Család, krízis, reménység témák körbejárásával szervezett Kárpát-medencei Református Diakóniai és Missziói Konferenciát az MRE Szeretetszolgálati Iroda.
Az anyaországi és a határon túli szolgálat munkatársai, minden évben kétszer találkoznak egymással. A háromnapos alkalom szakmai tapasztalatcserére, ismerkedésre, aktuális kérdések megvitatására hivatott, valamint idén újításként szerepelt a programban, hogy a széles érdeklődésre való tekintettel főként nem plenáris előadásokat hallgattak a résztvevők, hanem párhuzamosan szekcióülések, műhelymunkák folytak az adott témakör megbeszélésére.
Krízis van a családokban (alkoholfüggőség, szenvedélybetegség), de szélesebb körben is gyakran előfordul ez. Mindennapjainkban találkozhatunk ilyen és ehhez hasonló nehézségekkel. Ezzel kapcsolatban Czibere Károly, a Szeretetszolgálati Iroda vezetője egy kutatás eredményét ismertette, mely kimutatta, hogy még a gazdaság növekedése esetén sem várható a foglalkoztatás bővülése, illetve a munkanélküliség csökkenése, ezért hosszan elnyúló krízisre számíthatunk, aminek eredménye a reményvesztés. Egyházunknak hosszú távú stratégiát kell kidolgoznia, mert a társadalmi, politikai állapotokban nem lesz változás. Egyedüli megoldás a kríziskezelésre: megismertetni az igazi, élő reménységet. Az a feladatunk, hogy minél több embert elvezessünk a kereszthez, ekkor lesz a társadalmunknak reménye a felemelkedésre – összegezte a reformátusok szerepét és felelősségét az irodavezető.
Áhítatában Kovács István, az Erdélyi Református Egyházkerület előadó-tanácsosa megerősített abban, hogy a válságos időben is Isten kegyelmében vagyunk, nem Isten ítéletében. A helyzetért nem Isten a felelős – figyelmeztetett a Missziói és Diakóniai ügyosztály vezetője.
Bölcskei Gusztáv a Zsinat lelkészi elnöke sem bíztatott. Az VMóz 10. alapján tartott istentiszteletben arra hívta fel a figyelmet, hogy Isten elhívása néha olyan, hogy akin ezt végrehajtja, azt tapasztalja, mintha kimaradna valamiből... Lévi nem kapott földet, az ő öröksége az Úr. „Sokszor számos akadályt látunk misszió végzése közben, de ekkor jó észben tartani, hogy az Úr örököstársakat toboroz, Ő a mi örökségünk"- emlékeztetett a Tiszántúli Egyházkerület püspöke. Ne a jelen körülményeire tekintsünk, hanem a jövő örökségére!
Reménység és jó példák
Reménységként jelenik meg a Magyar Református Szeretetszolgálat Mentőöv programja. A kilakoltatott családoknak nyújtott segítséggel nem csak rövid ideig tarthatjuk felszínen a „fuldoklót", hanem a mentőöv segítségével a partra húzzuk. A féléves támogatási időszak végére a családok újra képesek lesznek a saját lábukra állni és visszailleszkedni a társadalomba.
Püski Lajos, a Zsinat Missziói Bizottságának elnöke arra figyelmeztetett, hogy ha valaki nem jól ül a lovon, forduljon meg. Fontosnak tartotta megjegyezni, hogy ne csak tüneti kezeléseket végezzünk, ne kiszolgálás történjen, hanem a bibliai missziói irány legyen hangsúlyos mindenben! Arra is felhívta a figyelmet, hogy közösen és nem csak 1-2 éve vagyunk válságban. A megújulás nagyon fontos, melynek négy mozzanata van: az ige tanulmányozása, mindent újra és újra az ige mérlegére tenni, a jó dolgok megtartása és az új utak felismerése, kialakítása – természetesen igeileg jól megalapozottan. Kiemelte, hogy fontos magunkat nem csak a szolgálatra, hanem a változásra is odaszánni. A változások kijelölésében és az azonos családhoz tartozásban nagy szerepet játszik az évente kétszer ülésező Kárpát-medencei Diakóniai Koordinációs Tanács, amelyben minden Magyar Református egyházkerület küldöttel képviselteti magát. A találkozón hosszú távú stratégiát dolgoznak ki a résztvevők, és meghatározzák a főbb diakóniai hangsúlyokat, valamint folyamatosan figyelemmel kísérik egymás egyházkerületének történéseit. Hasonlóan fontos szerepe van az egyházmegyei diakóniai előadók értekezletének is. Szükséges egymás nehézségeit közösen hordozni, valamint megerősödni a máshol történő jó gyakorlatokat megismerve.
Londoni és utrechti példán mutatta be Henk Bauma a városmisszió működését külföldön. A sok kérdést felvető előadás központja az a felszólítás volt, hogy kapcsolatba kell lépnünk a környezetünkkel. Nem csak a munkatársakkal, családdal és esetleg sport partnerekkel, hanem a szomszédokkal is. A városmisszió alapvetése, hogy egy semleges téren – nem templomban - találkoznak azokkal, akik még nem keresztyének. Ez a semleges tér főként egy család lakása vagy egy kávézó. Mindenféle egyházi szimbólum nélkül rendeztek be egy keresztény kávézót, csupán azért, hogy elsődlegesen közösséget biztosítsanak az oda betérőknek, majd a közösségből szólítsák meg a reménységre szomjazókat.
Dr. Sárosi Arthur, a Diakóniai Keresztyén Alapítvány igazgatója reménység a nehézségben címmel mutatta be a mérai szociális munkát és közösségfejlesztést, amelyben romák felzárkóztatását segítik, minden téren, valamint integrálják őket a gyülekezetbe.
A találkozó úrvacsorás istentisztelettel zárult. A háromnapos konferencián elhangzott előadások írásos és audio változatát megtalálják a www.diakonia.hu oldalon.
Gilicze Réka