A mai Rákosfalva területét a XIX. század második felében kezdték kiparcellázni és beépíteni. Az itt lakók számára az első istentiszteletet 1897 nyarán tartotta Kovács Emil későbbi fasori lelkipásztor, özv. Panyi Ferencné házának udvarán. 1919-ig magánházak adtak helyet az istentiszteleteknek, az után pedig a (mai) Álmos vezér téri iskolában gyűltek össze istentiszteletekre.
Az önálló templom építésének gondolata a 20-as években merült fel az ekkor a Kőbányai Egyházközséghez tartozó gyülekezetben. A költségeket fedező adománygyűjtést és magát a templomépítést Hatolkay Kázmér lelkipásztor vezette. A templom kialakítására több tervvariáció is készült. Bár stílusuk különböző, elrendezésük hasonló: a templomtér alatt található a gyülekezeti terem (itt elsőként Budapesten!), a tornyot pedig jobb oldalt tervezték a templomhoz építeni. Az építkezés 1928. október 28-án indult, a főváros által adományozott telken, Frecska Imre építészmérnök a középkori formavilágot idéző tervváltozata alapján. A kivitelező id. Kecse Nagy Sándor vállalkozó volt. 1929. május 12-én dr. Ravasz László püspök szentelte fel, melynek 10. évfordulóján emléktáblát helyeztek el a karzat alatt.
A téglából épült templom külső kialakítása román kori és korai német gótikus építészeti elemeket tartalmaz. A templomtér hátsó részén karzat található, orgonával, mely a templommal egyidős. A liturgikus tér a 268 férőhelyes templom egyenes lezárású fala előtt kapott helyet, fából készült berendezéseit visszafogott díszítés jellemzi. A szószék hangvetője a magyar klasszicizmus formanyelvét idézi. Fölötte kerek színes üvegablak, Jézus vérének kelyhét ábrázolja.
szöveg, fotó: Millisits Máté
