Makovecz Imre 1935. november 20-án született, építészmérnöki diplomáját 1959-ben szerezte meg Budapesten. Első munkáit egy állami tervezővállalat, a SZÖVTERV alkalmazottjaként valósíthatta meg. Ez a vállalat vendéglátóhelyek felépítésére szakosodott, így Makovecz korai munkái a Dunántúlon találhatóak, mint például Velencén a Cápa vendéglő (1964) és Szekszárdon a Sió-csárda (1965). Már ekkor, a viszonylag kis alapterületű épületek esetében is a saját korában szokatlan, egyéni hangot szólaltatott meg, amely a népi építészetre úgy tekintett, hogy annak szellemiségét a megrendelői igényekhez tudta igazítani. Ebben az épülettípusban elért kimagasló munkásságát 1969-ben Ybl-Miklós-díjjal ismerték el.
Az 1970-es és 1980-as években elvégzett munkái közül, a „Bodrog parti Athénnak" is nevezett Sárospatakon megvalósult épületei érdemelnek kiemelt figyelmet. Bár funkciójuk és anyaghasználatuk eltér, de mind az alapvetően betont alkalmazó Bodrog Áruház, mind a fát, letisztult visszafogottsággal használó Művelődés Háza a városkép alakításában meghatározó szerepet foglalnak el.
Makovecz, a templomépítő
Makovecz Imre szakrális építészete átfogó, a felekezeti igényeken túlmutatva valósítja meg a templom azon szerepét, amely kapcsolatot teremt az ember és az Isten között. Szinte minden keresztény felekezet számára tervezett szakrális épületet, evangélikus temploma épült Siófokon, görögkatolikus temploma és adventista imaháza Csengeren, római katolikus temploma Pakson és Százhalombattán, valamint Csíkszeredán.
Makovecz Imre a következő szavakkal foglalta össze a templomépítészetről vallott elképzeléseit: „Én alapjainál kezdeném a dolgot. Azt mondanám, hogy a templom, az épület a benne lévő emberekkel, a szertatások eszközeivel nem illusztrál. A templom nem hasonlat. A templomnak ilyen értelemben nem szabad »szépnek« lennie. Újra elő kellene venni bizonyos egyszerű evidenciákat. Hogy a templom az Isten háza. Ha valaki ezt a szó legszorosabb értelemben elhinné egy másodpercre, akár sokadmagával, akár egyedül ül egy templomban, térdre kellene roskadnia, vagy talán még sokkal inkább szerzetesi szokás szerint arccal a padlóra kellene esnie. Nem tudok másból kiindulni, mint ebből."
Vargyas és Kolozsvár
Számtalan munkái közül kiemelt figyelmet érdemel két erdélyi református temploma, amelyek kapcsolatot mutatnak a helyi építészeti hagyományokkal. Vargyas kálvinista egyházközsége régi, középkori eredetű temploma helyett újat kívánt építeni. Makovecz Imre az eredeti templom kulturális örökségét kiemelve rajzolta meg a terveket, amely alapján a középkori templom töredékei egybeolvadtak a megvalósított épület új részeivel.
A templom felszentelése után pár évvel, a következő szavakkal emlékezett vissza ennek a munkájának a körülményeire: „.... nagytiszteletű úr azzal hívott fel, hogy van egy düledező imaházuk, és kellene a helyébe egy református templomot tervezni. Mire odaértünk, összedöntötték a faházacskát, és ott volt alatta a kora középkori templom alapja. Kiástuk a közepét meg a mellette lévő földet, és faragott köveket, a rózsaablak egy darabját és még sok minden mást találtunk. Akkor azt mondtam a nagytiszteletű úrnak: Na, most már tudjuk, mit kell csinálni. Elkezdtük felépíteni a középkori templomot egy darabig. Kapott új kalapot a fejére meg új tornyocskát is, és beépítettük a megtalált faragott köveket."
A másik említést érdemlő református temploma Makovecz Imrének Kolozsváron épült és az „Isten Csodáinak Temploma" nevet kapta. Az épület sarkain bástyaként jelenik meg négy torony, amelyek összetétele a középső nagyobb gúla mellett három kisebb tornyocskából áll. Az egyéni „makoveczi-ízt" mind a négy toronynál az egyedi sarokkialakítás adja. Ezen épületrészek két mandula formájú nyílása, bagolyszemekre emlékeztetnek. A tornyok talpazatánál megjelenő kváderköves kialakítás az erdélyi erődtemplomok, a négy fiálés lezárás pedig a Kolozsvárhoz közeli Kalotaszeg vidékén gyakori építészeti megoldást idézi.
A háromnyílásos fa keretezésű főbejárat egyszerre mutat a római birodalom idejétől elterjedt diadalívekre és a székely kapuk világára. Belső terében Makovecz Imre korai munkájának, a farkasréti temető ravatalozójának formai megoldására ismerhetünk. Mindkét épület faszerkezetének kialakítása a nézőben a tüdőket védő bordarendszerre emlékeztet.
Folytatódó életmű
Makovecz Imre életének utolsó munkája, amely keretbe foglalja életművét a 2010 októberében Kolontárt és Devecsert sújtó vörös iszap katasztrófához kötődik, ahol a helyreállításhoz lakóépületeket tervezett, és „megálmodta" a tragédia emlékére Devecser városában 2012-ben felszentelt ökumenikus kápolna megvalósítását.
Minden munkáján az igényes hozzáállás figyelhető meg, amely egyrészt az ősi múlt értékeit akarja közel hozni a XX–XXI. század emberéhez, másfelől új érték teremtésével olyan épületeket alkot, amelyek a természetes anyaghasználatuk okán is közel állnak az azokat használókhoz. Makovecz Imre születésének 80. évfordulója egyszerre késztet megállásra, hogy tisztelegjünk egy teremtő géniusz előtt, és elindulásra, hogy felkeressük a Kárpát-medence minden vidékét, Siófoktól Csengeren át Csíkszereda városáig, ahol megtalálhatók templomai.
Makovecz Imre több templomterve a 2011-ben bekövetkezett halála után várja, hogy az „alkalmas időben" megépüljön. Jelenleg a Budapest-Pesterzsébet-Szabótelepi Református Egyházközség és a Budapest-Rákoscsabai Református Egyházközség (rákoskerti ökumenikus templomáért –képünkön annak vázlata) folytat gyűjtést, hogy a megfelelő anyagi forrás rendelkezésre állása esetén elindulhasson az építkezés.
Millisits Máté