A temetési igehirdetés szolgálatát Sipos Miklós szatmárnémeti lelkipásztor végezte az 1Móz 24,56 alapján, aki az Ábrahám megbízásából Izsáknak menyasszonyt kereső szolgáló küldetéséhez hasonlította az Urat szolgáló lelkipásztor életét. Ahogy Ábrahám szolgálója, úgy Hegedűs Loránt sem a maga útját járta, hanem az adott célt, értelmet életének, hogy a megbízója akarata és terve szerint szólt és cselekedett.
Az igehirdető hangsúlyozta: történelmileg is nehéz, fáradságos, akadályokkal teli út volt az elhunyté, de ezen mindig a cél felé tartott, és soha nem némult el ajkán az evangéliumok evangéliuma. Hegedűs Loránt utat mutatott az úttalanságban, amikor a vörös csillag ragyogott a betlehemi helyett, és megelégítette az éhezőket és szomjazókat, akiknek a földi ételnél és italnál többre volt szükségük egy olyan korban, amikor sokszor hitből kellett élni a szó szoros értelmében.
Ahogy Ábrahám szolgálója, Eliézer, úgy a püspök is megbízója drága ajándékait vitte magával az útra. Hegedűs Lorántra az aranynál, ezüstnél is drágább kincs, az Ige bízatott, amit elvitt minden magyar közösséghez szerte a világon, hogy az ószövetségi szolgához hasonlóan a menyasszonyt a vőlegényhez, azaz a gyülekezeteket Krisztushoz vezesse. A püspök a szolgálat terhét sohasem tette le, a kórházi ágyon az utolsó pillanatig is írta, diktálta könyveit.
„Rosszul mondtam és rosszul hallottátok volna, ha bármiféle emberi tevékenység vagy bárki ember dicséretét hallottátok volna ki. Mi alázatos szívvel leborulva a mindenható Isten előtt köszönetet mondunk, hálát adunk azért, hogy református anyaszentegyházunkat, magyar nemzetünket Hegedűs Loránttal megajándékozta" – hangsúlyozta Sipos Miklós, aki hozzátette: „Küldetésben vagyunk, életünk mögött a küldő Úr áll, és értelme van a szolgálatnak, mert általa a menyasszony közelebb kerül az ő urához. És ez az út is ott ér véget nála, amikor kegyelmes Atyánk utat nyit a végtelenre." Hegedűs Loránt példája is ezt mutatja nekünk, mert ahol az élő Istennel való ilyen közösség tölti el az ember lényét, ott megszűnik a halál rettenetes képe. „Ez a győzelem a halál felett!" – tette hozzá az igehirdető.
Hallgassák meg Sipos Miklós prédikációját
Hegedűs Loránt teológiai munkásságát Békési Sándor méltatta. A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának professzora szólt az életmű legfontosabb állomásairól, és ismertette annak legjelentősebb gyümölcseit is. A szónok szerint az elhunyt püspök „életműve különleges, sajátos corpusa a református teológiai irodalomnak, ami mellett immár senki nem mehet el". A professzor hozzátette: Hegedűs Loránt klasszikus értelemben vett lelkipásztor volt, aki azért foglalkozott a teológia tudományával, hogy igehirdetései minél gazdagabbak és aktuálisabbak legyenek. Békési Sándor arra is figyelmeztetett, ha csak az elhunyt legendás memóriájáról és lexikális tudásáról szólunk, féligazságot fogalmazunk meg, mert Hegedűs Lorántnak valójában rendszeralkotó ismerete volt. „Ez volt az igazán lényeges, ez volt benne a rendkívüli" – tette hozzá a teológus.
Békési Sándor méltató szavai
A püspök közéleti tevékenységéről Bakay Kornél régész-történész emlékezett meg. Mint mondta, a nagy tehetség – amilyen Hegedűs Loránté is volt – nemcsak isteni adomány, de provokáció is az erkölcs és a szellem javaiban koldus tömegember számára. „Szinte felülmúlhatatlan jelenség, eredeti zseni, legmagasabb rendű szellemiség, profétikus filozófus volt ő" – fogalmazott a méltató, aki elmondta: a haza szeretete az elhunyt számára a magyarság féltését jelentette. A szónok ugyanakkor hangsúlyozta: „Ez a patriotizmus nem azonos az agresszív nacionalizmussal, de igenis jelenti azt, hogy felismerjük: a magyarság történeti megsemmisítése folyik." Bakay Kornél kifejtette: a püspök ez ellen emelte fel a szavát, és úgy látta, csak Isten menthet meg minket ebből a helyzetből, mert mi bár elhagytuk őt, ő nem hagyott el minket. „Magyar messiásként állt ki a nemzetért mindig. Tudta, hogy megkövezik érte, de hirdette a nemzet igazát, ami csak radikális és konzervatív lehet" – tette hozzá a régész-történész.
A ravatalnál megszólalt még Báthory Éva szatmárnémeti újságíró, aki Hegedűs Loránt utolsó művének, A költő-vátesz Ady című monográfiának a városukban tartott bemutatóját, a püspök ott elmondott nagy hatású előadását idézte fel. Itt kapott szót Szűcs Zoltán is, aki az elhunyt korszakos teológiai és megkerülhetetlen irodalomtörténeti meglátásait méltatta mondataival. „Azon ritka jelenség volt, akinél a szellem nagysága és a kiállás bátorsága egyszerre tudott megnyilatkozni" – tette hozzá a Szabó Dezső Társaság elnöke. Az utolsó útra, a sírhoz indulás előtt Kovács Ferenc szatmárhegyi lelkipásztor a püspök családja, egykori szolgálati helyei és a magyar reformátusság nevében búcsúzott Hegedűs Loránttól.
Kiss Sándor, képek: Kalocsai Richárd