Nagyszabású tárlat nyílik 2017 tavaszán a Magyar Nemzeti Múzeumban a reformáció ötszázadik évfordulóján. A kiállítás egyik református kurátorával, Fogarasi Zsuzsával, a kecskeméti Ráday Múzeum igazgatójával beszélgettünk a részletekről.
Mit lehet tudni a jövőre tervezett országos kiállításról?
Az áprilisban megnyíló országos reformációs kiállítás a reformáció máig ható jelentőségét hivatott bemutatni. A kiállítást a múzeum, a református és az evangélikus egyház közösen szervezi meg és állítja össze. A kurátorokat is e szerint választották ki: két evangélikus és két református muzeológus, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum egyik munkatársa a fő felelősei a kiállításnak. Természetesen rajtunk kívül még sokan dolgoznak a tárlaton.
Milyen tárgyak kerülnek erre a közös kiállításra?
Érkeznek tárgyak a saját egyházi gyűjteményeinkből, Debrecenből, Pápáról, Sárospatakról, Kecskemétről és Budapestről, de a kiállítási tárgyak többsége nem innen kerül ki, sőt, többségük egyáltalán nem ismert. Lesznek olyan tárgyak, amelyek gyülekezetekből kerülnek a múzeumba, és még sosem voltak kiállítva. Természetesen az anyag jelentős részét a magyar, nem egyházi múzeumból, könyvtárból (OSzK, MTA Könyvtár, Magyar Nemzeti Galéria, Szépművészeti Múzeum) kölcsönzött tárgyak adják. Fontosnak tartjuk, hogy a magyar protestáns területekben gondolkozunk, így lesznek tárgyak a Felvidékről, Erdélyből és a Délvidékről, illetve külföldi gyűjteményekből is.
Mit láthatnak majd a kiállítás látogatói?
Mondok először olyat, amit sajnos nem láthatnak majd: ez Bocskai István koronája. Ezt nagyon szerettük volna bemutatni Magyarországon református kurátortársammal, Gáborjáni Szabó Botonddal. A koronát Bécsben őrzik a Schatzkammerben, és még sosem adták át kiállításra. Mi mindent elkövettünk, hogy ez változzon, de nem sikerült, és ez sajnos most nem az osztrákokon múlt. Bemutatunk majd egy különleges, Lőcséről származó oltárképet, valamint egy utrechti szószéket is. Ez azért is fontos, hogy a látogatók értsék: a reformáció vallásilag és liturgikusan is folyamat. Jelentősebb kiállítási darabok érkeznek majd a kolozsvári unitárius egyháztól is.
Felhívással éltek a protestáns gyülekezetek felé. Mit kérnek tőlük?
Azt is láttatni szeretnénk a látogatókkal, hogy a reformáció ma is élő dolog. A reformációt ma a protestáns gyülekezetek képviselik, így hozzájuk fordulunk. Azt kérjük, hogy egy oldal terjedelemben mutatkozzanak be, írják le az általuk fontosnak tartott múltbéli történéseket, azt, hogyan élnek most, és írjanak a jövőképükről is: üzenjenek a reformáció majdani hatszázadik évfordulóját ünneplőknek! A szövegeket és a digitális képeket a reformacio500@hnm. hu címre várjuk január 10-ig. Reméljük, hogy ez az összeállítás az egyházhoz nem kötődő embereket is megszólítja.
Reformáció 400
Legjellemzőbb módon kultuszépítéssel ünnepelték elődeink a reformáció négyszázadik évfordulóját – mondja Fogarasi Zsuzsa. Ahogy kibontakozott a Kossuth- és a Széchenyi-kultusz a 19. században, úgy indult el a Luther és Kálvin-kultusz is, aminek talán maguk a reformátorok se örültek volna. A kecskeméti Ráday Múzeum őriz például egy zenélő Kálvin-képet, amely a reformátor születésének és a reformáció négyszázadik évfordulójának idején készült. – Kérdés, hogy milyennek fogja majd látni az utókor a mi évfordulói megemlékezéseinket – teszi hozzá.
Hegedűs Márk
Az interjú megjelent a Reformátusok Lapja 2016. november 27-i számában.