majdnem a 2,5-szeresére, vagyis a felmértek 27,1 százalékára nőtt – mutatott rá Duráczky Bálint az MRE Egyház-Szociológiai Bizottságának titkára, a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) munkatársa.
Ha a nem válaszolókat kiszűrjük, vagyis csak azokon belül nézzük az egyes felekezetek arányát, akiknek a hovatartozásáról egyáltalán tudunk valamit, akkor egészen más képet kapunk. Ezek szerint ugyanis 2001-ben a válaszolók 17,8 százaléka volt református,míg tíz évvel később 15,9 százalékuk. A visszaesés tehát 1,9 százalékpont, vagy másképp: 10,6 százalékos (az összlakosságnál látott 28,2 százalékossal szemben). A katolikusok aránya így a tizenkét évvel ezelőtti 58,2 százalékról 51 százalékra, az evangélikusoké 3 százalékról 2,5 százalékra esett a válaszolókon belül. Az egyházhoz, felekezethez nem tartozók aránya 16,3 százalékról 22,9 százalékra kúszott fel.
A változások okairól szólva Duráczky Bálint kiemelte, a kérdezőbiztosoknak más kérdést kellett feltenniük 2001-ben és mást a legutóbbi felméréskor. A tizenkét évvel ezelőtti kérdőívben ennyi szerepelt: „Vallása, felekezete: ". Míg 2011 októberében a következő kérdésre kellett felelnünk: „Mely vallási közösséghez, felekezethez tartozónak érzi magát?"
A szociológus rámutatott, hogy a korábbi kérdés egyértelműen egy „hideg", „kemény" adatra irányul és arra az is egy felekezet nevével válaszolhatott, akit például néhány hónapos korában megkereszteltek, de ezzel gyakorlatilag le is zárult a kapcsolata az adott közösséggel. Ezzel szemben a 2011-es megfogalmazás sokkal inkább kötődésre, egy érzelmi viszony meglétére kérdez rá.
Döbbenetesnek mondható az a változás, ami a nem válaszolók számában következett be. Duráczky Bálint szerint erről a majdnem 2,7 millió emberről nem tudjuk, hogy vallásosak-e vagy ha igen, milyen vallásúak, és miután volt olyan válaszlehetőség, hogy felekezeten kívüli, ezért ez a több milliós tömeg éppen ugyannyira lehet vallásos, mint nem.
Ehhez a nagyarányú változáshoz hozzájárulhatott, hogy sokáig úgy volt, a vallásosságra vonatkozó kérdés nem fog szerepelni a 2011-es népszámlálási kérdőívben. Az előző kormányzat nem szerepeltette volna ezt a kérdést, és az ekörül zajló párbeszéd felerősítette azokat az érveket, miszerint a vallásosság magánügy, és így nem való a népszámlálásra. Ezek az előzmények pedig hozzájárulhattak a nem válaszolók számának ilyen nagymértékű növekedéséhez.
A szociológus úgy véli, a népszámlálási adatok alakulásában lehet szerepe a módszertani hatásnak, vagyis a kérdésfeltevés változásának, valamint a válaszadással kapcsolatos kételyek felerősödésének, de ezekkel a hatásokkal együtt is valódi csökkenésről van szó, ami mindenképp feladatokat jelent a református egyház számára.
A jelentésről és annak részleteiről a közeljövőben részletesebb tájékoztatást is tervezünk adni, illetve a témában illetékes Egyház-Szociológiai Bizottság elemzéseit, kutatásait követően az elkövetkező hetekben, hónapokban a témával többször is foglalkozni kívánunk.
Csepregi Botond