2017. február 5-én felmérő úton voltunk Moszulban. Az út apropóját az Iszlám Állam (IS) uralma alól felszabadított Kelet-Moszulban újrakezdődő élet problémái és az általános körülmények felmérése adták.
A várost számos ellenőrzőponton keresztül, engedélyek birtokában lehet csak megközelíteni. A város felé vezető utolsó 50 kilométeren gyakorlatilag nincs egyetlenegy ép épület sem, a golyónyomokkal tarkított és kifosztott lakóházak tartoznak a szerencsésebbek közé. Az ipari, kereskedelmi, közigazgatási épületek fölrobbantva, kiégve, kifosztva. Aknamentesítés után tulajdonképpen mindent újjá kell építeni az alapoktól. Ennek legfőbb oka, hogy az Erbil-Moszul út mentén jobbára keresztény és síita települések voltak, amelyeket az IS módszeresen elpusztított, lakóit elüldözte, az ott maradókat zaklatta, kivégezte. A szunni arabok sem jártak sokkal jobban.
A 2003 márciusában kitört iraki háború és az azt követő instabil időszak, a szíriai háborús helyzet elől Irakba menekültek, valamint az Iszlám Állam (IS) 2014 nyarán történt radikális térnyerése következtében humanitárius válsághelyzet alakult ki Irak területén. A viszonylagos biztonság miatt Irakon belül Iraki Kurdisztán területére érkezett a legtöbb menekült. Erbil, Duhok, Sulaymaniyah kormányzóságok területén a több mint egymillió regisztrált iraki belső menekült mellett kétszáznegyven-ezer szíriai menekült tartózkodott.
A moszuli épületek valamivel jobban jártak, bár lövésnyom nélküli, érintetlen épület itt sincs. Az infrastruktúra jelentős károkat szenvedett, az utakat bombatölcsérek tarkítják, a hidakat lebombázták, a középületeket fölrobbantották. Így jártak a minisztériumok és a Moszuli Egyetem épületei is. Még a mecsetek is jelentős károkat szenvedtek, és ép autót sem látni sehol.
Mivel a házak túlnyomó része lakható maradt valamennyire, valamint az elmúlt két év alatt, az IS uralma alatt is lakottak voltak, az élet viszonylag gyorsan helyreállt, természetesen a rendkívül korlátozott lehetőségeknek megfelelően. A boltok újra kinyitottak, az utcákat ellepték az árusok. A vízhálózat gyakorlatilag megsemmisült, az ENSZ napi 1300 köbméter vizet szállít be lajtoskocsikon. A helyi közkutak sáros vize 200 literenként 4000 dínárba (1200 forint) kerül. Emberi fogyasztásra alkalmatlannak tűnik, de a jelentések szerint használják.
A vízhiány ellenére – ami jelenleg a legnagyobb probléma Moszulban – élelmiszerhiány nincs. A város elektromos rendszere összeomlott, minden generátorokról működik, ezért az üzemanyag a legjobban keresett javak közé tartozik.
Az Ökumenikus Segélyszervezet az elmúlt években több segélyakcióval is támogatta az Iszlám Állam elől menekülő keresztény és más kisebbségekhez tartozó családokat a helyszínen. A szerepvállalás, illetve Magyarország humanitárius és nemzetközi fejlesztési tevékenységének elősegítése érdekében az Ökumenikus Segélyszervezet 2016 júniusában a Külgazdasági és Külügyminisztériuma támogatásával létrehozta humanitárius képviseletét Irakban, Erbil központtal. A képviselet tevékenységének célja, hogy további nemzetközi források bevonásával humanitárius és fejlesztési programok valósulhassanak meg a térségben a belső menekültek és menekültek ellátására. A Magyar Kormány felajánlásai között szerepel az is, hogy Magyarország 5 millió euró értékben épít és üzemeltet majd kórházat Szíriában az újjáépítés során.
A látogatás során a Khadraa nevű negyedben jártunk, ott interjúvoltuk meg Mohammed Deja Adna-t, akinek a története tükrözi az egész konfliktust. Adna Sinjarból származó szunni arab, az iraki hadsereg katonája volt, a '80-as években Egyiptomban kapott katonai kiképzést. Sinjarban élt családjával, jezidi és keresztény szomszédaival. Az egységében is vegyesen voltak siíták, szunniták, jezidik és keresztények. Jelenleg Moszulban él, és egy nagyon minimálisan felszerelt kebabozót működtet. A beszélgetés első mondata az volt, hogy nincsenek szavai arra, ami történt.
