Aranyunk és ezüstünk nincsen, mint ahogy tömjén és mirha sem áll rendelkezésünkre, de ezektől sokkal több, ami van, és ez a hit, amivel mi is megszólalhatunk, mint Péter a templom Ékes-kapujában: „a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!” Karácsonykor Istennek engedelmes gyermekei bűnbánattal végig kísérhetik a megtett utat. Szembesülni kell a tékozló fiú ínséges állapotával, amikor távol az atyai háztól gyötrelmes esztendők múltak. Félelmetes napok emlékeztetnek, amikor éhezett a test, és haldoklott a lélek. Pedig az atyai ház már megvolt. Isten gondoskodott arról az első karácsonykor, hogy a sötétben tévelygő ember Jézusban az Atyát lássa, és hajlékához kívánkozzék. Isten, hogy jelenléte bizonyos legyen és összetéveszthetetlen, elküldte Krisztus Jézust, hogy Benne Őt lássuk, és Hozzá kívánkozzunk. Szentlélek által Igéjével örökéletre elválasztott sereget gyűjtött, ennek vagyunk a tagjai úgy, hogy kötelességünk legyen az ingyen kapott ajándékainkkal való szolgálat mások javára. Karácsony az eltávolodott és ellenszegülő ember elesett állapotból való megmentésének ünnepe. A megmentett ember, akit az Atya magához ölel hazaérkezésének pillanatában, már nem élhet úgy tovább, hogy ne érezze az üdvösségre vezető örömben saját megnövekedő készségét a még távol lévők hívogatására és befogadására. Egyházunk, gyülekezetünk és hívő családjaink aggodalommal gondolnak arra, hogy a sokasodó gondok között miként fogják önmagukat is fenntartani, a romlás veszedelmei között az övéiket megóvni.
Karácsony a megmenthető ember ünnepe. Az Éden-kertből kiűzött ember számára az átkozottá lett földön kihirdetett szeretet ünnepe. Isten mindenek felett szeret, mert békességet hoz a földre a jóakaratú embernek. Ilyen jóakaratú emberek áldozatát fogja Isten igénybe venni, hogy az erősödő egyház, a gyarapodó gyülekezet és a biztonságban élő család karácsonya példaadó ünneppé váljon.
Áldó Istenünk szentelje meg ünnepünket Krisztus Jézusban!
Nagyvárad, Karácsony hava
Csűry István
a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke