Százhúsz évvel ezelőtt ezen a napon született Muraközy Gyula, a Budapest–Kálvin téri Református Egyházközség lelkésze.
Muraközy Gyula (Budapest. 1892. május 13. – Budapest. 1961. augusztus 31.) teológiai tanulmányait Budapesten és a francia Montau városában folytatta. Magyarországra történő hazatérése után kápláni (segédlelkészi) szolgálatot végzett, míg 1918 májusában a Kecskeméti Református Egyházközség lelkipásztorának választották. Az itteni működése közben huzamosabb időt töltött külföldön: 1919-ben Svájcban, 1923-ban és 1928-ban az Egyesült Államokban.
1932-től élete végéig - rövid megszakítással - a Budapest–Kálvin téri Református Egyházközség lelkipásztora volt. A Dunamelléki Református Egyházkerület 1936-ban tanácsbírónak, 1946-ban lelkészi főjegyzőnek választotta. A Református Élet című hetilap szerkesztője volt 1934-tól 1944-ig. A lelkészi szolgálata mellett számos verset is írt, amelyek közül Kálvin című verse „lényeglátó" tömörségről és komoly emberismeretről tesz tanúságot.
Millisits Máté
Muraközy Gyula: KálvinKét arca van: az egyik rám mered,
Mint büszke kőszirt, nyüzsgő völgy felett,
Lelkünkbe néző lelkiismeret.
Dacos, kemény arc. Gránitból faragták.
Tekintete végtelen szabadság.
Belécsonkulnak a gyilkos, balga szablyák.
Századok fölött virraszt egyedül,
Magányos, büszke csönd veszi körül.
Lelkén az óriások gondja ül.
A másik arca szenvedő, szelíd...
Hordozza titkon mások könnyeit,
S magányok mély völgyébe rejtezik.
Alázatos arc...Remegő gyerek...
...Amazt mi látjuk, földi emberek,
Ezt csak az Úr, a csillagok felett.