Az önazonosság kérdéseivel foglalkozik idén július 23. és 27. között a Magyarországi Református Egyház kétévenként megszervezett Kárpát-medencei ifjúsági találkozója, a Csillagpont. A témát több ezer kötetben kerülgeti a pszichológiai szakirodalom – mit tud róla mondani egy református lelkész? Erről ifj. Csomós Józsefet, a találkozó főelőadóját kérdeztük.
Hogy érte a felkérés, hogy ön legyen a Csillagpont főelőadója?
Ritkán érzem azt, hogy valami megtisztelő – ez a feladat az. Vegyesek az érzéseim, hogy jó ötlet voltam-e, mert a téma nagyon nehéz.
Az identitás fogalmával elsősorban a pszichológia foglalkozik. Mi az, amit csak egy református lelkész tud elmondani erről a témáról?
Egyszer egy évfolyamtársam azt mondta: a lelkipásztor élete egy vetkőzőszám. A pszichológus nem vetkőzik le lélekben, neki más a szakmai kompetenciája. Én meg kiállok háromezer-ötszáz srác elé, és arról fogok beszélni, hogyan tértem meg, hogyan küzdöttem önmagam identitásával, hogyan eszméltem rá arra, hogy a fiúból automatikusan nem lesz férfi, hol rontottam el az életemet, és Isten hogyan rázta ezt helyre. Nagyon fontos, amit Kálvin mond erről, és ezt nem fogjuk győzni elégszer hangsúlyozni a főelőadásokon, a hozzá szorosan kapcsolódó nyitó és záró istentiszteleten, illetve az esti áhítatokon. Én szinte mindhárom nap ugyanarról fogok beszélni: azt szeretném elmélyíteni, hogy az igazi önismeret egyedül az istenismerettel összefüggésben értelmezhető. Arra a kérdésre, hogy ki vagyok én, válaszol a társam, a tükörképem, a társadalom, és azt érzem, hogy ez mind én vagyok, de nem én vagyok mégsem. Összeszedjük a kis identitásképeinket, mégsem jutunk el önmagunkhoz. Miért? Mert kihagyjuk mindebből az Istent. Remélem, a találkozón eljutunk addig, hogy együtt tegyünk fel kérdéseket.
Ön hol jár abban a kérdésben, amivel indult a témacsoport felkészülése: létezik református identitás?
Először a kérdés hallatán arra gondoltam: van, hogyne lenne! Aztán rájöttem, hogy én is ezzel a kérdéssel küzdök lassan legalább húsz éve: ha az a református, amit sokszor a gyakorlatban látunk, akkor köszönöm, ebből nem kérek, és nemcsak én, hanem az emberek sem, lásd népszámlálás. Ha az a református, amit a jó Isten is így tervezett el, amire eleink rájöttek, akik Isten Igéjét nap mint nap kézbe vették, tudtak belefeledkezni, arra reflektálni, akik tudták, hogy az imádság nem bevásárlólista, hanem az igeolvasásra adott válasz, ha az a református, aki az Igében gyökerezve éli az életét, akkor azt gondolom, hogy református vagyok.
Horváth Gergely rádiós műsorvezető felvetette a sajtótájékoztatón a kérdést, hogy milyen zenét szeret az Isten, vajon milyen kötőszó van a rockzene és Jézus Krisztus neve között, ha egy mondatban szerepelnek.
Az a Jézus, aki képes volt római katonának, parázna nőnek, farizeusnak, egyszerű halásznak, kvázi mindenkinek átadni a lényeget, nem hiszem, hogy azért zárna el magától embereket, mert valamilyen zenét hallgatnak. Én úgy hiszem, Jézus Krisztusnak az emberrel van kapcsolata, nem a zenei ízlésével.
Ifj. Csomós József a Tiszáninneni Református Egyházkerület ifjúsági referense, egyebek mellett a nagy sikerű, könnyűzenés miskolci református ifjúsági istentisztelet (REFIT) kitalálója. Nős, két gyermek édesapja. Kevéske szabadidejében szívesen főz.
Bagdán Zsuzsanna
Fotó: Sereg Krisztián
Megjelenik a Reformátusok Lapja július 21-i számában.