Nagy Barna 1909. május 15-én született Sárospatakon, ahol teológiai tanulmányait is végezte. Külföldi tanulmányútja során a kor legmeghatározóbb teológusaitól tanult, többek között Brunnertől és Brathtól. 1936-ban Debrecenben védte meg doktori disszertációját a „Theológia módszer problémája az úgynevezett dialektika teológiában" címmel.
1937-től a Sárospataki Teológiai Akadémián szisztematika teológiát tanított egészen 1952-ig, az intézmény felszámolásáig.
1954-ben a Budapesti Teológiai Akadémia rendszeres teológiai tanszékén helyezkedett el. Az 1956-os forradalom leverését követő megtorlások következtében megfosztották pesti katedrájától. A forradalom évében kapcsolódott be a nemzetközi Kálvin-kutatásba. Ennek során nagy szerepet vállalt Kálvin János kiadatlan prédikációinak sajtó alá rendezésében. Egyedülálló tehetséggel fejtette meg Kálvin gyorsírással lejegyzett publikációit és tette azt értelmezhető szöveggé. Munkája kiadására ötven évet kellett várni, amikor Erik A. de Boer holland teológiai professzor az elkezdett átdolgozást befejezte.
Barátja, Bodoky Richárd lelkipásztor e szavakkal emlékezett meg róla: „... Remek és sokoldalú nyelvtudása, széleskörű általános műveltsége szisztematikai és dogmatörténeti ismereteinek gazadag tárháza előfeltételévé lett annak, hogy egészen rövid idő alatt a XVI. századi magyar, sőt európai irodalomtörténetének legkiválóbb szakértői, legelső tudósai közé került."