A Csillagpont lebonyolításában rengeteg önkéntes segített, akiknek nem tudnak eléggé hálásak lenni a szervezők. Ez az este kiváló lehetőség volt arra, hogy nyugalmas környezetben beszélgessenek egymással azok, akik a találkozó alatt alig tudtak megállni, de ennek ellenére is töretlenül végezték feladataikat. Hármukat arról kérdeztük, hogy élték meg az önkéntes munkát és annak fontosságát a Csillagpont alatt.
Szeifert Dalma (22) a Csillagpont-irodában intézte a behajtási engedélyeket és felügyelte a nyomtatást:
Olyan sok munkát végeztek az önkéntesek, ami nélkül nem is lehetett volna teljes a Csillagpont. Nélkülük nem lehetne létrehozni a találkozót, hiszen ők adják azt a pluszt, amitől élővé válik ez az egész. Én végig családiasnak éreztem az önkéntesek közösségét, rengeteg igazi barátság szövődött közöttük – én magam is értékes barátságokat kötöttem. Idén nem tudtam részt venni az előkészítő napokon, kedden érkeztem meg Tatára, de hamar felvettem a ritmust. A szervezés mindig nehéz, mivel sok igénynek és elvárásnak kell megfelelni, de engem végig motiváltak a pozitív visszajelzések és az, hogy van értelme annak, amit csinálok. Feltöltött, amikor láttam a résztvevők elégedettségét és mosolygós arcát, látszott rajtuk, hogy élvezik a találkozót. Ez volt a második Csillagpontom, mindkettőn nagyon jól éreztem magam és nem hagyom ki a következőt sem!
Kardon Márton (19) infópultos, a nagyszínpadnál lévő infósátor vezetője volt:
Az önkéntesség az a dolog, ahol nem nézed, hogy kapsz-e valamit, mert annyira jól érzed magad közben. Ezalatt persze rengeteg pozitív élményben lesz részed. Önkéntesnek lenni azért jó, mert nem kell senkinek sem megfelelned, csak teszed, amiről érzed, hogy Isten szeretné. A legtöbben azt hiszik, ha eljönnek Csillagpontra segíteni, akkor a sok feladat mellett nem lesz idejük lelkileg feltöltődni, de ez nem igaz. Én sokkal jobban épültem önkéntesként, mint amikor csak résztvevő voltam. Idén egyszerre töltött fel az, hogy jó és hasznos dolgokat csináltam és az, hogy ezek mellett igenis el tudtam menni a programokra. Ebben az évben láthattam az előkészületeket és azt, hogy áll össze teljes egésszé, ami hosszú hónapokig csak terv volt. Ez egy olyan helyzet, mint, amikor kisdiákként elképzeled, milyen lehet a tanáriban: Betekintést nyertem abba, hogy ez mennyire komoly dolog, láthattam, hogy épült fel a találkozó és mindennek valódi részese voltam.
Földes Fanni (22) szintén az irodában segített, az irodavezető „jobbkezeként”:
Én most voltam harmadszor Csillagponton, mindegyiken önkéntesként vettem részt. Az első alkalommal nem szándékosan lettem önkéntes, de belecsöppentem, megszerettem és ott ragadtam. Aki nem tapasztalt még ilyet, az furcsán néz, és nem érti, miért dolgozom valahol fizetés nélkül, de ameddig nem próbálja ki, addig úgysem értheti, hogy ez miért csodálatos. Annyi pozitív visszajelzést és élményt kap ilyenkor az ember, hogy az sokkal többet ér, mintha fizetnének a munkámért. Számomra az idei Csillagpont volt legjobb az eddigiek közül, minden percét élveztem. Idén az előkészületekben is tudtam segédkezni, így hasznosabbnak éreztem a munkám és még jobban megszerettem az önkéntességet. A találkozó alatt a programon is részt tudtam venni, nagyon élveztem, hogy jelen lehetek azokon előadásokon, koncerteken, amiket hónapokig szerveztünk. Számomra már elképzelhetetlen, hogy egy Csillagpontra csak résztvevőként látogassak el.
Farkas Zsuzsanna