Amikor az IS bevonult Sinjarba, az ott élők két órát kaptak, hogy elhagyják a várost, miközben a katonák elkezdték lemészárolni a keresztényeket és jezidiket. Őt és a családját több száz másik emberrel egy mecsetbe terelték azzal a céllal, hogy ott lemészárolják őket. Megjelent 7-8 IS harcos laptopokkal, amin a sinjari erőszak-szervezetek tagjainak voltak a nevei. Körülbelül 600 embert kerestek, aktív és leszerelt rendőröket, katonákat, a különleges erők és a titkosszolgálat embereit. Rájuk azonnali kivégzés várt. Akit a mecsetben megtaláltak közülük, azt kivégezték. Mielőtt rátaláltak volna Adna-ra, valaki bejött a mecsetbe, hogy Abu-Bakr al-Bagdadi (az IS vezetője) megkegyelmezett nekik, és majd elmehetnek - a rendőrök és katonák kivételével. Délután háromnegyed 4-kor és negyed 5-kor az iraki légierő légicsapást mért a mecsetre, több mint 60 ember meghalt az elsőben, többen a másodikban is. Adna is megsérült, de így legalább el tudott menekülni. Eközben az összes jezidi boltot kifosztották és lerombolták; majd az összes házat is kirabolták.
Adna családjával mindent hátrahagyva Moszulba menekült, ahol lakást bérelt és egy kisebb boltot nyitott. Három lánya közül az egyik Erbilben ápolónő, a másik Szíriában van a férjével, a harmadik még otthon lakik velük. A fiai a boltban dolgoznak.
Az IS uralmának két éve alatt a család megtört. Mindenki látott lefejezéseket az utcán, sokszor a saját barátaikét és szomszédaikét. A fiainak végig kellett nézniük, ahogy a barátaikat lefejezik. Mindent elvettek tőlük, sokaktól még a feleségüket is. Fizetést senki nem kapott. Mobiltelefon birtoklásáért halálbüntetés, a sharia által előírt hosszúságú nadrágnál hosszabb szárú viseléséért (vagyis ha a szára leért a földig) pedig 60 korbácsütés járt.
Felesége és lánya két évig nem hagyták el a lakást. Gyerekeinek azt sem engedte, hogy iskolába járjanak, mert nagyon félt attól, hogy az agymosás elfordítja őket a családtól és mártírhalálba kényszerítik őket. Megmutatta az iskolai könyveket. Az ötből három Korán értelmezés volt, egy tudomány és egy matematika. A matematika tankönyv olyan példákat tartalmazott:
"Ha 70 dzsihadista elindul, és csak 29 érkezik meg, akkor hányan haltak mártírhalált? Ha egy dzsihadista 48 rakétát csinált, és ebből 34-et lőtt ki a hitetlenek felé, akkor mennyi maradt neki?"
Az IS 7-8 éves gyerekeket toborzott, Adna családjában is próbálkoztak, de sikertelenül. A házuk előtt az alábbi eset történt. A szomszéd lánya férjhez ment, majd terhes lett. Terhessége utolsó hónapjában át akart menni a körülbelül 10 méterre lévő szomszédba. Testét, arcát nikáb borította, csak a szeme látszott ki. Ekkor lépett hozzá egy IS tag, és kérdőre vonta, hogy miért nem takarja el a szemét, majd fegyverrel megfenyegette. Ennek hatására a lány elvetélt ott azonnal, az utcán feküdt egyedül és senki sem mert segíteni neki. Végül a családja rátalált, és elmentek a sharia bíróságra az esettel. A bíró azt mondta, hogy amit tett az halal, vagyis tilos, és megérdemelte a büntetést.
A környéken lakott egy orosz dzsihadista is egy marokkói feleséggel. Az asszony mindenhova AK gépfegyverrel járt, és időnként lelőtt embereket. Semmit nem tudtak tenni ellene. Három hónappal ezelőtt, amikor megkezdődött az offenzíva, az IS a felkeléstől való félelmében újabb razziákat tartott, és minden kiképzett embert kivégzett. Adna a boltjában rejtőzött el és megúszta.
Adna az átélt borzalmak hatására látványosan megöregedett két év alatt. Iraki identitását elvesztette, a kormányzattól semmilyen segítséget nem kapott, nem hisz többé az állami szervekben. Legszívesebben hazamenne Sinjarba új életet kezdeni, de nem megy. Nem bízik senkiben, és meggyőződése, ha visszamenne, belátható időn belül újra elüldöznék onnan. Adományra nincs szüksége, az állását, az életét szeretné visszakapni és azt, hogy hagyják boldogulni. A nála elfogyasztott ebédet sem hagyta kifizetni hosszas próbálkozás után sem, azt mondta, azzal segítettünk, hogy ott voltunk és meghallgattuk. Hogy amit elmondott, az nem csak tinta lesz a papíron, hanem más emberekhez eljut majd.
Adna elkeseredett. Mivel Moszulban élte végig az IS uralmát, Erbilben kollaboránsnak tekintik, és ujjal mutogatnak rá, hogy az IS embere. A kórházban külön teremben vannak a moszuliak, Duhokba pedig be sem engedik az arabokat.
Az átélt borzalmak hatására feltehetően nincs olyan ember Moszulban, akinek ne lenne szüksége szakemberre...