Laky Adolf 1829. június 14. és 1910. október 6. között élt, ötvösművészként dolgozott. Mesterségét apjánál, Laky Károlynál tanulta, aki a XIX. század első felében telepedett le az akkor fejlődésnek induló Pesten. Édesapja a Pesti Református Egyházközség gondnoki (akkori szóhasználattal kurátori) szolgálatát vállalva aktívan kapcsolódott be a gyülekezeti életbe.
Laky Adolf fiatalon részt vett az 1848−1849-es szabadságharcban. A világosi fegyverletétel után menekülésre kényszerült, pár évig Párizsban élt. Visszaérkezését követően 1855-ben átvette apja Pesten található, Szervita tér 6. szám alatti üzletét. Az 1867-ben tartott koronázási ünnepségre ő készítette azt a két kazettát, amelyben arany koronázási ajándékokat nyújtottak át Ferenc Józsefnek és Erzsébetnek. Az erre az alkalomra helyreállított Szent Korona javítási munkálataiban is szerepet vállalt. Számos református egyházközség számára készített liturgikus ötvöstárgyat.
Laky Adolf 1908-ban névtelenül juttatott adománya nagyban elősegítette a fasori református templom építésének megvalósítását. A pénz átadásának történetét 1912-ben az adakozó halálának második évfordulóján Kovácsy Sándor által elmondott emlékbeszédéből tudható:
„1908. április hó 23-án névjegyet kaptam. Ez Laky Adolf névjegye volt, amely Laky Adolf szép írásával azt tartalmazta, hogy én őt április hó 25-én déli 12 órakor látogassam meg, mert fontos dolgot óhajt velem megbeszélni. (...) Mikor Laky Adolf megjelent a szalon ajtajában, ahonnan üdvözölt és intett, hogy kövessem őt. (...)Kevés vártatva megjelenik hátam mögött Laky Adolf, három csomag ezer koronás bankjegyet tesz az asztalra azzal, hogy én számoljam meg, és amikor én olyan mozdulatot tettem, hogy az felesleges, akkor ő ismételve hangsúlyozta, hogy csak számoljam meg, és ugyanakkor egy lapon az ő saját kezü jelzését tette az asztalra.Én számláltam addig, míg 300 db ezerkoronás bankjegyet megolvastam, és a kis lapot elolvastam, mely a következőleg hangzott: Egy úr, ki nevét nem akarja megmondani, felkért engem, hogy a mellékelt 300 000 koronát kézbesítsem a pesti református egyház gondnokságának azon határozott kikötéssel, hogy ezen összeg csatoltassék a Pesten a VI. és VII. kerültben építendő református templom alapjához, de más célra semmi szín alatt sem szabad felhasználni ezen összeget. És ha az ajándék nyilvánosságra nem hozatik, számíthat az egyház, hogy hasonló célra jövőben még jelentékeny összeg fog adatni.
Kovácsy Sándor főgondnok megemlékező beszédét a következő gondolatokkal zárta: „Laky Adolf élete elmúlt. Egyházunkban az ő nemes egyénisége örökké élni fog, és nekünk Istentől az a forró kérésünk, hogy az ő élete és munkálkodása a jelen és a jövő nemzedéknek példaképpen szolgáljon. Hozzá hasonló embereket sokat adjon a magyar hazának és református egyházunknak. Mert akkor nem kell aggódni nemzetünk jövője felett, s bízhatunk abban, hogy hazánk és abban a mi református egyházunk hatalmas és nagy leend."
Laky Adolf emlékére a fasori református templom kertjében mellszobrot emeltek, amelyet Raith Béla szobrászművész mintázott. Arcképét az egyházközség lelkészi hivatalában őrzik, Deák-Ébner Lajos festőművész készítette. Síremléke a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben található, amelyre egy számára kedves bibliai Igét véstek fel.
A jelentős részben Laky Adolf adományaként 1911-1913 között, Árkay Aladár tervei szerint felépült fasori református templom, Európa egyik legértékesebb művészettörténeti értékekkel rendelkező protestáns szakrális épülete.
Összállította: Millisits Máté