„A református? Az száz, meg ezer, az mindenféle” – csattant fel a rá jellemző szuggesztivitással a pápai püspöki hivatal mediterrán hangulatú teraszán Köntös László még tavaly tavasszal. A dunántúli egyházkerület lelkészi főjegyzője arra a kérdésre válaszolt a fenti konfúz módon, hogy mégis hogyan határozná meg ő napjainkban a reformátusságot, vagy a reformátusság maga hogyan fogalmazná meg magát három bővített mondatban.
A kérdés azóta is foglalkoztatott, mert úgy tűnt, hogy bár a Szentírás, Krisztus primátusa, a sákramentumok, a reformátori tanítások és a református vallás alapjait megfogalmazó hitvallásos iratok szilárd alapot adnak a közösség önazonosságának, mégis: száz reformátust megkérdezve kilencvenkilenc megfogalmazást kapnánk a református identitás mibenléte után kutatva.
Újabb lökést egy nemrég megjelent véleménycikk adott, amelyet Dr. Sípos Ete Álmos adott közre a Parókia Portálon. A Biblia Szövetség főtitkára a népszámlálás kapcsán indított közegyházi kampányban megjelent önismereti teszttel kapcsolatos éles kritikáját fogalmazta meg, Tréfa vagy tragédia? címmel. A kifogásolt közegyházi teszt a népszámlálás nyakatekert, teológiailag vitatható kérdésére (Mely vallási közösséghez, felekezethez tartozónak érzi magát?) adott egy sajátos, a reformátusságot inkább kulturális kötődésként kezelő választ – kérdések formájában. A korábbi Nagyvárad téri nyugalmazott lelkész a teológiai megalapozatlanság mellett azt kifogásolta, hogy a „húsz kérdésből egyetlenegy sem (!) utal arra, amit református identitásnak nevezhetnénk.”
2009. május 22., Debrecen
Az állítás világosan azt implikálja, hogy létezik egyetlen jól körülírható, ma is létező református identitás. Ezzel azonban szembemennek már említett, az inkább töredezett, sokféle református identitásokról szerzett, többé-kevésbé megalapozott tapasztalataink.
A kérdés, probléma, ha fogalmazhatok így, természetesen jóval továbbmutat az egyébként is lezárult népszámlálás esetén vagy egy ilyen konkrét nézetkülönbségen. Önmagunk és identitásunk megfogalmazása mindig időszerű feladat. Innen egyetlen gondolati lépés vezetett ahhoz, hogy kitűzzük: elindítunk egy olyan, párbeszéd jellegű cikksorozatot, amely a magyar református identitás kérdését lenne hivatott minél több oldalról körbejárni.
Az eszmecsere megindítása érdekében több meghatározó református személyiséget, köztük lelkészeket, mostani, illetve korábbi főgondnokokat vagy éppen egyházi tisztséggel nem rendelkező református közéleti szereplőket kértünk fel (határon innenről és határon túlról) arra, hogy fejtsék ki véleményüket: mi szerintük ma, 2011-ben a magyar református identitás. Ez azonban csak a kezdet, mert ezzel párhuzamosan szeretnénk minél többeknek megadni a lehetőséget a megszólalásra, mert hisszük, minden látással rendelkező református véleménye értékes lehet egy ilyen párbeszéd izgalmas és érdekfeszítő fenntartásához.
A cél természetesen nem lehet, és nem is egy mindenkire érvényes, mindenre ráhúzható református önazonosság kikristályosítása vagy egy kötelező irány normatív kijelölése. A kérdésben való látás, a törésvonalak megismerése, az eltérő nézetek ütköztetése, vagyis a közösség önismeretének mélyítése azonban mindenképp hasznos lehet. Emellett az eszmecsere, a vélemények nyílt, széles körben való vállalása is sokat segíthet.
Az eddig felkért szerzőknek nem adtunk műfaji korlátot, mert egy alapos elemzés, egy véleménycikk vagy éppen egy személyes hangvételű írás egyaránt értékes lehet a református identitás rétegeinek feltárásában. Azonban az önismétlést is el szeretnénk kerülni; sokan emlékezhetnek a Reformátusok Lapja közelmúltban zajlott cikksorozatára, amely Miért vagyok református? címmel keresett választ hasonló kérdésekre. Ezek inkább vallomásos jellegű írások voltak, míg most nemcsak azt szeretnénk megtudni, hogy a megszólalók magukat hogyan látják, hanem azt is, mit gondolnak a közösség önazonosságáról.
Támpont jelleggel adtunk meg néhány szempontot a felkért szerzőknek. Érdekes lehet, hogy mit gondolnak arról, melyek a magyar református identitás jellemzői 2011-ben; hogy hitvallásos vagy inkább kulturális identitásról van-e szó; hogy van-e egységes magyar református önazonosság, és ha nincs, szükséges lenne-e a sokszínűségből, a sokféleképp értelmezettségből összeállnia valami egységes képnek? Természetesen nem kötelezően megválaszolandó kérdések voltak ezek, hiszen sokan határozott véleménnyel, kiforrott látásmóddal rendelkeznek a református önazonosságot illetően, sőt véleményüknek korábban is sokszor hangot adtak már.
E rövid bevezető után hamarosan megjelenik az első írás, Sípos Ete Álmos munkája, majd továbbiak követik ezt itt, a reformatus.hu-n. Emellett pedig mindenkit buzdítanánk, hogy ha saját véleménye van, vagy elhangzottakra reagálna, cikkét juttassa el a reformatus.hu@reformatus.hu címre.
Csepregi Botond