„Van itt valaki, aki ma reggel öt órakor kelt?” – szólt a kérdés a már legalább kétszáz főből álló református ifjakhoz a kecskeméti református templomban. Néhány kéz a magasba lendült, mire Fodorné Ablonczy Margit, a Dunamelléki Egyházkerületi ifjúsági lelkésze megnyugtatta a szombaton is korán kelő csapatot, hogy Kálvin János egy napja is valahogy így indulhatott.
A március 27-én tartott Kecskeméti Ifjúsági Találkozó (KIT) szervezőinek célja pedig pontosan ez volt: bepillantást adni a mai fiataloknak a kicsit komor arcú, szakállas, félévezred homályába burkolóz Kálvin egy napjába. „Kálvin nagyon messze van a mai fiataloktól, sok történelmi anyag van, ami kifejezetten eltávolítja, taszítja őket, gondoljunk csak a genfi máglyára, vagy akár a predestinációra” – véli Fodorné Ablonczy Margit, a találkozó főszervezője. „A mai nappal az volt a célunk, hogy olyan értékek mentén legyünk együtt, amiket Kálvin is nagyon fontosnak tartott, mindezt úgy, hogy legyen fiatalos lendület, öröm és valódi közösség is” – fejtegeti tovább gondolatait Ablonczy Margit, a Dunamelléki Egyházkerületi ifjúsági lelkésze.
Interaktív Kálvin
Mindez sikerült. Elnézve legalábbis a mintegy háromszáz református fiatal vidám arcát, tiszta tekintetét, akik 4-5 fős csapatokat alkotva járták Bács-Kiskun megye székhelyének református épületeit, matricákat vadászva, hiszen amelyik csapat mind az öt helyszínre eljutott, és ezt megszerezett matricával igazolja is, a nap végén begyűjthetett egy Kálvinos bögrét. S bár látszólag a cél egy bögre volt, valójában sokkal többről volt szó. A szervezők valóban megpróbálták közelebb hozni Kálvin János személyét a XXI. század fiataljaihoz. Ebben segített az interaktív Kálvin kiállítás, ahol felpróbálhatták a reformátor öltözékét, amit meg is örökíthettek fényképen, megpróbálhattak írni korabeli tollal is, de a nap folyamán az érdeklődők részt vehettek francia órákon, de az arra kíváncsiak belemerülhettek abba is, hogy Kálvin hogy vélekedett a nőkről, akik pedig biztosak voltak már tudásukban a nagy reformátort illetően, tesztelhették magukat a Kálvin kvízben. (Az olvasó példának okáért tudja, hogy hogyan akarták megakadályozni a katolikusok a reformáció elterjedését? – csakhogy épp egy ott jártamkor feltett kérdést idézzek.) A program sokszínűségét jól jelzi, hogy több kérdésre nem is volt időm, mert szerettem volna minél több helyre legalább bepillantani.
„Nekem a Kálvinos beszélgetés tetszett a legjobban, számomra ez egy meghatározó élmény volt” – meséli kérdésemre a 16 éves Dávid, aki úgy véli, „Kálvin nélkül szegényebb lett volna a világ”. Dávidtól azt is megtudtam, hogy számára tetszett, hogy a találkozó nem volt szoros időkeretekhez kötve, és hogy volt lehetőség szabadfoglalkozásra, sportolásra, a megszokott focin túl pedig még a kimondhatatlan nevű francia golyójátékot (petanque) is kipróbálta, és néhány új ismerősre is szert tett a nap folyamán.
Tű a vénán
Voltak olyan programok is, amelyek nem kapcsolódtak Kálvin életéhez, ilyen volt a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthon lakóinak bizonyságtétele is. 14-15 évesen váltak a kábítószer rabjaivá, amitől évtizedek alatt is nehezen tudnak elszakadni, de kitartóan tesznek ezért, harcukhoz pedig nagy segítséget nyújt a Református Egyház által fenntartott Ráckeresztúri Drogterápiás Otthon. „Úgy gondoltam, hogy ember már nem tud rajtam segíteni, ekkor lépett az életembe Isten” – mondta az egyik ráckeresztúri otthonlakó. Egy másik társának meghatározó volt a bibliaolvasáson túl az, ahogy a keresztyének az emberekkel bánnak. A termet zsúfolásig megtöltő érdeklődő fiatalok lélegzetvisszafojtva hallgatták a mélységeket megjártak élettörténeteit, illetve bizonyságtételeit.
A teremből kilépve szólítottam meg egy egyetemista fiút, aki szerint ez a bizonyságtétel volt az egyik legfontosabb program az ifjúsági találkozón. „Nagyon megdöbbentett a történetük, megnyugtató, hogy még a legmélyebb alagútból is van kiút, amit a hit jelenthet” – véli a 20 éves jogászhallgató, Tibor.
Térdre rogyni
„Attól féltem, hogy nagyon szabad lesz a program, és nem lesz motivált az ifjúság, de ezt remekül áthidalták a szervezők, mert a matricás-bögregyűjtés motiválta a fiatalokat, és így azzal foglalkoztak, amiért elutaztunk Kecskemétre” – véli Kókai Géza hatodéves teológus, aki tizennyolc ifissel érkezett az ifjúsági találkozóra.
Kálvin egy napja dicsőítéssel és evangelizációval zárult. A kecskeméti református templomban a „mondGYÁLdást” zenekar szolgált, a fiatalok pedig örömmel csatlakoztak be egy-egy ismert ifjúsági vagy gyülekezeti énekbe. A napot Gyimóthy Zsolt gyáli református lelkipásztor evangelizációja zárta, aki az autóvezetés példáján keresztül közelített a fiatalokhoz. Hangsúlyozta, nagy bátorság átadni a kormányt valakinek, de még nagyobb átadni az életünk irányítását Jézusnak. Arra biztatta a fiatalokat, hogy merjék megtenni ezt a lépést.
Mielőtt mindenki hazaindult volna, Fodorné Ablonczy Margit, a Dunamelléki Egyházkerületi ifjúsági lelkésze megkérte a fiatalokat, hogy a nap elején kapott karszalagjukat őrizzék meg húsvétig, és minden este imádkozzanak azért, hogy ismerőseik, családtagjaik megtérjenek. Lapunk kérdésére kifejtette, fontosnak tartja az imádságot, és úgy érzi, a fiataloknak ez még picit nehezen megy, de kívánja, legyen példa mindannyiunk számára Kálvin imádkozó szőnyege, amin térdeinek nyoma látszik.
Hegedűs Márk